A spanyoloké a trófea

A horvátországi női vb (december 2–14.) előtti utolsó nyilvános mérkőzését játszotta szombaton a válogatott. Mocsai Lajos szövetségi kapitány együttese a korábbi két fordulóban négy pontot szerző spanyolokkal találkozott, és ezt az összecsapását is igen szerény érdeklődés kísérte. Úgy tűnik, a fővárosban folytatódik az a sajátságos hagyomány, hogy a válogatott felkészülési mérkőzéseire csak az ínyencek kíváncsiak.
"Miként korábban is mondtam, az eredményeknek a felkészülés során mérsékelt jelentőséget tulajdonítok – vélekedett Mocsai Lajos. – Sokkal fontosabb, hogy a csapatépítés során felvetődött gondokat megoldjuk, a kérdéseimre választ kapjak. Folytatjuk az ütőképes világbajnoki keret kialakítását, és amíg a torna többi csapata délelőttönként a szállodában videózott, mi a mélyhűtött káposztásmegyeri jégcsarnokban edzettünk. A napi négyórás buszozás persze nem esett jól egyikünknek sem, de kibírtuk, mert tudjuk, a frissítés, a kisebb hibák javítása a jövő heti, hévízi összetartásra marad.”
A spanyolok ellen Sirinát, Bohust, Szrnkát és Pálffyt hagyta ki a kapitány, és egyúttal közölte, hogy Pálffynak megköszönte az eddigi segítséget, mert az újvárosi szélső nélkül, vagyis 17 játékossal utazik a keret hétfőn Hévízre.
Harmatosan kezdtek a magyarok, de a harmadik perc végéig a vendégek is minden helyzetüket kihagyták. Mangue törte meg a gólcsendet, miközben a másik oldalon továbbra is sok hibával, szétesően kézilabdáztak a közönség kedvencei. Farkas büntetőt hibázott, a balszélső posztra állított Görbicz kapufát lőtt, csak Sugár kapus és olykor Radulovics csillogott. Mocsai kapitány 7–9-nél időt kért, de tanítványai a folytatásban is csak elvétve tudták megvalósítani az elképzeléseit (8–11). A mieink minden mozdulatán látszott, hogy nagyon akarnak, ugyanakkor a vetélytárs mellett a sokat tévedő lengyel bírópárossal is meg kellett küzdeniük. A spanyol balátlövő, Fraile olykor tíz méterről is betalált, Radulovics pedig 10–14-nél két büntetőt hibázott egy percen belül. Igaz, akcióból javított.

A szünetben Németh András, az FTC edzője arról beszélt, hogy a pénteki nagy vereség (Magyarország–Franciaország 17–29) után érthető, ha nehezebben szedi össze magát a válogatott. "Ugyanakkor kétségtelen, hogy látható némi javulás a mieink játékában – mondta Németh András. – Szerencsés lenne gyors kontrákkal próbálkozni, valamint felállt védőfal elleni játékra kényszeríteni a spanyolokat.”
A második félidőben Pálinger védett, a bal szélen Kirsner játszott, Görbicz pedig balátlövőként próbálkozott. A derekára eső Radulovics helyére Tóth állt, de ezek a változtatások sem hozták meg a várt eredményt. Nagy lett volna a baj, ha Pálinger nem véd bravúrosan (14–16), így viszont lépésről lépésre közelebb került a magyar csapat az egyenlítéshez (16–17). Lovász látványos góljaira azonban rendre válaszolt Puche és Lopez, vagyis újra nőtt a vendégek előnye.
A hajrát emberhátrányban lőtt góllal kezdték az erőszakosan, kimondottan férfiasan védekező spanyolok (19–23), és Sitiéknek minden igyekezetükre szükségük volt, hogy csökkentsék a hátrányukat. Ráadásul a játékvezetők is rendre a magyarok kárára tévedtek. Görbicz cunderes, bal szélről lőtt góljával 22–24 lett az állás, de Puche és Oncina találata (22–26) után már nem maradt ideje Mocsai Lajos csapatának a felzárkózásra. Veresége ellenére ezúttal nem érdemel elmarasztalást a magyar csapat, mert nagy akarással küzdött, ugyanakkor a testi és a lelki fáradtság jelei meglátszottak rajta. A spanyolok százszázalékos teljesítménnyel nyerték meg az AstraZeneca-kupát.
A torna gólkirálynője a spanyol Susana Fraile (21) lett, a legjobb játékosnak a francia Jacques-Szabó Melindát választották, a legjobb kapusnak járó díjat Sugár Tímea kapta, a legjobb magyar játékos különdíja pedig Görbicz Anitának jutott.

Mestermérleg
Mocsai Lajos: – A spanyolok megérdemelten nyerték meg a tornát, mert a mezőny legegységesebb csapatát alkották. Nekünk az volt a feladatunk, hogy folytassuk a taktikánk építését. Ma már motiváltabban, magasabb frekvencián kézilabdáztunk, de a rendkívül különös felfogású bíráskodást nem tudom mivel magyarázni. Ugyanakkor a bírók tevékenységét ezúttal sem sorolom vereségünk okai közé. Játékosaim már a világbajnokságra összpontosítanak, és a felkészülésnek ebben a szakaszában, néhány nappal a horvátországi megméretés előtt talán törvényszerű is volt ez a hullámvölgy, amelyből persze ki fogunk jönni. Nem szabad türelmetlennek lennünk a csapattal, amely eddig is becsülettel dolgozott, és a folytatásban is mindent meg fog tenni azért, hogy a világbajnokságon megszerezze az olimpiai kvótát.
Francisco Aldeguer: – Remekül szervezett tornán vettünk részt, kitűnően felkészült csapatokkal találkoztunk. Vetélytársainknak jó esélyük lesz Horvátországban az olimpiai kvalifikáció megszerzésére. A magyarok remekül küzdöttek, ezért különösen értékesnek tartom az ellenük aratott győzelmet.