Az már hetekkel ezelőtt eldőlt, hogy Komáromi Ákos a DVSC Kézilabda Kft. ügyvezetője a következő szezontól csak a gazdasági társaság irányításával foglalkozik, s nem lesz egy személyben a csapat vezetőedzője is.
A tulajdonosok Bíró Imrét akarták megnyerni a kispadra, ám az egykori válogatott kapus (aki az 1999–2000-es szezonban már irányította az együttest) civil foglakozása miatt nem vállalhatta el a felkérést. A héten aztán kiderült, hogy a több mint egy évtizede Ausztriában és Svájcban dolgozó, 42 éves Balogh Zoltán lesz a DVSC-Valdor új szakvezetője. Az edző az elmúlt két évben hozzászokhatott a sikerekhez, hiszen csapata az LC Brühl tavaly és az idén is duplázott: megnyerte a bajnokságot és a kupát egyaránt."Két és fél évvel ezelőtt Sankt Gallenben, a Pax-kupán találkoztam a debreceni vezetőkkel, s akkor sokat beszélgettünk – kezdte az újonnan kinevezett vezetőedző. – Aztán az idén tavasszal tudtam meg, hogy én vagyok a jelölt a DVSC kispadjára. Bíró Imre ajánlott Komáromi Ákosnak. Végig korrekten zajlottak a tárgyalások, éreztem, hogy számítanak rám, és ez jólesett. Már korábban is voltak hazai ajánlataim, de a Debrecené más. Ez olyan csapat, amelynek van múltja és jövője is, a szurkolótábora pedig csodálatos. A svájci klub vezetőivel ott voltam a 2001-es MK-döntőn, amikor a Fradi már az első félidőben hatalmas előnyt szerzett, a háromezer néző mégis végig biztatta csapatát. Már akkor gondoltam rá, hogy milyen jó lehet ennek a csapatnak a kispadján ülni.”Balogh Zoltán 1990-ben ment ki Ausztriába dolgozni, akkor úgy gondolta, egy évre, ám 13 esztendő lett belőle. Most egyedül költözik haza, Eszter lánya (17 éves) és Ákos fia (13) még befejezi iskoláit, s csak utána térhetnek haza családostól."Július hetedikén kezdjük meg majd a munkát segítőmmel, Bene Imrével – mondta Balogh Zoltán. – Kint is figyelemmel követtem a magyarországi eseményeket, részt vettem a szakmai továbbképzéseken, és néhány kollégámmal telefonon tartottuk a kapcsolatot. Persze a mezőnnyel majd megismerkedem, de már várom a munka kezdetét. Úgy érzem, ez a csapat rám várt, én pedig erre a csapatra vártam.”