Fantasztikus dunaújvárosi bravúr Oroszországban

A kezdés utáni percekben gyorsan kiderült, hogy a hazai gárda semmilyen meglepetést sem készített a vendégeknek, ugyanazt a kézilabdát játszotta, mint a negyeddöntőben a német Nordhorn ellen. Annak a két találkozónak a videofelvételét pedig megszerezték az újvárosiak, és azok alapján dolgozták ki taktikájukat.
Mindkét csapat rettenetesen ügyelt a védekezésre, ezért a támadók nehezen kerültek gólhelyzetbe, a bírók pedig többször elvették a labdát mind a Dunaferrtől, mind az Asztrahanytól passzív játék miatt. A közönség fantasztikus hangulatot teremtett a viszonylag kis csarnokban, és külön is tüzelte, hogy kedvencei a félidő közepéig rendre egygólos hátrányban küzdöttek a szenzációsan csatázó magyar együttessel szemben. A Dunaferr fegyelmezetten, okosan kézilabdázott, és ezzel még a bírók többnyire a hazaiaknak kedvező ítéleteit is ellensúlyozni tudta. Azt nem lehet mondani, hogy a játékvezetők feltűnően támogatták volna a Dinamót, ám a már-már szokásosnak nevezhető úgynevezett hazai pályát szemrebbenés nélkül megadták. A gorombán arcon ütött Kertésznek felszakadt a fejbőre, de a háromcentis sebet az öltözőben összevarrta a csapat orvosa, és a játékos a második félidőben visszatérhetett a pályára.
Rostát és Keményt többször is kétperces büntetéssel sújtották, ám a Dunaferr emberhátrányban is állta a fergeteges, elszánt hazai rohamokat. Kiemelkedő – bátran mondhatjuk: világklasszis – teljesítményt nyújtott a kapuban a szlovák válogatott Stochl, valamint az átlövőposzton a honosításra váró és a magyar kerettagságra is esélyes vajdasági Krivokapics. Feltétlenül ki kell emelni az orosz származású Kuzmicsov játékát, hiszen a rutinos irányító, aki már a magyar válogatottban is bizonyított, ezúttal is a csapat lelke, motorja volt, a legnehezebb pillanatokban is tartotta a lelket társaiban, ezzel pedig szinte demoralizálta az ellenfelet. A szünet előtt a még juniorkorú Sándor is betalált, és előnnyel fordulhatott a Dunaferr.

A második félidőben még a korábbinál is fegyelmezettebben és hatékonyabban védekezett középen a Dunaferr, és ennek köszönhetően tartotta szerény előnyét. A félelmetes orosz átlövők nehezen jutottak helyzetbe, s ha mégis, Stochl a védhetetlennek látszó lövéseket is hárította. Mivel legveszélyesebb fegyverükkel, az átlövéssel nem tudtak élni, a magyarok háromgólos vezetésével kezdődött a hajrá.
A Dunaferr sánca a végjátékban is káprázatos volt, támadásban pedig Rosta és Marcinkevicius továbbra is bebizonyította, hogy nemzetközi mércével mérve is kitűnő játékos. A fiatal tehetségek közül Sándor mellett Császár is hozzátette a magáét a kiemelkedő eredményhez. Ha a hajrában nem könnyelműsködik a Dunaferr, akkor még nagyobb előnnyel várhatná a szombati (18 óra, tv: Sport1) visszavágót, amelyen a macedón Nacsevszki testvérpár fújja a sípot.

Mestermérleg
Buday Ferenc: – Kevés magyar csapat dicsekedhet azzal, hogy Oroszországból győztesként tért haza. Nekünk ez most sikerült, ezért roppant büszke vagyok együttesemre. Dicséret illeti valamennyi játékosomat, hiszen csapatomban a kimagasló egyéni teljesítmények pompás csapatjátékkal párosultak. Attól persze mindenkit óvok, hogy azt gondolja, a továbbjutás kérdése eldőlt, ugyanis hatvan perc még előttünk áll. Nagyon forró hangulatú visszavágóra számíthatunk, ugyanakkor bízom csapatomban, amelynek teljesítményére a legjellemzőbb két szó a fantasztikus bravúr.