Felpiszkálta a női becsvágyat

– Miként készültek az egyértelműen esélyesebb Győr ellen? –kérdeztük Laurencz Lászlót, Esztergom új büszkeségeinek, a kézilabdázó lányoknak mesterét.
–Nem bonyolítottuk túl az amúgy is nehéz feladatot – válaszolta a hajdani szövetségi kapitány, aki 1995-ben vb-ezüstéremig, egy évvel később olimpiai harmadik helyig vezette a női válogatottat. – Az ellenfelünk mérkőzésein készült videofelvételeket persze alaposan elemeztük, és ezekből sokat okultunk.
– Mondana erre példát?
– Inkább egy ellenpéldát, amiből mégis kitűnik, milyen remek csapat élén állhatok. A videók alapján arra készültünk, hogy a Győr nyitott védekezést fog választani, ezzel szemben a hagyományos hatos védőfalat állította támadásaink elé. Tanítványaim nagysága ekkor abban mutatkozott meg, hogy menet közben is tudtak változtatni a megbeszélteken. Cseppet sem jöttek zavarba, nem illetődtek meg, bátran tették a dolgukat.
– A nehéz taktikai helyzeteket, a váltási kényszert is gyakorolták?
–Minden eshetőségre persze lehetetlen felkészülni, de sok múlik a lélektani módszereken is.
– Az ön pszihológiai érzékéről sokan sokfélét mondanak.
–Lehet, de ezúttal bevált, hogy felpiszkáltam a lányok becsvágyát. A meccs délelőttjén igen gyatrán végezték az átmozgató edzést, amelynek a végén azt mondtam nekik, hogy akinek tele van a nadrágja, az inkább ki se jöjjön a meccsre. Aki viszont vállalja, az arra készüljön, hogy a maximumot kell nyújtania.
– Magyarán, azt kérte, vagy inkább követelte, hogy a Győrt verjék meg?
–Dehogy! Éppen ellenkezőleg. Levettem róluk a terhet, hogy nyerniük kell. Csak kimagasló játékot kértem.
–Megfeleltek a várakozásának?
–Tökéletesen.
–Ilyet is ritkán hallani öntől.

– De ha egyszer rászolgáltak a dicséretre… Persze, a levegőben volt a kiugró teljesítmény, hiszen a két ünnep között Svájcban egy hatcsapatos nemzetközi tornán is remekeltek. Ott már látszott, hogy az ősz végi visszaesést követően újra felszálló ágban vannak, hiszen olyan kitűnő együttesekkel szemben is megállták a helyüket, mint a horvát Koprivnica, a francia Dijon vagy a házigazda Sankt Gallen. A horvát bajnoktól például mindössze három góllal kaptunk ki, s csak a hihetetlen balszerencsénken múlott, hogy a végén meg kellett elégednünk az ötödik hellyel.
– Visszatérve a Győr elleni találkozóra, kik játszottak kiemelkedően?
–Mindjárt mondom a neveket, csak előbb azt akarom kiemelni, hogy ezúttal nem volt gyenge pont a csapatban. Ez azért lényeges, mert a csodálatos Győrrel szemben – amely ezúttal talán fásult volt, vagy kissé lebecsült bennünket – csak így lehetett két pontot szerezni. Szóval, az egyéni teljesítmények… A mezőny legjobbja Kurucz Orsolya kapus volt, aki olyan parádésan védett, amihez még csak hasonlót sem láttam mostanában. A balszélsőnk, Vincze Zsuzsa hat gólt lőtt és az együttes egyik motorja volt. Wolf Alexandra zseniálisan irányított, és öt álomszép gólt lőtt. A beállósunk, Borbás Rita hatszor talált be a félelmetes hírű Irina Sirina kapujába.
– Pedig ő a válogatott küszöbén topog, és sok játékos mumusa.
– Néhány lány nálunk is tartott tőle, de ezen a találkozón, amelyen a közönségünk is szenzációs volt, minden görcs feloldódott. Immár tudjuk, a csapategység, a bátorság és a jó munka a legjobbak ellen is meghozza gyümölcsét.