Szép búcsú gólzáporral

Az olimpai ezüstérmes magyar válogatott címvédőként érkezett Aarhusba, ahol a csoportküzdelmekben három mérkőzésen hat pontot gyűjtve az élen végzett, és innen négy pontot vitt magával a középdöntő csoportküzdelmeibe (AB. és CD-ág). Farumban, Koppenhága elővárosában az említett négyhez további két pontot gyűjtött, és a harmadik helyen végzett. Ezzel az – erejéhez képest – méltányos és tisztességes eredménnyel a végküzdelmekben az ötödik helyért csatázhatott.Mocsai Lajos szövetségi kapitány együttesének vetélytársa, a vb-bronzérmes Jugoszlávia ugyanezt az utat járta végig: a csoportjában hat, a középdöntőben két pontot szerzett, és – némi meglepetésre – nem került az éremcsatákba.
A helyosztók előtt a mieink mestere rövid mérleget vont. "Az általam szükségesnek véltnél kevesebb felkészülés után, sérülésektől tizedelve és Dániában újabb sportbalesetet szenvedő kulcsemberünktől megválva jutottunk el idáig – mondta. – Célunknak a hatba, jó esetben az ötbe kerülést tekintettük, és ezt várta tőlünk a szövetségünk elnöksége is. Megfiatalított csapatunk hihetetlen akaraterővel, a nehézségek közepette még inkább összekovácsolódva teljesítette amit vállalt. A jugoszlávok majdnem olyan erősek, mint az oroszok, de szerencsére a bokáját fájlaló Farkas Ágnes újra pályára léphet, és vele megpróbálhatjuk felvenni a versenyt a világ harmadik legjobbjával. Németh Helga agyrázkódása javult, de az Eb hajrájában sem szerepelhet.”
Marko Iszakovics mester arra emlékezett a találkozó előtti percekben, hogy Farkas Ágnes 14 gólt lőtt csapatának a novemberi párizsi Eb-felkészülési tornán. "Abból a találkozóból sokat okultunk – vakargatta a fejét –, és nem engedjük meg, hogy Farkas újra a mérkőzés főszereplője legyen. Bennünket a középdöntőben a franciáktól elszenvedett kétgólos vereség fosztott meg az elődöntőbe jutástól”
A magyarok lendületesen, de nem kapkodva kezdtek, és Farkas vezérletével tartották szerény előnyüket. A szerbeknél Knezsevics volt a karmester, aki jól hozta helyzetbe Damjanacot és Milanovicsot, valamint maga is gólveszélyes volt. Kirsner, Siti és Lovász is pontosan lőtt a hézagosan védekező jugoszlávok mellett, igaz a magyarok sem remekeltek a saját kapujuk előtt. A góláradatot élvezte a közönség, ám a védőjáték hiányosságai miatt kutyául szenvedtek a kapusok. Knezsevics és Farkas gólpárbajába rendre beleszólt Damjanac, Szavics, illetve Lovász, Siti és Kirsner, akik egyéni betörésekből és gyorsindításokból is betaláltak Paplacko kapujába. Mocsai mester hangos utasításaitól zengett a lassacskán telő csarnok, amelyben a gyülekező dán és norvég szurkolók udvarias tapssal jutalmaztak egy-egy látványos magyar vagy szerb gólt.
Magyar gólokkal kezdődött a második félidő is, és egyik csapat védekezése sem javult. Ettől aztán olykor mókás, inkább edzőmérkőzésekre való jeleneteket is látott a cirkuszért hálás publikum. Persze a pályán küzdők és a kispadon izgulók cseppet sem szórakozásként élték át ezeket a perceket – különösen nem a jugoszlávok, akik emberelőnyben is gólt kaptak.
Farkast aprították, ahol érték, a magyar orvos és gyúró ingajáratban közlekedett a pálya és a kispad között, hogy ápolja az átlövőt. Farkas klasszisára jellemző, hogy csapata kettős (!) emberhátrányában is betalált (34–28), így a félidő derekán Magyarország tartotta előnyét. Mehlmann, Kirsner, Siti és Lovász támadásban, Pigniczki főleg védekezésben jeleskedett – már amennyire védekezett együttesünk. Knezsevics tetszés szerint lőtte góljait, Sugár tehetetlen volt a rendre ziccerbe kerülő kitűnőség bombáival szemben.

Amikor a mieink kiengedtek, és a támadásaik eredménytelenül zárultak, felzárkózott Jugoszlávia, és a végjáték csak 37–35-ös magyar vezetésnél kezdődött.
Mocsai mester időt kért, amikor egy gólra olvadt együttese előnye. Farkas belőtt egy hetest, aztán akcióból is eredményes volt. Újra háromra nőtt az előnyünk, és Farkas, a csata legjobbja már a 13. góljánál járt.
Két perc volt hátra, és 42–38-ra vezetett Magyarország, amely csak a hajrában és szerencsére csupán rövid időre engedett ki. Furcsa találkozó volt, annyi szent, de a lényeg: legjobbjaink a vb-bronzérmes elleni győzelemmel búcsúztak Dániától, ahol elérték céljukat, az öt között végeztek. Hét mérkőzésükből ötöt megnyertek, és csak a világbajnok oroszoktól, valamint a vb-ezüstérmes norvégokról kaptak ki.
A 2004-es 6. női Eb megrendezésére – pályázó(k) híján – a magyar szövetséget kérte fel az EHF. Az MKSZ elvállalta a feladatot, és már teljesített minden ezzel járó előzetes kötelezettséget, sőt, elkezdte a viadal szervezését.

Mestermérleg
Mocsai Lajos: – Nagyon elégedett vagyok, mert a két, végletekig elfáradt csapat küzdelméből győztesként kerültünk ki, és ezzel elértük célunkat. Jugoszlávia ellen győzni nagy érdem. A tornán az történt, amit várni is lehetett, hogy az északiak mellé még az oroszok is az élcsoportban végeztek. Csapatom fele részben fiatalokból állt, ezért az ötödik helyet tisztességesnek és reálisnak érzem. A lebonyolítás miatt egy hiba, egy elvesztett mérkőzés már elég volt, hogy néhány remek csapat ne kerüljön elődöntőbe.
Marko Iszakovics: – Hasonló stílusú csapatok találkoztak, és a védekezésre már egyiknek sem maradt ereje a megerőltető tíznapos menetelés végén. Mind a magyar, mind a jugoszláv válogatottban sok a tehetséges játékos, ezért mindkettőt jogosan emlegetik a legjobb csapatok között. Én hittem abban, hogy a magyarok megvédik elsőségüket, és abban is erősen bíztam, hogy az én csapatom is dobogóra állhat.