Földet értek a hullócsillagok

Ennyire sokkolta őket a csúfos leszereplés, pontosabban az, hogy a csapat, amely a világbajnoknak 29 gólt lő, miként kényszerül mégis mélyen lehajtott fejjel elhagyni a küzdőteret. A nagy elkeseredésnek, a már-már Mohács és Trianon utáni hangulatnak persze nyomós oka volt, hiszen Mocsai Lajos szövetségi kapitány tanítványai – köztük az eddig kulcsszerepet játszó Európa-bajnokok és olimpiai ezüstérmes (hulló)csillagok – óriási esélyt hagytak kicsúszni a kezükből az oroszok ellen: győzelmükkel ugyanis bejutottak volna az elődöntőbe. Ennek a vágynak a teljesülésétől a nagy különbségű fiaskóval igen messze, gyakorlatilag fényévnyi távolságra kerültek. (Az egyetlen esélyük: ha a csoport élén hármas holtverseny és körbeverés alakulna ki az orosz, a norvég és a magyar csapat között, akkor a három csapat egymás elleni mérkőzéseinek a gólkülönbsége, illetve a több lőtt gól rangsorolna. Vagyis a magyarok úgy lehetnének másodikak az oroszok mögött, és ezzel elődöntősök, ha csütörtökön legalább nyolc góllal megvernék a norvégokat).
"Nem számolgatunk, megpróbáljuk gyorsan túltenni magunkat az oroszok ellen történteken – mondta Pádár Ildikó. – Nagyon gyatrán játszottunk, de egyelőre fogalmam sincs, hogy miért. Nincs mit tenni, a németek és a norvégok elleni mérkőzésre összeszedjük minden erőnket és tudásunkat, hogy tisztességesen megálljuk a helyünket.”
Mocsai Lajos első, heves indulatai elültével is csak nagy önfegyelemmel tudott uralkodni az érzelmein, és szemlátomást a pokolban érezte magát a 39–29 után. Ugyanakkor szigorú és szókimondó volt, s azt hangsúlyozta, hogy a középdöntő első mérkőzésén – amely a magyaroknak az év legfontosabb tétmeccse volt – bebizonyosodott: együttesünknek újra a földön kell járnia, és reálisan kell értékelnie a helyzetét.
"Az oroszok lényegesen erősebbek, mint a mieink, akik között nincsenek – a szükségesnél kevesebb felkészülési idő miatt persze nem is lehetnek – gladiátorrá kiképzett játékosok – állapította meg a mieink mestere. – Az orosz izomhegyekkel szemben egyik belső emberünk sem tudott hatékonyan küzdeni. Mehlmannak, Kulcsárnak esélye sem volt, hogy átverekedje magát a védőfalon, Némethnek a hazai bajnokságban sikeres betöréseit könnyedén visszaverték, Görbicz egyébként is tiltott csuklópasszait rendre elhalászták, és Farkas is sok labdát elszórt.”
A dániai torna első igazán jelentős megméretésén – mivel a csoportmérkőzések a magyaroknak inkább csak ráhangolódást jelentettek – csúfosan elbukott a főleg védekezésben betliző, az orosz támadókkal szemben semmilyen ellenszert sem találó együttes. A kapitány a rendkívüli mélyrepülés egyik fő okát – első gyorselemzésében – az általa elképzeltnél és igényeltnél kevesebb közös munkában látta. "Három hét alatt nem lehet ennél jobban felkészíteni az amúgy is átalakulás közben levő keretet – mondta. – Ugyanakkor bizonyos mentális kérdéseket is meg kell beszélnünk. A tehetséges, de még messze nem kiforrott lányok egy részét otthon agyonsztárolják, és ezzel maguk a jóakarói csapják be. Nem körülöttük forog a világ, és az oroszok ellen ez végleg kiderült. Azt sem hiszem, hogy jót tesz egy-egy játékos mentális tisztaságának, ha a világhálón saját oldalt nyitnak a rajongói a dicsőítésére, hiszen erre – most láthattuk – még méltatlan. A csapat nagy akaratának és jó közösségi szellemének elismerése mellett ezen fizikális és lelki gondjainkra, hiányosságainkra igyekeztem felhívni a figyelmet már az Európa-bajnokság előtt is, hiszen a nehézségeinket már akkor is világosan láttuk.”
Ezek a keserű gondolatok foroghattak a kapitány fejében szerdára virradóan is, pedig a világversenyeken ezen napszakban mindig hosszú órákat tölt a videó előtt: készül a másnapi vetélytárs taktikájából.
Szerdán későn volt ébresztő, s Vanyus Attila csapatvezető azt mondta, lelkileg romokban hever a válogatott. A délelőtti edzés elmaradt, a helsingei szállodája közelében sétált egyet a csapat a kristálytiszta, hideg, kissé szeles időben, majd az ebéd utáni pihenőt követően buszozott át Koppenhága elővárosába, Farumba, ahol a szintén csalódott németek vártak rá.
Az ellenfél szövetségi kapitánya, Ekke Hoffmann olyan teljesítményt várt együttesétől, amilyet a spanyolok ellen nyújtott a csoportküzdelmekben. "Összeszedetten, lelkileg is tökéletesen felkészülten kézilabdáztunk azon a találkozón – mondta a Nemzeti Sportnak a mester. – Ezzel szemben kedden a szlovénok ellen a második félidőben dekoncentráltak voltunk, a legjobb helyzeteinket is kihagytuk. A keretet több sérülés sújtotta az Eb előtt, ezért nem a legerősebb csapatunkkal szerepelünk Dániában. A magyarokról kevés friss információm van, de mintha veszítettek volna egykori erejükből, s alighanem csalódottak az oroszok elleni súlyos vereség miatt.”
A mérkőzés előtt Sinka László MKSZ-főtitkár köszöntötte Pádár Ildikót 200. válogatottsága alkalmából.
Hét perc alatt hat gólt kapva kezdett a magyar válogatott, amely támadásban sem remekelt, sorra hagyta ki a helyzeteit. A németek mozgékonyan védekeztek, és támadásaikat is erőszakosan, bátran fejezték be. Zierzke, Pietzsch és Melbeck találataira szórványos válasz érkezett Baloghtól, Némethtől és Kirsnertől. Ám a félidő derekán a németek is ziccereket hibáztak, valamelyest visszavettek a lendületükből, és Farkas büntetőből egy gólra felhozta csapatát, Kirsner pedig egyenlített (7–7). Pálinger is kezdett bekapcsolódni a mérkőzésbe, és ezzel társaiba is több harci kedvet, lelkesedést csepegtetett. Németh beállósposztról lőtt találatával fordítottak legjobbjaink, majd Kirsner ejtett góljával 10–8 lett a javukra. Végre megcsillantot valamit valódi tudásából a magyar csapat, ám a németek alkalmazkodtak a gyorsabb ritmushoz, sőt tovább fokozták, és Blacha vezérletével visszavették a vezetést. Mehlmann és Görbicz is pályára lépett, miközben Sitinek vérző térde miatt le kellett jönnie a pályáról. Aztán Némethet lőtték fejbe, s Tállay doktornak, a csapat orvosának le kellett őt támogatnia a küzdőtérről, mert egyensúlyzavara volt. Később kórházba is vitték, mert kettős látásra panaszkodott. Görbicz két találatával nőtt a mieink előnye, és mintha megnyugodtak volna Pálingerék.
A második félidő elején is okosan kihasználták a magyarok az ellenfél egyre szaporodó hibáit, s így tartották szerény előnyüket. Pietzsch, Mehlbeck és Zierzke azonban rendre megtalálta a lyukat a védőfalon (20–20). Ha a németek nem hibáznak el több ziccert, akár újra vezethettek volna. Ez persze egyben Pálinger dicsérete is, hiszen a csata ezen szakaszában ismét remekül védett. Mocsai edző gyakran frissítette együttesét cserékkel, akik közül Görbicz és Szrnka hálálta meg leginkább a bizalmat.
Ötgólos előnnyel kezdte a hajrát Magyarország, mert Farkas szemtelenül átívelt egy büntetőt Lindemann fölött, majd az első német büntető elakadt Pálingerben, Szrnka pedig sorozatban lőtte góljait. Az eddig derekasan küzdő németek ereje elfogyott, és a végjátékra nem maradt kérdés.
Csütörtökön a Norvégia elleni találkozó következik (20.30 óra), amelyen még kiharcolhatják legjobbjaink az elődöntőbe jutást, ha legalább nyolc góllal nyernek. Különben vasárnap az ötödik helyért mérkőznek Aarhusban.

A középdöntő csoportjainak állását és a további programot Női Európa-bajnokság, 2002 című összeállításunkban tekinthetik meg.

Mestermérleg

Mocsai Lajos: – A németeket mindig nehéz legyőzni, mert presztízskérdést csinálnak a magyarok elleni meccsekből. Az elején nehezen törtük át a védelmüket, ekkor két azonos erősségű együttes küzdött. Amikor lendületbe jöttünk, elhúztunk négy-öt góllal, és ettől kezdve a kezünkben volt az irányítás. Farkas Ágit továbbra is akadályozza bokasérülése, ezért több fiatal kapott lehetőséget támadásban, miközben a védekezést a rutinos lányok jól megoldották. Pálinger kiemelkedően védett, miután megérezte a találkozó ritmusát. Megpróbálunk mindent megtenni a norvégok legyőzéséért.

Ekke Hoffmann: – Sok labdát eladtunk támadásban, és a védekezésünk, valamint a kapusaink teljesítménye egyaránt gyenge volt. A hajrában feltámadt az Osztrák-Magyar Monarchia, és a játékvezetők nem mindig azt látták, ami valójában történt. Csapatom azonban így is jól küzdött.

Visszapillantó

Az újraegyesült Németország legjobbjaival 1992-ben Neubrandenburgban, a hagyományos Nőnapi tornán találkoztak először a magyarok, akik 25–18-ra nyertek. Korábban az NDK ellen 81, míg az NSZK-val szemben 42 találkozón mérkőztek. A németek valamennyi Eb-n szerepeltek, és a legjobb eredményt (ezüstérem) 1994-ben, az első kontinensviadalon érték el, amelynek ők adtak otthont. Akkor világbajnokként maradtak alul a dánokkal szemben. A magyarokkal 13-szor találkoztak, és a mérleg: 11 magyar győzelem, egy döntetlen, egy német siker. Legutóbb 2000-ben a romániai Eb-csoportküzdelmekben találkozott a két válogatott, és Mocsai mester csapata 33–22-re nyert ebben az összeállításban: Pálinger – Kántor 4, Siti B. 5, Kökény, Simics, Farkas Á. 9, Kirsner 6. Cs: Sugár (kapus), Brigovácz 4, Pádár 4, Pigniczki, Siti E. 1.

Hangoló

A világbajnoki ezüstérmes és olimpiai harmadik Norvégia annak ellenére is az Eb egyik éremesélyeseként érkezett "haza” Dániába, hogy Marit Breivik edzőnőnek néhány sérült kulcsjátékosa helyére másik, de a kiesettel szinte azonos tudású csillagot kellett állítania. A csoportküzdelmekben a spanyolok elleni döntetlen kínos volt, de legfeljebb morális kárt okozott, mivel a kiesett ibériaiak ellen szerzett pontokat egyik csapat sem hozhatta magával. Az oroszokkal szemben aratott norvég sikerben akadt szerepe a Reisinger, Kaschütz osztrák bírópárosnak is. A németeket viszonylag könnyen verték meg, így négy ponttal érkeztek a középdöntőbe. Itt a csehek ellen kedden edzettek egyet (27–20), szerdán Szlovéniával szemben pedig 34-24-re nyertek.

A leendő rendező szemével

Az Eb-re érkezett magyar vezetők, edzők, bírók és sportdiplomaták nyitott szemmel járnak, és igyekeznek tanulni a rutinos dán szervezőktól, illetve felfigyelnek azokra a kisebb-nagyobb buktatókra, amelyeket a 2004-ben, az athéni olimpia után néhány héttel hazánkban rendezendő női kontinensviadalon nagyon jó lenne elkerülni.
Pontosan, jól szervezetten zajlanak Dániában a mérkőzések, és a csarnokokban nemcsak a szünnapokon, hanem mindennap – a délelőtti edzések és az esti mérkőzések közötti időben – gondosan feltakarítják a küzdőtereket. A labda jobb tapadását segítő vaxot, amelyből bőven jut a pályák sárga-kék műanyag borítására, valamint a sűrűn cserélődő reklámok ragasztóját, az utcai cipővel felvitt piszkot gépi és kézi kefékkel, különleges oldószerekkel távolítják el. A több, egymástól távoli helyszín miatt – Magyarországon is öt városban szeretné megrendezni az Eb-t az MKSZ – a csapatok szállítása mellett gondoskodni kell a hivatalos személyek, az újságírók, fotósok költözéséről, illetve ami legalább ilyen fontos, a szállodák és a sportcsarnokok közötti közlekedéséről (kisbuszok menetrendje edzésekre, mérkőzésekre). A technikai berendezésekből, elektromos eszközökből – amelyikből csak lehetséges – minimum egy tartalékot nagyon célszerű raktáron tartani – erről a helsingei csarnok technikusai tudnak többet beszélni az ott történt botrány, az eredményjelző tönkremenetele után.