Még egy nap a dániai női Eb rajtjáig

Visszatért fél évtized után

Volt idő, amikor a világ legtermészetesebb dolgának számított, hogy Németh Helga a válogatott keret tagja. A balkezes átlövőt átlagon jóval felüli tehetsége már fiatalon a világklasszisok szűk táborába emelte, aláírásáért versengtek a profi-klubok idehaza és külföldön. Ô volt az 1995-ös, közös magyar–osztrák világbajnokság egyik legnagyobb egyénisége. Aztán valami megváltozott, s a magyar együttes rendre nélküle vett részt a világversenyeken, mert időközben magyar állampolgár lett Radulovics Bojana, Helga pedig sokszor sérüléssel bajlódott. A visszatérés lehetősége először a Sydney olimpia után, a 2000-es Eb előtt vetődött fel, ám ekkor sem volt százszázalékos állapotban. De amikor már a legtöbben úgy vélték, hogy többé nem szerepel címeres mezben, megtörtént a "csoda”.
Mocsai Lajos szövetségi kapitány leült beszélgetni vele, s pillanatok alatt elhárultak a visszatérés elől az akadályok. A mester februárban kihirdetett keretében már ott volt, s a véletlen úgy hozta, hogy duplán is visszatérhetett, hiszen először áprilisban a németországi Neubrandenburgban megrendezett Weise-kupán játszott újra a válogatottban, ám itt Magyarország a B-csapatával szerepelt (európai kupakötelezettségük miatt hiányoztak a Fradi és a Győr játékosai). A fiatalodó csapatba gyorsan beilleszkedett, majd augusztusban a norvégok ellen már "hivatalosan” is visszatért.

Immár a pályán is nagykorú

A győri kézilabda-iskola immáron évek óta ontja a tehetségeket, így nem véletlen, hogy a Graboplast ETO KC nagyrészt saját erejére támaszkodva is folyamatosan harcban van a bajnoki érmekért. A Rába-parti városban tehát nem számít különleges attrakciónak, ha a felnőttegyüttes kap egy új tálentumot, ám Görbicz Anita felbukkanása még ebben a közegben is feltűnést keltett.
Alig múlt 17 éves, amikor Pigniczki Krisztina mellett egyre több játéklehetőséghez jutott irányítóként. Az ellenfelek is hamar észrevették, a nagy hírű lengyel Montex Lublin mestere például a két csapat sorsdöntő Bajnokok Ligája-selejtezőjén külön őrzőt állított a hivatalosan még jócskán fiatalkorú játékos mellé, mert azon az egy meccsen, amelyen "kémkedett” az ETO után, kiszúrta magának. Egyre több lehetőséghez jutott klubcsapatában, s amikor 2001 nyarán Pigniczki Dunaújvárosba igazolt, mindenkinek természetesnek tűnt, hogy az ő kezébe kerül a karmesteri pálca. Persze ekkoriban már hónapokkal túl volt a 18. születésnapján, úgyhogy megérett a felelősségre. A sportág berkein belül csak "Görbeként” ismert játékos az ETO elmúlt szezonban látott nagy menetelése közben vált végleg felnőtté, s augusztusban a világbajnoki ezüstérmes Norvégia ellen Mocsai Lajos is bedobta őt a mély vízbe. Innen már egyenes út vezetett Dániába, első felnőttvilágversenyére.
Igaz, átmenetileg még visszatérhet a fiatalabbak közé, hiszen kora alapján még ott lehet jövő nyáron Macedóniában a junior vb-n.

Egy emlékezetes beugrás

A győri balszélső, Vérten Orsolya az utolsó pillanatban került be az Eb-csapatba. A fiatal játékos előtt klubtársa, Kindl Gabriella ujjtörése miatt nyílt meg a Dániába vezető út.
Mocsai Lajos hosszú távon persze számított a játékosra, akit a szélen kívül a védekezésben is fontos részfeladatokkal bízhat meg. Így azonban kicsit hamarabb beleszagolhat a világversenyek légkörébe, s később még jól jöhet a most megszerezhető tapasztalat.
Eddigi életében (legalábbis az utóbbi bő egy évben) nagy szerepe volt a véletleneknek. Szerepelt a 2001-es magyarországi junior-vb-n ezüstérmet szerző csapatban, majd a nagy siker után visszatért csapatába, a Vasasba. A Fáy utcában azonban akkor már sokasodtak a gondok, s bár a piros-kékeknél fontos szerepe volt, a bizonytalan külső körülmények miatt nem érezte igazán jól magát. Ekkor kapta az EHF-kupában is menetelő győriek ajánlatát, méghozzá a 2001–2002-es bajnokság kellős közepén. Az ETO-ból a több játéklehetőség reményében elvágyódott a válogatott átlövő Prok Beatrix, a győrieknek viszont egy azonnal bevethető balszélsőre volt szükségük. Így nem volt nehéz egyezségre jutni, s Vérten már ott lehetett az EHF-kupa döntőjében. Következett a válogatottba szóló meghívó, amely még akkor is csodálatosnak tűnt, ha tudta, hogy a dániai Eb vélhetően még nem az ő tornája lesz. Kindl sérülése után azonban itt nagy a lehetőség az emlékezetes beugrásra.