Még két nap a dániai női Európa-bajnokság rajtjáig

A BL-ben már bizonyított

A Dunaferr balátlövője, Szrnka Hortenzia az utóbbi időszakban egyre erőteljesebben adta Mocsai Lajos tudtára, hogy ott a helye a felnőttválogatott keretében. Persze a szövetségi kapitány már évek óta figyelte a remek adottságokkal megáldott játékost, s fokozatosan próbálta beépíteni a csapatba. Szrnka már az olaszországi világbajnokság előtt bemutatkozott a nemzeti együttesben, ám most készül első nagy viadalára, legalábbis a felnőttek között.
A Békéscsabán nevelkedett lány ugyanis az utánpótlás-világversenyeken már letette a névjegyét. Három évvel ezelőtt, 1999 nyarán például duplázott, hiszen előbb a junior-vb-n küzdötte végig a tornát, majd jelentkezett az ifjúsági Európa-bajnokságra készülő társainál. Ezek után a hátán cipelte a Békéscsabát, s "ráérő idejében” kettős játékengedéllyel játszott az NB I B-s Mezőtúr csapatában. Szóval, nem volt meccshiánya abban az időszakban.
A 2000–2001-es bajnokság közben került a Viharsarokból Dunaújvárosba, s mivel a Dunaferrnél kevesebb teher jutott rá, több idő jutott a gyakorlásra. Kiss Szilárd avatott kézzel csiszolgatta a gyémántot, s Mátéfi Eszter, az újvárosiak pályaedzője (aki korábban éppen Hortenzia posztján volt világklasszis játékos) is sokat foglalkozott az átlövővel. Az eredményről a világ legkülönbözőbb táján ténykedő kapusok tudnának feltáró jellegű elemzéseket készíteni — ha már a pályán nem tudtak mit kezdeni a Szrnka-bombákkal. A legmélyebb emlékeket vélhetően a dán GOG Gudme két hálóőre, Iversen és Christiansen őrzi, hiszen a Bajnokok Ligája legutóbbi kiírásában a csoportkörben Hortenzia tizenhétszer talált be az északiak kapujába.
Zia (ahogy a társak becézik) szerepelt a 2001-es magyarországi junior-világbajnokságon Kovács Péter edző csapatában, s válogatott mezben az ott szerzett ezüstérem eddigi pályájának legszebb eredménye. Valószínűleg nem tévedünk, ha azt jósoljuk: lesz hasonló (még szebb) medáliája a felnőttek között is.

Győrött kilépett az árnyékból

Lovász Zsuzsanna roppant tehetséges játékos, gyors, biztos kezű, van benne vállalkozókedv, azaz adottságai alapján helye van a legjobbak között. Sokáig mégis úgy tűnt, hogy megmarad az örök tehetségek népes csoportjában. Pedig már eddigi utolsó előtti állomáshelyén, Székesfehérváron a Cornexi-Alcoa csapatánál is azt hitték, hogy eljön a nagy kiugrás ideje, de nem jutott neki több néhány jól sikerült meccsnél.
Amikor 2000 nyarán váltott és Győrbe igazolt, talán ő is tudta, hogy a fiatal ETO még egy nagy lehetőséget kínál neki. Ô pedig megragadta az alkalmat, Vura József mester csapatában már egyre sűrűbben nyújtotta azt a teljesítményt, amelyet vártak tőle. Az EHF-kupában parádásan menetelő Győr egyik kulcsfigurája volt, s hosszú, egészen a döntőig tartó sorozat alatt Európa sztárcsapai ellen is többször bebizonyította, hogy remek játékos.
Az idei ősz pályafutásának legjobb időszaka, mert a legkiválóbb játékot éppen a legfontosabb meccseken mutatta be. Hét gólt lőtt idegenben a Cornexi-Alcoa elleni rangadón, s kilencszer talált be a bajnoki címvédő Herz-FTC kapujába Győrött. Ezek után senki sem lepődött meg, amikor ott volt az Európa-bajnoki felkészülés rajtjánál, s be is került a dániai utazó keretbe. Ha az
Eb-n is teljesíti őszi átlagát, sok kellemes percet szerez a magyar válogatott szurkolóinak.

A legnagyobb kedvencek egyike

Ritka kincs a jó balkezes játékos, ezért is örültek a győri Graboplast ETO háza táján, amikor Mehlmann Ibolya egyre sűrűbben mutatta meg oroszlánkörmeit. Amikor a kilencvenes évek egyik legnagyobb egyénisége, Nagy Anikó távozott a Rába-parti városból, egyre több feladat jutott a fiatal tehetségnek, aki élt is a lehetőséggel. Nem okozott csalódást a 2001-es junior-világbajnokságon sem, hiszen a számára abszolút hazai pályának számító győri Magvassy-sportcsarnokban szerezte meg a magyar csapat az ezüstérmet. Sok ideje nem volt pihenni a babérokon, hiszen az elmúlt szezonban már kulcsemberré vált az ETO-ban, s Vura József edző tanítványai nem panaszkodhattak mérkőzéshiányra: a bajnokság mellett végigjátszották az EHF-kupát, s döntőig jutottak a Magyar Kupában is.
Mocsai Lajos kapitány is elérkezettnek látta az időt Mehlmann válogatottbeli premierjére, igaz, a bemutatkozás egy szerencsétlen mozdulat okozta sérülés miatt néhány hónapot késett. A győri jobbátlövő már augusztusban ott volt a vb-ezüstérmes Norvégia elleni három tesztmeccsre készülő keretben, ám Tiszaújvárosban az egyik edzésen részleges bokaszalag-szakadást szenvedett. A címeres mezes mérkőzés helyett pihent, s csak novemberben, a horvátok ellen játszotta első felnőtt válogatott meccsét — stílszerűen éppen Győrött, ahol méltán a nagy kedvencek egyike.