Aranykovácsot ünneplünk

Bogyi bácsi – mert a hozzá közel állók nem is szólítják másként – arra szintén okkal lehet büszke, hogy legjobbjainkat 1956 és 1979 között irányította, és ezalatt a lányok világbajnoki ezüst- (1957) és bronzérmet (1975, 1978) is szereztek. A nyolcvanas és kilencvenes években a szövetségben dolgozott, szaklapot szerkesztett, tanácsaival segítette edzőkollégáit, és több alacsonyabb osztályú együttest, valamint a szintén legendás Nosztalgiaválogatottat vezette.

– Kedvelem a statisztikákat, mert ezek viszonylag objektívek, ugyanakkor sokat mondanak – vélekedett a fáradhatatlan mester. – Huszonhárom évig ültem női szövetségi kapitányként a kispadon, és ezalatt százhárom játékos fordult meg a keretben. Ugyanakkor a számok, a csapat világraszóló sikerei arról is árulkodnak, hogy csodálatos tehetségek sora érkezett a klubokból, s nem tagadom, óriási élmény volt velük dolgozni. Háromszázhárom tétmérkőzésünkből száznyolcvanhatot megnyertünk, hatvankilencszer döntetlent értünk el.
–A női bajnoki és válogatott mérkőzéseken gyakran látjuk. Mi a véleménye a jelen csillagairól?
– Hála Istennek, az utóbbi két évben átvészeltem két súlyos műtétet, és továbbra is aktívan figyelhetem a sportág eseményeit. A Nosztalgiaválogatott irányítását viszont már átadtam Babos Áginak, a hatvanötös aranycsapat egyik vezéregyéniségének, de a régi Fradi-csarnokba továbbra is gyakran elmegyek a hajdani világklasszisok edzéseire. Mocsai Lajos barátom Európa-bajnok és olimpiai ezüstérmes csapatáról nagyon jó a véleményem. Különösen tetszenek a ferencvárosi belső emberek, Farkas, Pádár és Siti, valamint a fehérvári Németh, és örülök, hogy újra sok tehetség bontogatja a szárnyait Győrött és Dunaújvárosban. A kapusok közül a szintén fradista Sugárra figyeltem fel. Ôk a zálogai annak, hogy továbbra is büszkék lehessünk a női válogatottra, és folytatódjon a női szakág több évtizedes sikersorozata. De ne feledkezzünk meg az olyan kitűnőségekről sem, mint például Víglási, aki a Spartacusnak évek óta a házi gólkirálynője, ugyanakkor az utánpótlás-neveléssel is foglalkozik.
– A Herz-FTC-ről különösen szívesen beszél. Miért vonzódik ehhez a csapathoz?
– Talán megengedhetem magamnak, hogy nyolcvan felé ballagva szubjektív legyek, és ez az a klub, amely egy-egy hullámvölgyből mindig a saját emberségéből, önerőből, a vezetők és a játékosok lelkesedésének, szorgalmának köszönhetően kecmergett ki. Jelenleg is csak kevés idegenlégióst foglalkoztat, vagyis próbál a magyar tehetségeknek teret adni a bizonyításra. Németh Andrást pedig nemcsak jó, hanem karizmatikus edzőnek is tartom, s remélem, a Fradival együtt fényes jövő áll előtte.
– Dániában decemberben Európa-bajnokságot rendeznek. Mit vár legjobbjainktól?
– Ragyogó képességű fiatalok dolgoznak a keretben, s ők képesek lesznek gazdagítani a csapat éremgyűjteményét, sőt talán már Athén, a következő olimpia is a szemük előtt lebeg.
– Mikor találkozunk legközelebb bajnoki mérkőzésen?
–Szerdán háromkor a Kőér utcában.