Örömbringa – Kohán Gergely jegyzete

„Ne haragudj, ha szűkszavú vagyok. Bíztam benne, hogy egyszer majd itt tudok versenyezni, de kezdem azt érezni, emberfeletti nap mint nap így teljesíteni” – írta egyik üzenetében Valter Attila még a Giro d'Italia 16. szakasza után, azt követően, hogy aznap is letekert majdnem hat és fél óra alatt egy kellemes Budapest–Nyíregyháza-távnyi 230 kilométert, benne összesen 4000 méternyi szintemelkedéssel. Igen, bocsánatot kért, amiért kicsivel több mint 2621 km (ez már Budapest–Madrid távolság, légvonalban) kerékpárral való leküzdése után már nem túl bőbeszédű, és nem mindig tud nyomdakész helyzetjelentéseket adni – úgy, hogy harmadik hete rendületlenül öt-hat órákat tekert hegyen-völgyön át, esőben, szélben, hóban, tíz fok alatti cudar hidegekben.
„Ne haragudj, ha szűkszavú vagyok. Bíztam benne, hogy egyszer majd itt tudok versenyezni, de kezdem azt érezni, emberfeletti nap mint nap így teljesíteni” – írta egyik üzenetében Valter Attila még a Giro d'Italia 16. szakasza után, azt követően, hogy aznap is letekert majdnem hat és fél óra alatt egy kellemes Budapest–Nyíregyháza-távnyi 230 kilométert, benne összesen 4000 méternyi szintemelkedéssel. Igen, bocsánatot kért, amiért kicsivel több mint 2621 km (ez már Budapest–Madrid távolság, légvonalban) kerékpárral való leküzdése után már nem túl bőbeszédű, és nem mindig tud nyomdakész helyzetjelentéseket adni – úgy, hogy harmadik hete rendületlenül öt-hat órákat tekert hegyen-völgyön át, esőben, szélben, hóban, tíz fok alatti cudar hidegekben.

Ezt most csak azért bátorkodom elmesélni, hogy mindenki lássa, micsoda alázat és szerénység lakozik ebben a 22 éves fiatalemberben, s megértse, hogyan tudott eljutni Magyarországról egy itthon sokszor a mai napig lesajnált, ugyanakkor kőkemény sportág világelitjébe – a lépcsőfokokat kettesével, ha nem hármasával szedve. Aki csak fél szemmel követte a pályafutását, annak eddig is nyilvánvaló volt, hogy hírből sem ismer lehetetlent, de most tényleg minden várakozást felülmúló, káprázatos, már-már örömbringázást mutatott be Olaszországban.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a két éve még a Pannon Cycling Team kontinentális sorában versenyző fiatalembertől már az felfoghatatlanul nagy fegyvertény, hogy ilyen rövid idő alatt odáig jutott, hogy egy world tour-istálló színeiben egyáltalán rajthoz állhatott a három nagy körverseny egyikén. Ráadásul élete első háromhetes viadalán a célba érés is erőn felüli bravúrnak számított volna. De ő nem érte be ennyivel: minden idők toronymagasan legjobb magyar Grand Tour-eredményét szállítva egyből a top 30-ban végzett, az eredeti 176 indulóból a 27. helyen, a fiatalok versenyében pedig 11.-ként! És ezt úgy, hogy az utolsó előtti etapon, 3155 km megtétele után (már Budapest–Lisszabonnál járunk) fogta magát, és a kerékpársport élő legendáját, a mindhárom Grand Tourt legalább egyszer megnyerő Vincenzo Nibalit az utolsó hegyen kikerülve történelmi top tízes szakaszhelyezést hozott össze, Bodrogi László után több mint egy évtizeddel visszahelyezve Magyarországot a kerékpársport világtérképére, óriási, rég várt örömet szerezve ezzel a kerékpársport hazánkban is létező, igenis népes táborának.

S ha Valter fejlődési ívét nézzük, no meg azt, hogy a következő két évre már magához láncolta az elitmezőny legrégebbi, francia gigásza, az FDJ, okkal bizakodhatunk abban, amiben ő is: hogy ez még csak a kezdet.