„Reális cél az Eb-győzelem” – interjú Bertalan Márton raliversenyzővel

– Hogyan alakult az idei versenyidénye?
– A vártnál is jobban. Az eredeti elképzelés
az volt, hogy továbbra is hazai versenyeken állunk rajthoz, ehhez képest négy Európa-bajnoki futamon indulhattunk, ekkora költségvetést sikerült összerakni.

– Az eredményekkel is elégedett?
– Szerintem túlteljesítettünk azzal, hogy a négyből három versenyen dobogón álltunk. Az Eb nyitófordulójával, a Rally Hungaryval kezdtünk, az ERC4 kategória erős, népes mezőnyében másodikok lettünk a navigátorommal, Paizs Róberttel. A második közös idényünket fejeztük be, ő nálam nagyjából húsz évvel idősebb, kétgyerekes családapa. Korábban korosztályombeli fiatalok ültek mellettem.

– Mi volt a váltás indoka?
– Olykor tudok önfejű lenni, ezért olyan partnert kerestünk, aki – ha arra szükség van – rám szól, sőt rám parancsol. Paizs Róbert tökéletes választás volt, harmonikus az együttműködésünk. Következett a számunkra rossz emlékű észtországi futam, igaz, ezért magunkat okolhatjuk, mert a sikeres nyitány után azt gondoltuk, a bab is hús, de nagy árat fizettünk: egyszer felborultunk, majd kiütöttünk egy út menti medvés totemoszlopot, ami le is zárta a versenyünket.

– Azt mondják, nem is raliversenyző, aki még nem állt fejre.
– Ez volt pályafutásom első borulása, bevallom, megijedtem, pedig csak újra kellett volna indítani az autót, s mehetünk tovább, a futómű ugyanis nem sérült meg. A baleset az első gyorsasági vége előtt 400 méterrel történt.

– És a négyméteres totemoszlop kidöntése?
– Az a cél előtt nagyjából 500 méterrel lehetett. Szerencse, hogy nem élő, hanem egy elkorhadt fáról volt szó, amit 120 kilométer/órás sebességgel frontálisan taroltuk le. Ebben
a balesetben már rendesen megsérült az autó, de mi karcolás nélkül szálltunk ki.

– S miképp folytatódott az évad?
– Észtország után megráztuk magunkat, három héttel később Rómában újra a második helyen zártunk. Az olasz fővárosban a hőséggel is meg kellett küzdenünk; kánikulában
200 kilométert megtenni kemény próbatétel. Újabb három hét elteltével Csehország következett, ott harmadikként értünk célba – ez az eredmény nem tett boldoggá. Részben esőben versenyeztünk, s nekem még nem volt tapasztalatom ilyen időjárásban vezetni, ráadásul száraz körülményekre való gumi volt az autónkon, ami elbizonytalanított. A második napon már sorra nyertük meg a gyorsasági szakaszokat; ha végig így megy alattunk az autó, győzhettünk volna.

– A 2024-es esztendő szakmai tervük első fejezetét jelentette. Miért kellett egyáltalán hároméves tervet készíteniük?
– Érdemben 2021-ben csöppentünk bele a profi versenyzésbe, de 2023-ig inkább csak csapongtunk. Hol itt, hol ott álltunk rajthoz, hol ilyen autóba ültünk, hol olyanba. Tavaly aztán megnyertük a Peugeot-kupát, s ez egyértelművé tette, hogy ha további sikereket szeretnénk elérni, muszáj tervszerűséget vinni a versenyzésünkbe. A rali drágább és több energiát felemésztő műfaj annál, mint hogy ad hoc jelleggel autózgassunk.

– Visszaugorva kicsit az időben: labdarúgóként milyen terveket szőtt?
– Attól függ, melyik periódust vizsgáljuk. A Tabáni Spartacusban kezdtem, de a felnőttfutball kapujában, az utánpótlásévek vége felé már a Budaörs játékosa voltam. Bognár György hívott a csapathoz, őt az egyik legjobb magyar szakembernek tartom. Az elképzelés az volt, hogy lépésről lépésre épít be a felnőttegyüttes keretébe, s végcélként természetesen az lebegett a szemem előtt, hogy alapember leszek az NB II-es gárdában. Ez több okból sem így alakult, a Budaörs sincs már a másodosztályban, Bognár György pedig a Paks kispadján ül.

– Az MLSZ nyilvántartása szerint játszott a Főnix-Goldban is, amely számos élvonalbeli játékost adott a magyar futballnak.
– A mostani felnőttválogatottból jó néhány futballistával együtt játszottam, például Szoboszlai Dominikkal, Bolla Bendegúzzal, Csoboth Kevinnel. Egy ideig edzettem az MTK-nál is, ott a ma már szintén nagyválogatott Kata Mihály volt csapattársam.

– Bár a budaörsi karrierje nem a reményei szerint alakult, futsalban mégiscsak az NB I-ig jutott.
– Ha nincs is akkora rangja, mint a nagypályás futballban, én azért büszke vagyok rá, hogy az Aramis játékosaként az élvonalban szerepelhettem.

– Tíz év után miért fordított hátat a labdarúgásnak, s váltott az autósportra?
– Egy ideig párhuzamosan futballoztam és futsaloztam, s nem egyszerre hagytam fel mindkettővel, a futsalkorszak tartott tovább. A futballban a biatorbágyi kölcsönadás törte meg a lendületemet, a futsalban pedig az akkori edzőnk vette el a kedvemet a játéktól.

– A sportágváltás óta szokott futballozni?
– Nem is tudom, mikor fociztam legutóbb, viszont a barátaimmal rendszeresen lábteniszezünk. Emellett a kondícióm megőrzése érdekében édesapámmal futunk, és a reflexeimet fejlesztendő február óta bokszedzésre is járok legalább hetente kétszer; határozottan érzem a pozitív hatását.

– Abból, hogy csalódott a futballban, még nem következik automatikusan, hogy négy kerékre váltson.
– Édesapám is autóversenyző volt, ő pályaversenyeken indult még a születésem előtt, s gyerekként ő vitt először futamokra – azonnal megtetszett a sportág. Általános iskolásként kaptam a szüleimtől egy Ladát, s 14-15 évesen elindultam kisebb reptéri versenyeken. Ezeken nem feltétele a részvételnek a jogosítvány, s kockázatmentesen lehet vezetni tanulni, hiszen rossz esetben a fűre sodródik vagy egy pálya menti guminak ütközik az ember.

– A futballal kapcsolatos csalódásairól beszélt, de ralis karrierjében is akadtak hullámvölgyek, rögtön a második évben, 2022-ben.
– Igyekeztem erre lélekben felkészülni, persze így sem volt könnyű megemészteni, hogy a hét futamból hármat sikerült befejezni. A sors fintora, hogy az utolsó versenyen még így is volt esélyünk a bajnoki címre, de a második napon, két gyorsaságival a vége előtt műszaki hiba miatt megállt alattunk az autó. Ez azonban nem szegte kedvünket, s az újratervezés keretében a Mitsubishiről – ami 15-20 éve még remek konstrukció volt, mára azonban eljárt felette az idő – gyári Peugeot-ra váltottunk.

– A futball is pénzbe kerül, de csak töredékébe az autósportnak. Miképp áll össze egy évad büdzséje, s mekkora stábot kell mozgatni?
– Ha valaki magasabb szinten versenyez, két lehetőség közül választhat: veszi az autót vagy bérli. Az első megoldás jóval nagyobb egyszeri kiadással jár, ráadásul csapatot is kell mellé szervezni.
A többség a bérlést választja, ez esetben csakis a versenyezésre kell összpontosítani, minden mást megold a 3-5 tagú szervizcsapat, amely ugyanúgy bérelhető, mint maga
a jármű.

– Mindig ugyanazok a szakemberek kísérik el?
– Az idei négyből három futamon dolgoztam a HRT Racinggel, Rómába viszont a Tagai Racingtől jöttek velem, mert a 2023-as Peugeot-kupa-győzelem fődíjaként egy Eb-futamra ingyen kaptam az autót és a stábot is.

– Vannak pénzdíjak is?
– Nálunk nincsenek, de létezik Eb-kategória, amelyben a győztes 12 darab abroncsot és 350 liter üzemanyagot kap. Ez is óriási segítség – az abroncsok beszerzése az autóbérlés után a második legnagyobb költség.

– Tehát bele kell nyúlni a családi kasszába.
– A ralizás sosem volt olcsó, és sosem lesz filléres sport. Azt követően, hogy a pilóta kilép a lakásából, mindenért fizetnie kell, egészen addig, míg hazaérve bezárja maga mögött az ajtót. Nem titok: a pénz egy részét otthonról kell elhozni, a többit szponzorok segítségével lehet előteremteni. A versenyidény általában októberben befejeződik, s novemberben már kezdődik a következő előkészítése. Tulajdonképpen pofonegyszerű a feladat: össze kell számolni az innen-onnan befolyó pénzeket, s ennek függvényében lehet megtervezni az újabb versenyprogramot. Bízunk benne, hogy további szponzorok csatlakoznak hozzánk, hogy céljainkat el tudjuk érni.

– A raliversenyzés életforma, de nem megélhetés, nem véletlen, hogy ön a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem hallgatója. Hol tart a tanulmányaival?
– A vége felé járok, egy-másfél évem van hátra. Gödöllőn vagyok nappali tagozatos diák. Az egyetemnek működik budai campusa, ám a Covid miatt épp akkor nem indult ott nappalis képzés, mikor jelentkeztem. Levelezőn kezdtem, onnan kerültem át Gödöllőre. A kereskedelem-marketing szakot végzem, a diplomaszerzés után várhatóan a vállalkozói szférában helyezkedem el, már csak azért is, mert 2019 óta szervezünk utánpótlásnevelő-sorozatot, amely hasonlít a labdarúgó Bozsik-programra; tehetséges fiatalokat keresünk.

– A magyar futballisták előtt mára megnyíltak az európai elitbajnokságok kapui is, de vajon mire viheti itthonról indulva egy raliversenyző?
– Ha kissé meg is kopott a fénye, az abszolút magyar bajnoki cím azért rangot ad, ám a nagy, mégis reális álom az Európa-bajnoki cím megszerzése a rali négyes kategóriában, ami nagyrészt a fiatal pilóták ugródeszkája. Ha jövőre még nem is, de 2026-ban feltétlenül szeretném megnyerni.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. november 16-i lapszámában jelent meg)