Dibu, a zseniális suttyó – portré Emiliano Martínezről

Az immár a France Football és az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) közös díjának számító Aranylabdára szavazóknak szóló sorvezető hangsúlyos része volt, hogy a fair playt is számításba kell venni az adott játékosnál. Sokak meggyőződése, hogy ezért nem kaphatta meg az Aranylabdát Vinícius Júnior, a Real Madrid mindenkivel szájkaratézó, tenyérbemászó viselkedésű brazil csatára – viszont akkor mégis hogyan kaphatta meg ugyanezen a gálán a legjobb kapusnak járó Lev Jasin-díjat Emiliano Martínez?!

Emlékezhetünk mindenekelőtt a 2022-es világbajnoki döntő utáni cselekedetére. Miután a hosszabbítás utolsó percében kivédte lábbal Randal Kolo Muani közeli ziccerét (talán a vb-döntők történetének legnagyobb kapusbravúrját bemutatva), majd megnyerte Argentínának a tizenegyespárbajt, világbajnok lett és a torna kapusa, az utóbbiért járó Aranykesztyűt átvéve a pódiumon gusztustalan, obszcén gesztust tett a díjjal a francia szurkolók felé. A katari királyi család mögötte álló tagjának rezzenéstelen, mégis kifejező arcára minden oda volt írva: „Ez volna az a bizonyos nyugati kultúra?”

Született: 1992. szeptember 2., Mar del Plata Állampolgársága: argentin Sportága: labdarúgás Posztja: kapus Klubjai: Arsenal (angol, 2012–2020), Oxford United (angol, 2012, kölcsönben), Sheffield Wednesday (angol, 2013–2014, kölcsönben), Rotherham United (angol, 2015, kölcsönben), Wolverhampton Wanderers (angol, 2015–2016, kölcsönben), Getafe (spanyol, 2017–2018, kölcsönben), Reading (2019, kölcsönben), Aston Villa (2020–) Válogatottsága: 49 (2021–, Argentína) Kiemelkedő eredményei: világbajnok (2022), 2x Copa América-győztes (2021, 2024), FA-kupa-győztes (2020), 3x Community Shield-győztes (2014, 2015, 2020) Egyéni elismerései: 2x Lev Jasin-díjas (2023, 2024), vb-aranykesztyűs (2022), FIFA Év kapusa (2022), 2x a Copa América legjobb kapusa (2021, 2024)

De nem kell 2022-es példáért visszanyúlni – a mostani díj a 2023–2024-es teljesítményéért járt, s ebben az időszakban sem tudott kibújni a bőréből. Idén szeptember elején a Chile ellen 3–0-ra megnyert világbajnoki selejtezőn hasonló obszcén mozdulatot tett a Copa América-trófeával, mint a vb-döntő után, majd néhány nappal később, a Kolumbiában 2–1-re elveszített meccs lefújása után megütött egy operatőrt. „Egyből pofon vágott – mondta Jhonny Jackson, az operatőr az RCN Deportesnek. – Dühös vagyok, nagyon dühös. Dolgoztam, akárcsak ő. Ő játszott, én pedig a kamerámmal dolgoztam.”      Ezt már a FIFA sem hagyta szó nélkül, két mérkőzésre eltiltotta a kapust.

Leszámítva e megmagyarázhatatlan cselekedeteket, a Dibu becenéven is ismert kapus zseniális labdarúgó. Azon kevés argentin játékos egyike, aki alig játszott hazájában. Az Independientében nevelkedett egy ideig, de kevéssel a 17. születésnapja után, 2009-ben Európába csábította az Arsenal (a munkavállalói engedélyt végül csak 2010-ben tudta elintézni neki). Az „ágyúsoknál” is mutatkozott be a felnőttek között 2012-ben, és azóta folyamatosan Angliában játszik, leszámítva egy rövid kölcsönidőszakot a spanyol Getafénál.

Tulajdonképpen kilenc évet töltött az Arsenal kötelékében, de csak 15 bajnoki mérkőzés, hat FA-kupa- és hét Ligakupa-találkozó, továbbá kilenc nemzetközi kupameccs jutott neki. Folyamatosan kölcsönadták első, másod- vagy harmadosztályú kluboknak az Oxford Unitedtől a Rotherham Uniteden át a Readingig. Amikor visszavették a klubhoz, többnyire a két lengyel, Wojciech Szczesny és Lukasz Fabianski, továbbá a kolumbiai David Ospina és a cseh Petr Cech cseréje volt. Annak ellenére nem tudta jó ideig sehol megvetni a lábát, hogy amikor lehetőséget kapott, ösztönös, reflexszerű védéseivel mindenhol hamar a szurkolók kedvencévé vált.

Hat kölcsönadás után az áttörés a pandémia első évében, 2020 júniusában következett el. Bernd Leno megsérült az Arsenal Brighton elleni meccsén, Martínez pedig a 2016–2017-es idény óta először lépett pályára a Premier League-ben. Agyba-főbe dicsérték a szakértők, a klublegenda, Ian Wright pedig „zseninek” nevezte, és azt kérdezte: hol rejtegette eddig ezt a kapust az Arsenal? Augusztus 1-jén Martínezt a Chelsea elleni FA-kupa-döntőben a kezdőcsapatba jelölte Mikel Arteta vezetőedző, az argentin pedig fontos védésekkel segítette az Arsenalt története 14. FA-kupa-győzelméhez. A trófea felemelése közben sírva fakadt örömében. Majd augusztus 29-én ismét főszereplője lett egy sikernek, a Liverpool elleni 2020-as Community Shieldet tizenegyesekkel nyerte meg az Arsenal. És amikor megindult a találgatás, hogy Bernd Leno felépülése után vissza kell-e majd ülnie a cserepadra, Martínez kerek perec kijelentette: vagy első számú kapus lesz, vagy végleg távozik.

Utóbbi történt: 2020. szeptember 16-án az Aston Villához szerződött 17.4 millió fontért. Egy olyan klubhoz, amely épphogy benn maradt a Premier League-ben tizenhetedikként, egy ponttal előzve meg csak a már kieső Bournemoutht. Azóta viszont – köszönhetően az argentin kapus nagyszerű teljesítményének is – legutóbb már negyedik lett a bivalyerős Premier League-ben, és immár a Bajnokok Ligájában vitézkedik a birminghami egyesület, idén ősszel legyőzte a Bayern Münchent is.

Az Aston Villánál töltött első idényében 15 kapott gól nélküli összecsapást produkált, s azonnal beállította a klubrekordot a PL-ben, amely addig Brad Friedel nevéhez fűződött. Amikor pedig 2023 áprilisában a 100. Premier League-meccsén a 34. kapott gól nélküli mérkőzését zárta a Chelsea elleni 2–0-val, csúcsot állított fel – száz bajnoki meccsen senkinek sem maradt ilyen sokszor érintetlen a hálója.

Már az Arsenalban bizonyította, hogy nagy mestere a tizenegyesek hárításának, így a Villában játszott első mérkőzésén stílszerűen rögtön védett is egy büntetőt. Ezt a képességét az argentin válogatottban is számtalanszor kamatoztatta már. Viszonylag későn, csak 2021-ben, 29 évesen lett először válogatott – ám három év alatt mindent bepótolt. Kezdve a 2021-es Copa América-diadallal, amelyet a nagy rivális brazilok szent helyén, a riói Maracana stadionban ünnepeltek az argentinok, éppen a házigazda ellen. Lionel Messi akkor nyert először felnőtt tornát (az olimpiát ne számítsuk ide) hazája válogatottjával. Sőt, ha úgy tetszik, Messi nem nyert semmit a nemzeti csapattal Emiliano Martínez nélkül, Katarban is együtt lettek világbajnokok. A 2021-es Copán egy tizenegyespárbajt nyert meg Martínez (Kolumbia ellen az elődöntőben), a vb-n kettőt is (a Hollandia elleni negyeddöntőt és a franciák elleni döntőt). Az idei, Egyesült Államokban rendezett Copa Américán pedig az ecuadori játékosok sem tudták legyőzni a negyeddöntő tizenegyespárbajában. Ez kimondottan az ő műfaja: az előző Európa-konferencialiga-idény negyeddöntőjében a Lille ellenit is megnyerte. Kevesebb mint 70 százalékban találnak be neki a büntetőpontról. Kijelenthetjük, a tizenegyeseknél mutatkozik meg a legtisztább valójában az Emiliano Martínez-jelenség: miközben zseniálisan véd, a legidegesítőbben viselkedik, agresszívan zavarja minden létező módon a rúgót. Egy Manchester United elleni bajnokin Bruno Fernandesnek a lövés előtt még odaszólt:  „Ha már Cristiano Ronaldo nem merte elvállalni, te is jó leszel.”        

Fernandes hibázott is… Ha úgy tetszik, mentális hadviselést alkalmaz, de úgy is lehet mondani, egyszerűen csak ilyen tapló. Ő már csak ilyen, így kell szeretnünk. Vagy elfogadnunk.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. november 23-i lapszámában jelent meg)