Futballistából lett kerékpáros ikon – sporttörténelmet írt Párizsban Remco Evenepoel

2024. április 4-én súlyos baleset rázta meg a kerékpársportot. A Baszk kör negyedik szakaszán, 36 kilométerre a céltól az egyik versenyző benézett a lejtőn egy jobbos kanyart, elesett, és beindult a láncreakció. Az óriási bukásban tizenketten sérültek meg, köztük a szlovén Primoz Roglic, a dán Jonas Vingegaard és a belga Remco Evenepoel. Utóbbi még aznap videóüzenetben jelentkezett be: „Eltört a kulcscsontom és a lapockám is, így természetesen a közeljövőre vonatkozó tervem változik, de remélem, hogy a távlati céljaimmal nem lesz probléma.”  

A belga kerékpáros ezt követően kihagyta a májusi Giro d’Italiát, legközelebb a június 2-án kezdődő Critérium du Dauphinén állt rajthoz. Furcsa egybeesés, hogy szinte napra pontosan hét évvel Baszk köri bukását megelőzően hozott meg egy fontos döntést. Az akkor 17 éves Remco 2017 március végén előbb a klubja vezetőségével, majd a szüleivel beszélte meg, hogy sportágat vált. Pedig a képességei alapján nagy jövő várt rá a futballpályán.

Született: 2000. január 25., Aalst Állampolgársága: belga Sportága: országúti kerékpár Kiemelkedő eredményei: 2x olimpiai bajnok (időfutamverseny és mezőnyverseny, 2024, Párizs), 2x világbajnok (mezőnyverseny, 2022, Wollongong; időfutamverseny, 2023, Stirling), 1x Vuelta a Espana-győztes (2022), 5x Vuelta a Espana-szakaszgyőztes (2022, 2023), 2x Giro d’Italia-szakaszgyőztes (2023), 1x Tour de France-szakaszgyőztes (2024)

2011 nyarán a holland PSV-nél az egyik legnagyobb szenzációt a közönségkedvenc Dzsudzsák Balázs távozása jelentette, a középpályást Oroszországba értékesítette a klub. Ugyanebben az időben az eindoveniek utánpótláscsapatánál edzésre jelentkezett egy 11 éves belga kisfiú, akit már régóta meg akart szerezni az együttes. A tehetséges játékos – aki előbb kapusnak készült, de a mezőnyben találta meg a valódi helyét – eleinte minden nap ingázott a 140 kilométerre lévő otthonából, majd a helyi szokásoknak megfelelően egy holland család fogadta be. A körülmények megedzették, külön odafigyelt az étkezésére. Saját magával és csapattársaival szemben is magas elvárásokat támasztott. A teszteken rögtön kitűnt, hogy Evenepoel különleges képességű futballista. „Tudtam, hogy a hosszútávú sportokra születtem, mert amikor még fociztam, az egyik felmérő során körben lerakott bóják között futottunk, sípszóra kellett eljutni az egyiktől a másikig. Tizenéves koromban mindig én voltam a legjobb az egész ifjúsági kategóriában ezen a teszten. Szóval, már akkor is tudtuk, hogy megvan bennem a képesség ahhoz, hogy állóképességi sportot űzzek” – emlékezett vissza évekkel később egy interjúban.

Hamar megkapta a kapitányi karszalagot is, ám később nem úgy fejlődött, mint a társai, ezért – és édesanyja betegsége miatt – 2014-ben a balhátvéd visszatért hazájába, az Anderlechthez. 16 évesen indult a brüsszeli félmaratonin, úgy, hogy egy nappal korábban végigjátszott egy mérkőzést, pedig az edzője külön kérte, hogy pihenjen. Kenyai sprinterek között futott, végül a 13. helyen fejezte be a 21 kilométeres távot. A gyepen azonban elmaradtak a sikerek, habár meghívták az utánpótlás-válogatottba is, kiszorult a kezdőből. Jean Kindermans, az Anderlecht utánpótlásvezetője szerint Evenepoelból hiányzott valami, hogy profi futballistává váljon, ő viszont ezzel nem értett egyet, szerinte ha még egy évet marad, felkerül a felnőttekhez.

Ugyan klubot váltott, 2017 januárjában a KV Mechelenhez igazolt, de egy sérülés és egy adminisztrációs hiba miatt nem futballozhatott, figyelmét pedig tavasszal egyre inkább egy másik sportágra irányította. Édesapja, Patrick Evenepoel 1993-ban indult a Vueltán, ám később a doppingbotrány miatt kiábrándult a kerékpársportból, ráadásul a szíve sem bírta. Fia megörökölte az egyik régi országúti kerékpárját, a környékükön pedig jobbnál jobb időket teljesített. Ennek hatására pontot tett a labdarúgó-pályafutása végére, néhány héttel később már kerékpárversenyen indult.

Augusztusban megnyerte a gyorsasági pontversenyt az Aubel–Thimister–La Gleize, 17-18 éveseknek kiírt belgiumi kerékpárviadalon, az év végéig összesen hét győzelmet aratott. 2018-ban tovább remekelt, májusban a belga bajnokság junior időfumatán lett első, júliusban a Csehországban a junior Európa-bajnokságon a mezőnyversenyen és az időfutamon is ő nyert, előbbin 9:44 percet vert a második helyezettre. A 2019-es évet a Deceuninck–Quick-Step színeiben töltötte, január végén az argentínai Vuelta a San Juan Internacionalon lett a felnőttek között összetettben kilencedik, a 25 éven aluliak körében ő bizonyult a legjobbnak. Az augusztusi alkmaari Európa-bajnokságon már nem a juniorok között indult, az időfutamot az elitben nyerte meg.

2020-ban szintén a San Juan Internacional volt az első erőpróbája, amelyen simán győzött. Februárban a portugál Volta ao Algarve körversenyén diadalmaskodott, a pandémia után a Vuelta a Burgos és a Tour de Pologne is Evenepoel sikerével ért véget.

Augusztus közepén az egynapos Il Lombardián súlyos baleset érte: egy hídon haladt át a szökevényekkel, megpróbálta követni az élen álló Vincenzo Nibalit, ám elvétette a kanyart, s a korláton átesve fákkal és kövekkel borított árokba zuhant. A medencecsontja eltört és a tüdeje is megsérült, felépülése kilenc hónapot vett igénybe.

Csak 2021 májusában tért vissza, először indult háromhetes körversenyen, csapata Joao Almeida segítőjeként számított rá. A Giro d’Italián X szakaszon keresztül állt összetettben a második helyen, ám nem sokkal a vége előtt, a 17. szakaszon két baleset is érte, ezért feladta. A tokiói olimpián a mezőnyversenyen 49., az időfutamon 9. lett. A belgiumi világbajnokság kapcsán nem először bírálta Evenepoelt a legendás honfitárs, Eddy Merckx, aki szerint az akkor 21 éves versenyzőt be sem kellett volna válogatni, mert csak magáért teker. „Újra és újra bírál, valahogy mindig a fontos versenyek előtt. Nem tagadom, rosszul esik és kicsit fáj is” – szólt vissza példaképének a kerékpáros, aki a vb-n Wout van Aertot segítette, de nem jött össze a győzelem a belgáknak.

2022-ben Evenepoel végleg bejelentkezett a legnagyobbak közé: újoncként szeptemberben megnyerte a Vueltát, majd egy héttel később a világbajnokság mezőnyversenyén első, az időfutamon harmadik lett. Egy évvel később a Giróra esélyesként érkezett, mindkét időfutamos szakaszon győzött, de a 10. szakasz előtt pozitív lett a koronavírustesztje. A világbajnokságon ezúttal az időfutamon diadalmaskodott.

Az idei évet a portugál Figueira Champions Classic megnyerésével kezdte, majd a Volta ao Algarve viadalán is első lett. Márciusban a nyolc etapos Párizs–Nizzát a második helyen fejezte be, áprilisban pedig a már említett Baszk körön állt rajthoz. Súlyos sérülése után életében először indult a Tour de France-on, amelyen nyert egy időfutamot, a dobogó harmadik fokán zárt, a 25 éven aluliak között pedig első lett.

2024. augusztus 3-án – szinte napra pontosan négy hónappal a bukása után – Párizs utcáin a belga Remco Evenepoel 15 kilométerrel a cél előtt lehagyja a francia Valentin Madouas-t, és egyedül teker a második olimpiai bajnoki címéért, egy héttel korábban ugyanis megnyerte az időfutamot. Akkor szakadt az eső, estek-keltek a kerékpárosok, most viszont süt a nap, szurkolók tízezrei biztatják a versenyzőket. Evenepoel előnye egy perc, már csak négy kilométer választja el a Trocaderón kialakított céltól, amikor defektet kap. Leszáll, üvöltve követeli a cserejárművet. Csak húsz másodpercet veszít, amikor újfent a nyeregbe ül. Feltűnik az Eiffel-torony, magasba lendül a karja, és amikor áthalad a célon, keresztbe teszi a kerékpárját. Ikonikus pillanat, egy ikontól, aki történelmet írt – előtte ugyanis senki sem tudott egy olimpián országúti időfutamot és mezőnyversenyt is nyerni. Eddig.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. szeptember 7-i lapszámában jelent meg.)