A futball nem tért haza – íme, az 1996-os Európa-bajnokság legjobb mérkőzése

Hogyan jött létre a randevú?

A házigazda a nyitó meccsen csak 1–1-es döntetlenre volt képes Svájc ellen. Aztán viszont Anglia végzetesen beleszeretett Terry Venables csapatába, amely az ősi rivális Skóciát 2–0-ra (micsoda Paul Gascoigne-góllal!), Hollandiát 4–1-re győzte le, majd a negyeddöntőben tizenegyesekkel elbúcsúztatta Spanyolországot is. A németek a magabiztos kvalifikáció (Bulgária, Grúzia, Moldova, Wales és Albánia nem volt rivális) után remekül rajtoltak az Eb-n is: a Csehország elleni 2–0, az Oroszország fölötti 3–0 és az olaszokkal szembeni 0–0 csoportelsőséget ért, a negyeddöntőben pedig sikerült 2–1-re legyőzni a torna egyik közönségkedvencét, a Davor Suker-féle horvát válogatottat is.

Kinek állt a zászló?

A hollandok és a spanyolok legyőzése után hihetetlen önbizalmat nyerő és már a végső siker lázában égő angol drukkerek szerették volna azt hinni, hogy a Wembley-ben csakis ők lehetnek a favoritok, de a brit bukmékerek hideg fejjel gondolkodtak.      „A kiesés nyomán a legvadabb brit drukkerek kirakatokat zúztak be, továbbá autókat borítottak és gyújtottak fel a Trafalgar téren, miközben a William Hill vagy a Ladbrokes fogadóirodák nevét Rolling Stonesra lehetett volna módosítani. Merthogy a bukmékerek szívéről sorra gördültek le a kövek, elvégre az angol válogatott döntőbe kerülése összesen mintegy ötmillió fontos veszteséget okozott volna nekik”      – tudósította a helyszínről a Népszabadságot Hegyi Iván.

Kik voltak a sztárok?

Alan Shearer ezen a tornán futott be, öt góljával gólkirály lett. Az őrült zseni, Paul Gascoigne második, egyben utolsó nagy tornája volt ez az angol válogatottal, és remek formát mutatott. De nagy név volt David Seaman kapus, Tony Adams, Steve McManaman vagy Teddy Sheringham is. A németek legnagyobb ásza hiányzott, Jürgen Klinsmann megsérült a horvátok elleni negyeddöntőben. Jórészt hasznos iparosokból állt Berti Vogts csapata, közülük Matthias Sammer emelhető ki, aki az év végén Aranylabdát kapott. De nagy spíler volt Andy Möller és Mehmet Scholl is. Mi pedig egy játékvezetőnek szurkolhattunk, merthogy a két évvel korábbi vb-döntő után ezt az
Eb-elődöntőt is Puhl Sándor kapta.

Mit húztak az edzők?

Berti Vogts kényszerhelyzetben volt, mivel az eredeti csatárpárosát Klinsmann és Fredi Bobic alkotta, ám mindketten megsérültek a horvátok ellen, így inkább a 4–5–1-es felállást választotta, amelyben Stefan Kuntz lett az egyetlen ék. Az egész Eb-n 4–4–2-t játszó angolok is variáltak, ezúttal 3–5–2-es szisztémát választottak, bizonyára arra gondolt Venables, hogy az egy német csatárra a három védő elég lesz, és a középpályán ne legyenek létszámhátrányban. Fura módon a 120 perc alatt az angolok egyet sem cseréltek.

Mi volt a dramaturgia?

Már a 3. percben vezetést szereztek az angolok, felrobbantva a Wembley-t! Paul Gascoigne adott be balról szögletet, a rövid saroknál Tony Adams meg tudta csúsztatni a labdát, a berobbanó Alan Shearer pedig a kapuba bólintott. De ez nem törte meg a német csapatot, a 17. percben Möller passzolt Thomas Helmerhez, aki balról középre lőtte a labdát, és Stefan Kuntz – Stuart Pearce-t megelőzve – előrecsúszva, jobbal, hét méterről lőtt a kapuba. Sheringham még eltalálta a kapufát, aztán a hosszabbításban volt minden. Előbb Kuntz gólját érvénytelenítette Puhl, mert lökést látott előtte. Aztán Darren Anderton lőtt kapufát, majd egy jobbról középre lőtt labda már túljutott Andreas Köpkén, ám Gascoigne néhány centivel lecsúszott róla. A 120. percben pedig Paul Ince fejelte ki a gólvonalról Marco Bode lövését. Jött a tizenegyespárbaj, amelyben a tíz rúgó tökéletesen végezte a dolgát, folytatódott a küzdelem, ott már az első angol – a jelenlegi szövetségi kapitány –, Gareth Southgate jobbra tartó lövését védte Köpke. Andy Möller pedig nem hibázott, a németek jutottak döntőbe.

Mitől vált legendássá?

Amilyen generációs élmény volt az angoloknak a hazai Eb, olyan generációs sokkot jelentett a németek elleni vereség a döntő kapujában. A tizenegyespárbajban hibázó Gareth Southgate fejére egy nemzet átka hullott, a neve szitokszó lett, és sokan valószínűleg csak akkor bocsátottak meg neki, amikor már kapitányként vb-elődöntőbe (2018) és Eb-döntőbe (2021) vezette a csapatot. De az angol sajtó militáns felvezetése után – amelyben a játékosokat második világháborús rohamsisakban ábrázolták, és a Daily Mirror „Fritzek, nektek vége az Eb-nek!” címmel jelent meg
– ez nem is csoda.

Mit írt a sajtó?

Ezúttal kivételesen nézzük azt, mit írt a brit sajtó a magyar szereplőről, Puhl Sándor játékvezetőről – mert zene füleinknek! A lapok osztályozói nagyra értékelték a produkcióját, a The Sun például az egész mezőnyt figyelembe véve csak egy futballistának adott Puhlénál jobb jegyet: Alan Shearernek. A tekintélyes The Times azt írja, hogy      „sokkal szabadabb, liberálisabb felfogásban vezette a mérkőzést, mint azok a lehetetlen bírók, akik térdre kényszerítették a tornát”.      A Daily Mailben is dicséretet kapott. Kulcspillanatnak számított a hosszabbításban visszavont Kuntz-gól. A lapok az „excellent” (kitűnő) jelzővel minősítették ezért a magyar bírót,      „aki azon nagyon kevés pazar játékvezető egyike, aki ezt a forró szituációt is lenyűgöző biztonsággal és határozottsággal ítélte meg”.      A Nemzeti Sport pedig az immár televíziós szakkommentátor, a holland Ruud Gullit szavait is idézi az eset nyomán:      „Kitűnő bíró!”

Tudta?

Miközben az angolok háborús felvezetéssel hangoltak, a németek békejobbot nyújtottak: Helmut Haller visszaadta az angoloknak azt a labdát, amit 30 évvel azelőtt, a szintén a Wembley-ben rendezett vb-döntő lefújásakor vett magához. A becses ereklyét ki is állították a londoni Waterloo pályaudvaron.

Volt-e visszavágó?

A következő Eb-n máris visszavágtak az angolok (1–0), de nagy különbség, hogy csoportmeccsen történt. 2001-ben pedig vb-selejtezőn Münchenben nyertek 5–1-re. A 2010-es dél-afrikai vb-nyolcaddöntőben megint a németek keserítették a szigetországiakat (4–1), az előző Eb nyolcaddöntőjében viszont az angolok örülhettek (2–0).

Jürgen Klinsmann távollétében nem- csak névleg lett ő a csapatkapitány, valóban igazi vezérként viselkedett a pályán a dortmundi középpálya motorja. Ezen a meccsen is elegánsan futballozott, fontos passzt adott a gól előtt Helmernek, és felfoghatatlan lazasággal vágta be középre, a léc alá a mindent eldöntő tizenegyest.

További nagy meccsek 1996-ban

C-csoport: Csehország–Oroszország 3–3 (2–0)
A csehek az utolsó csoportmeccsen elhúztak 2–0-ra, az oroszok fordítottak, Vladimír Smícer a 89. percben állította be a végeredményt. Az oroszoknak már mindegy volt, miután az olaszok pontot szereztek a németektől, de Smícer gólja nélkül a később döntőig menetelő csehek kiestek volna a csoportból, az olaszok mentek volna tovább.

Döntő: Németország–Csehország 2–1 (0–0, 1–1), aranygóllal
Történelmi találattal dőlt el a trófea sorsa, hiszen a torna előtt vezette be az UEFA az aranygólt, így amikor Oliver Bierhoff kissé kacskaringós lövése után Petr Kouba kapujába pottyant a labda a hosszabbítás 4. percében, véget is ért a meccs. Patrik Berger góljával még a csehek vezettek, a csereként beálló, addig szinte ismeretlen Bierhoff érdeme volt az egyenlítés

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. április 27-i lapszámában jelent meg.)