A biatlon új királya – Johannes Bö már hússzoros világbajnok

Vajon szentségtörés-e megcáfolni azt az állítást, hogy Ole Einar Björndalen minden idők legnagyobb sílövője? A norvégok ikonja nyolcszor nyert olimpiát, hússzoros világbajnok, hatszor végzett az élen az összetett világkupában, és 94 vk-futamgyőzelmet jegyzett. Nem is lehet kérdéses, hogy 1996 és 2009 között ő volt a legjobb, de aztán feltűnt Martin Fourcade, aki 2011 és 2018 között sorozatban hétszer gyűjtötte be a legtöbb pontot a világkupában. A francia diadalmenetével egy időben Marcel Hirscher is hasonlót produkált alpesi síelésben (ő sorozatban nyolc nagy kristálygömböt nyert meg), ám amíg Hirscher a csúcson hagyta abba 2019-ben, Fourcade 2020-ig kitartott – de akkor már két éve Johannes Bö volt a biatlon uralkodója.

A sílövészet az egyik leglátványosabb és legizgalmasabb téli sportág: nem elég a jó sífutótudás a sikerhez, a versenyzőnek meg kell tanulnia gyorsan és precízen lőni. Amíg a futás magas pulzusszámmal jár, a lőtéren nem árt a higgadtság, hogy ne remegjen a keze a fegyvert tartva. A lövőhibának ugyanis súlyos következménye van – egyes számokban 150 méteres büntetőkör, máshol egy perces időbüntetés –, ami a futam elvesztésével járhat.

Éppen ezért olyan nagy szó az a dominancia, amit az 1990-es és 2000-es években Ole Einar Björndalen, a 2010-es években Martin Fourcade, napjainkban pedig Johannes Thingnes Bö épített ki.

Nem Johannes volt az első a Bö családban, aki felért a csúcsra. Bátyja, a nála öt évvel idősebb Tarjei volt az úttörő. A 2010–2011-es világkupaidényt úgy tudta megnyerni, hogy Björndalen már leszálló ágban volt, Fourcade viszont jött felfelé, extra adalékként pedig Emil Hegle Svendsen talán élete legjobb formájában volt. Svendsen és Tarjei között öt pont döntött a vk-ban, az idősebb Bö testvér javára. A 2010-es évek közepére visszaesett a teljesítménye, így nem tudta beváltani a norvégok hozzá fűzött reményeit. Nem úgy öccse, Johannes, aki már pályafutása elején megmutatta fantasztikus sífutótudását, ami 2013-ban, alig húszévesen meghozta neki az első vk-futamgyőzelmeket.

Azonban ahhoz, hogy Fourcade uralmát megtörje, a lövészete túl labilis volt. A sorozatok sebességével már akkor sem volt gondja, de túl sokat hibázott. Fejlődését a norvég szövetség nem bízta a véletlenre, s 2016-ban „kivásárolta” a rivális Franciaország sikerkovácsát, Siegfried Mazet-t, aki az azt megelőző nyolc évben a lövészetért felelős vezetőedzőként juttatta a csúcsra Fourcade-ot. A L’Équipe szerint Norvégiában háromszor akkora fizetésért dolgozhatott, mint korábban hazájában. Látva az elmúlt évek norvég dominanciáját, ez a befektetés minden koronát megért. Fourcade nem értette Mazet döntését, sőt, önéletrajzi könyvében egyenesen „árulásnak” nevezte távozását a legnagyobb riválishoz. Haragja szertefoszlásához három év kellett, amikor 2020-ban visszavonult, elárulta, hogy már nem dühös korábbi edzőjére.

Mazet munkamódszere tökéletesen passzolt a skandináv mentalitáshoz, amely szerint a főnököd nem feletted áll, hanem melletted. Johannes lövészete rögtön fejlődésnek indult a keze alatt, szédületes sebességgel volt képes leszedni mind az öt táblát. Amint az utolsó építőkocka is a helyére került, Johannes megállíthatatlanná vált. A 2018–2019-es évadban 25 versenyből 16-ot megnyert, további hármon második lett, 1262 pontot gyűjtött a vk-ban, előnye 408 pont volt a második Alekszandr Loginovval szemben úgy, hogy akkoriban a győzelemért még csak 60 pont járt.

Fourcade-nak nem volt jó idénye, aminek következtében a 2019 februári tengerentúli fordulókat, majd az évadzáró oslói vk-döntőt is kihagyta. Kettejük igazi összecsapása és a valódi korszakváltás így egy évet csúszott. A 2019–2020-as télen Bö ugyanilyen dominanciával indított decemberben, de januárban gyereke születése miatt négy futamot kihagyott. Távollétét Fourcade négy győzelemmel használta ki, és felzárkózott a pontversenyben. A koronavírus-járvány adta az utolsó fejezetet kettejük rivalizálásában: az oslói hétvége elmaradt, így Kontiolahtiban dőlt el az összetett vk-cím sorsa. Az üldözéses verseny előtt Bönek 19 pont volt az előnye, így a negyedik helyen kellett végeznie a címvédéshez. Az első két lövészetben még nem volt gond, de aztán Johannes a harmadikban háromszor is rontott, így a végén kapaszkodnia kellett. Fourcade megnyerte a versenyt, Johannes pedig óriási hajrával kiharcolta az aranyat érő negyedik helyet. Hihetetlenül szoros idény volt, amelynek végén két pont döntött a norvég javára (913–911).

A következő évadban már a harmadik összetett-elsőségét ünnepelhette, majd a 2021–2022-es idényben mindent feltett a pekingi téli olimpiára. A világkupát „elengedte” – ezt Quentin Fillon Maillet használta ki –, és számításai bejöttek. Tökéletes volt a formaidőzítése, négy aranyéremmel (sprint, tömegrajtos, férfiváltó, vegyes váltó) és egy bronzéremmel (egyéni indításos) zárta az ötkarikás játékokat. Mivel 2018-ból is van egy győzelme, ezért már csak három olimpiai bajnoki címre van Björndalentől. Két év múlva Olaszországban hat versenyszám lesz a programban, így minden esélye megvan rá, hogy történelmet írjon.

Johannes Bö dominanciája 2022–2023-ra lett teljes: 16 vk-futamgyőzelme abszolút rekord, ahogyan 1589 pontja is. Az oberhofi világbajnokságon a záró tömegrajtos előtt még megvolt rá az esélye, hogy mind a négy egyéni versenyszámban aranyérmes legyen – végül nem jött össze neki, bronzérmes lett, de így is csak szuperlatívuszokban lehet írni a teljesítményéről.

A mostani idény előtt betiltották a fluortartalmú vaxok használatát, s másfél hónapjába került, amíg az új helyzethez alkalmazkodott, de miután belerázódott, ismét a mezőny élére állt: a Nové Mestó-i vb-n a sprintversenyben ezüstérmes lett, majd a hátralévő három egyéni versenyszámot megnyerte. A tömegrajtosban elért sikere pályafutása 20. vb-címe volt, amivel utolérte Björndalent. Ha így folytatja, a vk-futamgyőzelmek számában erre már csak két-három évet kell várnia.

„A fő célom, hogy mindig mindenkit legyőzzek. Nincs annál rosszabb érzés, mint amikor kikapok. Björndalen és Fourcade rekordjai még előttem vannak, nagy motivációt jelent, hogy megdöntsem őket. Ez még hosszú folyamat, de 2026 márciusában egészen biztos, hogy sajtótájékoztatót tartok a folytatásról” – mondta még tavaly a jövőbeli terveiről. A sorok között olvasva ez azt jelenti, hogy a következő téli olimpiáig biztosan láthatjuk őt hajszolni a rekordokat.

Fourcade visszavonulása óta Norvégia uralja a biatlon férfiszakágát. Nem elég, hogy Johannes megállíthatatlanul üldözi a „nagy hármas” másik két tagját, testvére, Tarjei is visszatalált a győztes útra. Az évad utolsó két fordulója előtt az első hat helyen norvég biatlonos áll a világkupában… Ennek ellenére sem lehet unalmasnak nevezni a sílövészetet, amit a tradicionális helyszíneken rendre tízezrek követnek. A klímaváltozás a többi téli sportághoz hasonlóan a biatlont is fenyegeti, de nagy eséllyel Johannes előbb ír át minden rekordot, mint hogy az összes hó elolvadna.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2024. március 9-i lapszámában jelent meg.)