– Megkönnyebbült?
– Megfogalmazni is nehéz, min mentem keresztül az elmúlt hetekben, mindenesetre túlment az egészséges szintű izgalmon, és nagyon nem volt jó érzés – vallotta be a nyolcszoros világbajnok Medveczky Erika, aki K–2 500 méteren Csipes Tamarával versenyez az olimpián. – Kétóránként lifteztem a mennyből a pokolba és vissza. Idegőrlő volt a várakozás, a minden másnál rosszabb bizonytalanság; nagy kő esett le a szívemről, amikor leírva láttam, hogy a tokiói csapat tagja vagyok.
– Az olimpiai ciklus eredményei alapján a papírforma szerint betonbiztosnak tűnt a helye a válogatottban, és a négyest sem igen lehetett elképzelni ön nélkül.
– Valóban, mellettem szólt az elmúlt öt évben mutatott stabil teljesítmény, 2017 óta tagja voltam a valamennyi világversenyen győztes csapathajónak, és úgy éreztem, a kajakozáson túl minden másban is lehetett rám számítani. Nemcsak az evezésemmel tettem hozzá a csapat teljesítményéhez, nem szakmai kérdésekben is sokszor tartottam egyben a négyes hajót. Mindez persze nem sokat számít, ha valaki csak az olimpiai válogató eredményét nézi. Tisztában vagyok vele, hogy magamnak tettem nagyon nehézzé a tokiói utat.
– Mi történt a mindent eldöntő válogatón?
– Sokkot kaptam. Nem emlékszem semmire, az egyetlen emlékem, hogy síri csönd van – pedig nyilvánvalóan nem így volt. Olyan, mintha kívülről láttam volna az egészet. Szakmai szempontból nem tudom értékelni a futamot, mert ahhoz még nem éreztem elég erőt magamban, hogy visszanézzem. De Hüttner Csaba kapitány azt mondta, kétszáz méterig mentem a mezőnnyel, ami nálam azt jelenti, bármi kisülhet belőle, hiszen végigbírom a távot. Tényleg nem emlékszem semmire. Sohasem tapasztaltam hasonlót, ijesztő, ami történt, fel kell még dolgoznom.
– Az egyes után tovább nehezítette a dolgát, hogy párosban kikaptak a Kozák Danuta, Bodonyi Dóra kettőstől, miután biztos előnyüknél, száz méterrel a cél előtt megbillentek, és Csipes Tamara letámasztott. Átfutott önben akkor, hogy odalehet öt év munkája?
– Abban a pillanatban még nem. Azt mondtam magamban, nem gáz, hiszen úgy megyünk, mint talán még soha. Még a második-harmadik csapásnál is nyugtattam magam, hogy minden rendben. Ám hiába volt érezhető a két hajó közötti sebességkülönbség, amikor újra megindultunk, és tettük így is rendkívül szorossá a befutót, a kimaradó hét húzás után már nem tudtunk nyerni. Amikor beértünk, azt hittem, vége, elúszott. De próbáltam arra gondolni, hogy párosban indulnunk kell Tokióban, hiszen mindenki láthatta, hogy jó pályát eveztünk.
– Éppen egy évvel ezelőtt nyilatkozta nekünk, hogy többé nem K–2 1000 méteren akar versenyezni, olimpiát akar nyerni. Milyen érzésekkel állt oda az ezerméteres párosszám rajtjához a poznani Európa-bajnokságon?
– Úgy álltam oda, hogy ez a feladat, ebben kell százszázalékosan teljesíteni. Nem erre vágytam, de ha már így alakult, ebben a nem olimpiai számban kellett megmutatnunk, hogy jók vagyunk.
– Azzal, hogy a négyes helyett párosban versenyez, a cél nem változott?
– Változatlanul az a célom, hogy olimpiai bajnok legyek. Készültünk mi a párosra is, és így, hogy nekem nincs a négyes, minden erőmmel a K–2 500 méterre koncentrálok.
– Mennyire nehezíti meg a munka szervezését, hogy a társa három számban is érdekelve lesz?
– A korábbiakhoz képest Taminak csak a négyesedzés jött be pluszként, ami időben nem sokat vesz el. Egyébként is azt tapasztaltam, hogy a csapathajós munka pozitív hatással van az egyesbeli teljesítményre – nem aggódom emiatt.
– Hogyan érintheti, hogy kívülről kell végignéznie az egység felkészülését, majd a versenyét?
– Még nem tudom, próbálom figyelmen kívül hagyni. Ez már nem az én dolgom, maradok a saját feladatomnál.
– Végül is boldogan vagy csalódottan készül az olimpiára?
– Amikor az elmúlt években a tokiói játékokra gondoltam, a négyest láttam magam előtt. Noha nem könnyű ezt a képet átkeretezni, nem szabad veszteségként megélnem, hogy másik számban versenyzek. Azért nem tragédia, hogy egy Csipes, Medveczky páros indul az olimpián!
