Amióta végképp visszavonult a maratoni kenuzás tizenhétszeres világbajnoka, az élet más területein is otthonosan mozog. Csabai Edvin ugyanis a Magyar Edzők Társasága ügyvezető igazgatója, emellett a Kolonics György Alapítvány elnöke is. Utóbbi feladatköréről beszélt a jochapress.hu-nak adott interjúban.
– Az első kérdés egyértelműen adódik: mióta ismerte Kolonics Györgyöt?
– 1993-ban kerültem a Fradiból Csepelre, ahol azonnal Ludasi Róbert csoportjába osztottak be, ott kerültem kapcsolatba Kolóval. Ő tényleg olyan ember volt, aki már a versenyzőtársai számára is példakép lett. Az 1992-től 2008-ig terjedő időszak a magyar kenuzás aranykorának számított. 1994-ben voltunk együtt először edzőtáborozni – akkor éppen Dél-Afrikában –, akkor és a következő években mindig egy szobában laktunk. Több mint baráti kapcsolatunkba belerobbant ez a tragédia, amit sem én, sem a csoport tagjai nem tudtunk felfogni.
– Bár az ember egy ilyen szomorú eseményt soha nem tud elfelejteni, de az élet továbbvitele elkerülhetetlen. Mikor jutott eszébe, hogy valamiképpen maradandó emléket kellene állítani Kolonics Györgynek?
– 2009 márciusában jutottunk odáig, hogy életre hívtuk a Kolonics György Alapítványt. Ebben benne voltak a családtagok, miként a Magyar Olimpiai Bizottság, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség és a Csepeli Kajak-Kenu Egyesület is. Mindjárt elkészült egy kiállítási anyag is, amelynek első bemutatására a Csepel Plazában került sor. A kuratórium első elnöke Angyal Zoltán volt, akinek nagyon sokat köszönhetünk. Ő 2015-ben mondott le erről a megbízatásáról, mert leköltözött Agárdra; a fiatalabb nemzedéknek akarta átadni a váltóbotot. Helyét Koló volt párja, Kozmann Gyuri foglalta el. Az ő lemondását követően, 2016 végén kaptam meg ezt a megtisztelő feladatot.
– Mit tart a legfontosabbaknak az alapítvánnyal kapcsolatos tennivalók közül?
– Olyan értékeket és olyan viselkedési formákat, olyan célokat kell felmutatni a mai fiatal nemzedéknek, amelyek elengedhetetlenül fontosak ahhoz, hogy a felnövekvő ifjú sportolók párhuzamosan tisztességes emberekké is legyenek. Ehhez Koló emlékének megőrzésére és az igen fontos értékek – tisztesség, becsület, alázat, a munka szeretete – folyamatos felmutatására mindenképpen szükség van. Nagy örömmel látom, hogy a fiatal sportolók – s elsősorban a kenusok – számára ő valóban példakép! A cél érdekében rengeteg programot indítottunk, miközben léptéket váltott az alapítvány.