Jégkorong: Ladányi Balázsnak már néhány hónap után hiányzott a hoki

– Amikor távozott, nem úgy tűnt, valaha is visszatér. Mi változott meg az elmúlt másfél évben?
– Nagyon egyszerű a történet. Harminc­évnyi hokis múltat nem lehetett kitörölni egy felfokozott érzelmi állapotban, hirtelen meghozott döntés után. Röviden és tömören ennyi az oka, már a Hollandiában töltött néhány hónapot követően éreztem a jégkorong hiányát – mondta a Nemzeti Sportnak a magyar U20-as jégkorong-válogatott szövetségi edzője, Ladányi Balázs.

– Ha 2022-ben az ETO-projekt igazságtalanul csúfos végénél higgadtabb, máshogy döntött volna?
– Igen, viszont képtelenség volt akkor és ott higgadtnak maradni, hiszen úgy felhalmozódtak a problémák, hogy azt éreztem, ki kell lépnem abból a közegből, különben teljesen kiégek.

– Ilyen olvasatban jót is tehetett a szünet, hiszen most tiszta lappal, újult erővel érkezik vissza a magyar jégkorong berkeibe.
– Mindenképpen hasznomra vált, megnyugodtam, átgondoltam az akkori történéseket, nem őrlődtem tovább a negatívumok malmában, hanem elkezdtem egyre tisztább fejjel átlátni, mi is volt rossz valójában, és volt időm eldönteni, mit is akarok a jövőben csinálni.

– Visszatérni a jégkoronghoz?
– Így van. Ha másfél évvel ezelőtt nem nehezedett volna rám olyan sok nehézség súlya, akkor egészen biztosan nem távolodtam volna el a hokitól, mert magával a sporttal sosem volt problémám, csak azzal, ami körülvette.

– Nem ül ott a vállán a kisördög, aki azt mondja, megismétlődhetnek a korábbi csalódások?
– Ha így lenne, nem tudnék igazán a leendő feladataimra összpontosítani, szóval igyekszem lezártnak tekinteni az ETO-s időszakot.

– Mi lesz most a hollandiai életével, végleg hazaköltözik?
– Semmi különös, nem volt gond, hogy eljöttünk, hazaköltözik a család és kész.

– Ha jól értem, nem kellett sokáig csábítgatnia a Magyar Jégkorongszövetségnek.
– Nem, telefonon megkeresett a szövetség, és onnantól kezdve egy-két egyeztetés után már alá is írtam az U20-as válogatott vezetőedzőjeként.

– Korábban már dolgozott a juniorválogatottnál másodedzőként – milyen érzésekkel tér vissza ezúttal a csapat élére?
– Nagyjából követtem az utánpótlás helyzetét addig is, amíg Hollandiában éltem, de ez természetesen nem elég ahhoz, hogy igazán képben legyek. A közeg nem sokat változott, nekem az előző munkámhoz képest az lesz más, hogy míg akkor – klubcsapat edzője lévén – napról napra együtt dolgoztam a srácokkal, a válogatottnál csak rövid felkészülési időszakok állnak majd rendelkezésemre ahhoz, hogy megismerjem a csapatot és alakítsam a játékát, így év közben marad a távkapcsolat.

– A stábban egyébként az ön személyén kívül lesz változás?
– Igen, mert a korábbi kapusedző külföldre igazolt, és vele nem lenne könnyű így együtt dolgozni, másodedzőnek pedig Revák Zoltán érkezik Arany Máté mellé. Mindkettőjükkel dolgoztam már együtt korábban, ahogy Hajek Márkkal is, aki kapusedző lesz a válogatottnál.

– Az elődjével, Vas Mártonnal beszélt, mielőtt igent mondott a felkérésre?
– Előtte nem, de utána igen, segített abban, hogy tisztán lássam a játékosok helyzetét, mert kevés időnk van a következő, decemberi világbajnokságig, az addig hátralévő fél évből ráadásul egy hónap uborkaszezon, így minél hamarabb meg kell ismernem mindenkit és elkezdeni a felkészülést.

– Tudnak egyáltalán jégen edzeni nyáron?
– Július huszonhetedikén a kanadai U18-as válogatottal mérkőzünk meg, azelőtt három napig együtt készül a csapat edzőtáborban, majd augusztus tizenkettedikén kezdjük a felkészülést, aztán Svédországba, Karlstadba utazunk, ahol öt meccset játszunk, és élesben is vizsgáljuk a srácok teljesítményét. Kanada ellen inkább csak terepszemle lesz, ismerkedés egymással.