Mint arról beszámoltunk, felkészülési mérkőzésen találkozott egymással az U19-es magyar és az U17-es amerikai jégkorong-válogatott a Vasas Jégcentrumban. A korkülönbség ellenére sem volt esélye Ladányi Balázs együttesének, amely az 5–0-ra végződő első harmad után végül 9–0-s vereséget szenvedett a világélvonalába tartozó, toptehetségek sorát felvonultató tengerentúliakkal szemben. Nem nehéz megjósolni, hogy az USA legjobbjai közül egy nap – leghamarabb két év múlva, amikor betöltik a 18 éves kort – jó néhányan fognak elkelni az NHL draftján (az észak-amerikai profi liga játékosbörzéjén), mi több valószínűleg annak az első körében választják majd ki őket.
„A végeredményt látva elsőre azt mondhatjuk, hogy ez a realitás – kezdte Ladányi Balázs szövetségi edző az Utánpótlássportnak. – Ugyanakkor ismerve az amerikaiak játékerejét, ők bárkit képesek megszórni, szóval ellenük bármikor benne van a pakliban akár még az ennél nagyobb különbségű vereség is. A világbajnokságokon rendre láthatjuk, hogy nyolc-tíz gólos győzelmeket aratnak.
Összességében számunkra nem is az lehet igazán fájó, hogy kilenc gólt kaptunk, hanem az, hogy milyen gólokat lőttek nekünk.
Olyan helyzetekből talált be többször is az ellenfél, amelyekre alapvetően felkészítettük a srácokat. Előre megbeszéltük, hogy melyek lesznek azok a területek, amelyeket mindenképpen le kell védenünk, és meg is volt erre a stratégiánk. Egyebek mellett az volt a tervünk, hogy tegyük be mélyre a korongokat, játsszunk végig egyszerűen, ne a kék vonalon passzolgassunk, főleg ne nyomás alatt.
Viszont már az elején sajnos többször nehéz helyzetbe hoztuk magunkat, és a hibáinkat az amerikaiak pedig könyörtelenül megbüntették.
Érdekes, hogy például a tavaly nyári hasonló meccsünkön, amikor a kanadai U18-as válogatottal játszottunk, szinte ugyanez megtörtént. Rögtön az első percekben gólt kaptunk, ám utána gyorsan felébredtünk, és bár az ellenfél sokkal magasabb szinten képviselt, mint mi, de a második harmad végéig mégis sikerült tartani az eredményt, és a kanadaiak csupán 2–1-re vezettek.
Nyilván, a végeredmény aztán akkor is sima lett, 7–1-gyel ért véget a meccs, de a mutatott játék, az összkép mégiscsak jobban festett, mint ezúttal.”
Hozzátette, tanulságos mérkőzésen vannak túl, a fiúk képet kaphattak arról, hogy ők hol tartanak a topszinthez képest, és miben kell fejlődniük, hogy jobban felvegyék a versenyt a hasonló minőségű ellenfelekkel szemben.
„Azt látni kell, hogy amíg az amerikaiaknál hatalmas a versenyhelyzet, minden nap kőkeményen meg kell küzdenie a játékosoknak azért, hogy bekerüljenek a válogatottba, addig itthon ez nem adott. Elsősorban ez a különbség a mieink és a tengerentúli fiatalok között.
Azt vallom, ha a mi játékosaink is ugyanakkora nyomás alatt élnék a mindennapjaikat és edzenének, hasonló színvonalon tudnának hokizni.
Nagy része ennek csak rutin és megszokás kérdése.”
Az amerikaiak elleni mérkőzést követően az U20-as válogatott máris Svédország felé vette az irányt.
„Nincs megállás, az U20-asokkal folytattuk is a munkát, tegnap meg is érkeztünk Karlstadba, a hagyományosan rendkívül nívós Super Challenge-torna helyszínére, majd ma este pedig már meccs vár ránk a helyi csapat, a svéd junior elitligás Farjestad ellen.
Hat nap alatt öt meccset játszunk ezen a tornán, és ez nagy fizikai terhelés lesz a srácoknak, de az év végi világbajnokságon is hasonló vár rájuk, szóval meg kell tudni ugraniuk ezt az akadályt.
Mindenképpen hasznos visszajelzéseket kaphatunk arról, ki miként reagál majd a kihívásra, hogyan bírja a terhelést. Nyilván, a decemberi vébé még odébb van, most még csak augusztusban járunk, így nincsenek igazán formában a játékosok. Mindenesetre ez a torna kiváló erőfelmérőként szolgál, és így a szezon kezdetén járva, elkezdhetjük lefektetni az alapokat. Ez egy tanulási folyamat, most még sok az új információ a fiúknak a taktika terén, a játékrendszert illetően, és mindeközben össze is kell csiszolódni a társaságnak. Az a lényeg, hogy edzésről edzésre, meccsről meccsre fejlődjünk.”
(Kiemelt képet készítette: Vörös Dávid/MJSZ)