Jégkorong: Sebők Balázs finn bajnokként szeretne a válogatottal feljutni

– A nyári csapatváltás és a döcögős szezonkezdés után novemberben már a Sárközy Tamás-emléktornát megnyerő magyar válogatott egyik legjobbjaként muzsikált. Akkor azt mondta, szeretné átmenteni ezt a formát a bajnoki meccsekre is – négy hónappal később kijelenthetjük, maradéktalanul sikerült.
– Hál' istennek, így van. Az idény eleje tényleg nehezen indult – olyannyira, hogy volt három hét, amikor új csapatomban a keretbe se kerültem be –, az említett torna, vagyis december óta azonban a bajnokságban harminc mérkőzésen pont per meccset átlagolok, ez mindenképp örömteli – válaszolta egyik legmagasabban jegyzett hokisunk, Sebők Balázs, akivel a napokban hosszabbított szerződést a finn élvonal (Liiga) második helyén álló topcsapata, az Ilves Tampere.

– Mi hozott ilyen látványos javulást? Hogy végre megint egészséges?
– Nyilván ez az egyik része, ami sosem hátrány – úgyhogy le is kopogom gyorsan. A másik része, hogy a gyengébb idénykezdést annak is be lehet tudni, hogy nehezen lendültem játékba. Hat év után kerültem el a KalPából az Ilvesbe, kellett idő, hogy alkalmazkodjak az új környezethez, illetve a csapat vezetőségének is, hogy rájöjjön, miként kell engem „használni”. Nem utolsósorban a versenyhelyzet is teljesen más egy topcsapatnál, mint anno a KalPánál – dacára annak, hogy ott is nyertem egy bajnoki ezüstérmet. De a lényeg, hogy idővel én is rájöttem, pontosan mi a feladatom, így egyre több lehetőséget kaptam, és ezekkel szerencsére sikerült is élnem, így ma már azt mondhatom, a csapat egyik legfontosabb játékosaként tekintenek rám, ami egyrészt óriási megtiszteltetés, másrészt jóleső visszaigazolás.

– Nem gyakran hallunk ilyet magyar játékos szájából, kétségkívül jó érzés. A felsoroltaknak is köszönhető, hogy az Ilves máris meghosszabbította a szerződését?
– Biztos, hogy ennek is volt szerepe benne, de a mostani orosz-ukrán helyzet is alapvetően befolyásolja a játékospiacot.

– Amennyiben?
– Sokan kiszolgáltatott helyzetbe kerültek: van vagy százötven játékos, aki menekülne az orosz bázisú ligából, a KHL-ből, de sokan vannak olyanok is, akik meg éppen oda mentek volna Észak-Amerikából, viszont így nem mennek. Azt már most tudni, hogy emiatt néhány európai topbajnokság – például a svájci, a svéd – tele lesz külföldiekkel, de jövőre a finn is olyan lesz, mint egy mini KHL. És bár változatlanul az a célom, hogy idővel még erősebb ligába kerüljek, ebben a helyzetben nem akartam reszkírozni: egy bajnokaspiráns finn élcsapat azért igen magas szintet képvisel, itt ráadásul jó és biztos helyem van, megfelelő játékidővel és felelősséggel.

– Szóval kimondott cél a Liiga-bajnoki cím?
– Egyértelműen. Helsinki mellett Tampere a legjobb hely Finnországban a hoki szempontjából, ráadásul az Ilves most felszálló ágban van. A legkomolyabban gondoljuk a bajnoki arany megszerzését, és erre minden esélyünk meg is van: a negyeddöntő már biztos, de még az alapszakaszgyőzelem is összejöhet.

– Érdekesség, hogy az alapszakaszt jelenleg minimális előnnyel éppen a városi rivális, a Tappara vezeti...
– Nyugodtan mondhatom, hogy elképesztő hokiláz uralkodik a városban. A Tapparának is nagyon erős a kerete, de szerencsére a miénk is, ráadásul új a csarnokunk is, szóval most tényleg jó itt jégkorongozónak lenni. Ezt a rivalizálást nagyjából a Fradi–Újpesthez tudnám hasonlítani, egy Ilves–Tappara döntő óriási durranás lenne itt, a bajnoki cím meg aztán végképp. Igaz, hogy a csapat tizenhatszoros bajnok, de legutóbb 1985-ben tudott nyerni, szóval már most óriási élmény, hogy részese lehetek az akkori sikerek újraéledésének, de a koronát nyilván az aranyérem jelentené.

– Elég menő lenne, ha finn bajnokként érkezne a válogatotthoz, amellyel aztán feljutást ünnepelhetne Ljubljanában, amire a minapi IIHF-döntéssel jelentősen megnőtt az esélyünk...
– Főleg, hogy bajnoki döntő esetén is biztosan ott tudnék lenni a válogatottal Ljubljanában, mivel idén Tamperében lesz az elit-világbajnokság, ezért április harmincadikáig mindenképp be akarják fejezni a bajnokságot, hogy utána sorra érkezhessenek ide a nagycsapatok – az amerikai válogatott például a mi öltözőnket fogja használni... Ha bajnoki címmel a tarsolyomban érkeznék a vébére, amelyen még a feljutás is sikerülne, az fantasztikus lenne.