Jégkorong: a magyar center hosszabbított a finn ezüstérmessel

– Az orra alá dugtak egy szerződéstervezetet legalább akkora fizetéssel, mint az eddigi, és akkor aláírta?
– Sok klub érdeklődött az ügynökeimnél, többek között a Kärpät is, amelyben serdülőkoromtól a juniorig szerepeltem. Viszont a KalPa volt az egyetlen, amelynél tényleg én voltam az első számú célpont, a többi csapat kiegészítő embernek szeretett volna átigazolni.

– A Kärpät hogy akarhatta ismét peremembernek, ha 2015-ben azért igazolt át a KalPához, hogy sztárjátékos legyen, és ma valóban alapember?!
– Ouluban roppant erős a keret, megvan az első soros centerük, és a realitások alapján én még nem tartok ott. Ezt tudom magamról, el kell fogadni, és dolgozni tovább, hogy majd odaérjek.

– De hát a finn élvonal ezüstérmesének az első soros centere!
– Én úgy látom, hogy az előző idény döntősének a harmadik soros centere voltam, csak az első kettő átigazolt… Tudom, hogy itt a helyem, annál nincs jobb, mint amikor emberelőnyben és -hátrányban is játszhatsz. Ám ez sincs kőbe vésve, úgy kell teljesítenem, hogy így maradjon. A Kärpätnél a költségvetés is sokkal nagyobb: ha visszamennék oda harmadik sorosnak, és az első kettő centernek nem menne a játék, akkor sem engem tennének feljebb, hanem őket kirúgnák, és vennének helyettük másokat…

– Szóval marad a KalPánál, amelyet a nyáron szétkapkodtak, az új idényt pocsékul kezdte, jelenleg középcsapat.
– A nyáron tizenkét játékos távozott, új a szakvezetőség, mostanra kezdünk összerázódni. Sok volt a rossz élmény is, nem jött be néhány igazolás, a Bajnokok Ligájából is kiestünk, sokáig utolsók voltunk a bajnokságban. Nyilván az új stábbal és kerettel új a taktika is, Sami Kapanen elsőéves vezetőedző ebben az osztályban – mindenkinek idő kellett, amíg megszokja a környezetet. De a legutóbbi öt bajnokinkból négyet megnyertünk, hét pontra vagyunk a biztosan rájátszó hatodik helytől, és még mindig csak november van, azaz hokiszempontból korán.

– Sűrű hónapokat él…
– A szezon elején nyilvánvaló volt, hol számítanak rám, viszont az előszezon nem sikerült, nem is a pontok, hanem főleg a játék tekintetében. Utána összekaptam magam, végre jól teljesítettem, ami szerencsére ma is áll, habár a pontokkal még adós vagyok a sortársaimmal együtt. Remélem, mostantól kinyílik a gólzsák.

– Amikor a hónap elején hazajött a válogatott tornára, akkor jól ment – az új szövetségi kapitánnyal, a finn Jarmo Tolvanennel megtalálta a hangot?
– Nagyon jók az első benyomásaim. Először voltam úgy a válogatottban, hogy a saját szerepkörömben játszhattam. Az előddel, a kanadai Rich Chernomazzal a magyar hoki legnagyobb sikereit arattuk, ezért profin elviseltem, hogy engem más feladatkörrel játszat, de a fiatalságom ellenére tudom magamról, hogy akkor tudok jó lenni, ha nagy a feladatom – kicsit díva vagyok. Például nagyon jólesett, amikor a lengyelek kapitánya, a gazdag NHL-múltú amerikai Ted Nolan megdicsért. Viszont egy novemberi tornáról beszélünk, ilyeneket akkor szeretnék hallani igazán, ha áprilisban, a világbajnokságon megismétlem e teljesítményt.

– Utána merre mehet még tovább?
– A mostani szezon elején tudtam, hogy lejár a szerződésem, és eljátszottam a gondolattal, hogy akár a Kärpätnél is játszhatnék újra, ami nagy álmom, és legyen úgy, hogy itt akkorát fejlődöm, hogy visszatérhetek oda! De nagyon fiatal vagyok, még ennél is jobb bajnokságba szeretnék eljutni.

– A finn élvonalnál nem sok jobb van, nagyjából a KHL és az NHL…
– Szeretnék eljutni az NHL-be, és ehhez jelenleg nem lehetnék jobb helyen a KalPánál. Ez is jó tanulóév: eddig azt tanultam, hogyan kell játszani a finn első osztályban, most meg azt, hogyan kell nyerni. Jók a körülmények, a város is, ezért abban reménykedem, hogy sikerül annyit fejlődnöm, hogy nagyon szép legyen a történet vége.