Jégkorong: A vezéreknek bizony elő kell lépniük – Don MacAdam

Nehéz derűlátónak maradni a divízió 1/A-vébére készülő férfiválogatottunk Lengyelországban nyújtott teljesítménye láttán. Pénteken és szombaton is megmérkőzött a világelitbe készülő hazaiakkal, előbb 5–2-re, majd 6–2-re maradt alul, s bár a sportban néha a végeredmény önmagában félrevezető lehet, ezúttal szó sincs róla. A mieink éppen azt kapták, amit megérdemeltek, sőt, az első összecsapáson talán még kicsit többet is, Horváth Dominik kiváló védései sokszor húzták ki a csávából a csapatot.

A képet nyilván árnyalja, hogy felkészülési mérkőzésekről beszélünk, amelyek elsősorban arra valók, hogy a szakmai stáb kiderítse, milyen sorösszeállítások, milyen taktikai elemek működnek, kivel számolhatnak emberelőnyben vagy -hátrányban, vagy éppen min kell változtatni. Bár a két meccs között nem telt el 24 óra sem, az előrelépés jeleit nemigen lehetett látni – még úgy sem, hogy csak az utóbbin játszott Hári János.

„Az egyetlen pozitívum, hogy van még két hetünk a vébéig – mondta nyers őszinteséggel a következő klubévadot már idehaza, a Hydro Fehérvár AV19-ben megkezdő csatár, Sebők Balázs. – Nagyon rossz úton haladtunk eddig, és kezdünk kifutni az időből. Két nap alatt tizenegy gólt kaptunk, nem lenézve a lengyeleket, ez megengedhetetlen, ahogyan a mutatott játékunk is. Rendet kell rakni a fejekben.”

Márpedig ha Sebők mondja, valóban lehet aggódni. Ráadásul azután, hogy tavaly az A-csoportos világbajnokság csoportkörének utolsó pillanatáig valós esélyünk volt a bennmaradásra, és csak viszonyítási alapként: a világranglista-11. dánokkal 1–3-at játszottunk, az ötödik, egészen a döntőig menetelő németektől kaptunk ki 7–2-re, csupán eggyel ütöttek többet, mint most a 22. lengyel gárda szombaton (46 perc alatt…). És a keret nem alakult át gyökeresen. Tizenhatan változatlanul kerettagok (bár Sofron István és Erdély Csanád nem volt ott Lengyelországban), Szirányi Bence, Garát Zsombor, Kóger Dániel, Csányi Karol, Vincze Péter és Arany Gergely nem kapott meghívót, míg Nagy Gergő, Pozsgai Tamás és Bartalis István (utóbbi ideiglenesen) visszavonult a válogatottságról.

A húzóemberek nagy része tehát változatlanul a keretben van.

Hol keresendő akkor a probléma forrása? Don MacAdam szerint éppen a kulcsjátékosoknál: „A kapusteljesítményre egy rossz szavam sem lehet, de a csatáraink nagyon rosszul játszottak, és a védelmünknek is fejlődnie kell. A legnagyobb hiányosság mégis az összetartás terén van. Jobban kell támogatnunk egymást, a vezéregyéniségeknek elő kell lépniük az öltözőben. Két meccsen összesen négy gólt lőttünk, kettőt védő. Az első sorunk mínusz négyes mutatóval zárt szombaton, holott elvileg a legjobb játékosainkból áll, ha így teljesítünk, nem nyerhetünk. Magyarországon nincsenek hokisztárok. Ez nem sértés, hanem ténymegállapítás. Éppen ezért senki sem viselkedhet úgy, mintha sztár lenne, hogy nem tartja be az utasításokat. Fel kell fogni, az egyszerű hokinál kell maradni, és nem kifogásokat keresni. Tartani kell a kereteket, és akkor sikeresek lehetünk. Olyan megoldásokkal próbálkozunk, amilyenekre nem vagyunk képesek, és utána egymást hibáztatjuk. Ez még soha senkinek sem működött.”

A mieink pénteken és szombaton hazai jégen bizonyíthatják, sikerült előrelépni, az Alba Aréna nyitó (és második) mérkőzésén a lengyelekhez hasonlóan a világelitbe készülő Norvégia ellen.