Az olaszok végül bedarálták a briteket (Fotó: Jezoviczki Máté)

1. harmad

Ez gyorsan ment: az olaszoknak 61 mp kellett a vezetéshez, az őrizetlen Nathan di Casmirro egy lecsorgót vágott be közelről. Némi olasz mezőnyfölény alakult ki, majd a 8. percben jártunk, amikor három brit korizott be az ellenfél harmadába – ketten lementek cserére –, az öt olasz pedig – a kelleténél lazábban – felállt velük szemben védekezni. Robert Farmer ezt látva egyéni akcióba kezdett a koronggal: a jobb oldalon a palánk mellől csinált befelé egy cselt, majd kilőtte a hosszú, jobb felsőt. Meglepő, egyszersmind bátor dolog volt. Azt követően emberhátrányba kerülve a kétperces etap legveszélyesebb lövése is a briteké volt, ami sokat elárult a vezetést korán megszerző olaszok elbizakodottságáról. A felvonás közepén a britek is fórhoz jutottak, a hálót is megzörgették, de csak oldalról. Belőtt korongokkal operáltak a britek, de ez sok és gyors korizást feltételez a kezdeményezőtől, amelyben azonban pont a rivális volt a jobb. Az olaszok ellenben felvitték a korongot, és adott esetben a testjátéktól sem riadtak vissza (1–1).

2. harmad

A második felvonás elején sem vártak sokáig a góllal az olaszok, igaz, egy emberelőny is segítette őket ebben. A 22. percben Nicola Fontanive kavart a bal oldalon, majd röviden visszajátszott, Patrick Iannone pedig kapásból a rövid, jobb felsőbe tüzelt. Ketten megoldották okosba kicsiben. A briteket lelkileg megfogta a gyors kapott gól, picit ledobták a láncot, és mintha a fáradtság jelei is mutatkoztak volna rajtuk. Olaszország tempóját nem bírták tartani, próbáltak ütközni, de rendre lekéstek az ellenfélről. Nem úgy az olaszok, akik kézben tartották a meccset. A harmad utolsó öt percére azért „megérkeztek" a britek is, táboruk nem véletlen drukkolt felszólító módban szüntelen. Más kérdés, a „come on" és a „let's go" által feltüzelt GB így sem jelentett túl sok veszélyt Adam Dennis kapujára. Nem úgy az olaszok, akik viszont sokszor túlcifrázták a támadásokat. Még azt is, amikor Stephen Murphy kapuja mögé kikorcsolyázva a palánknál megállított egy korongot, amivel pont a mögötte lendülettel érkező olasz kanyarodott a kapu elé. Murphy azonban védésével gyorsan helyre hozta a hibáját, hogy a végjátékban újabb bravúrt mutasson be (2–1).

3. harmad

A változatosság kedvéért az olaszok ezt a felvonást is gyors góllal kezdték, bár már a 43. percben jártunk. Mire vártak eddig? Vincent Rocco a bal oldalon tört be nagy lendülettel a brit harmadba, megkerülte a kaput, majd a túloldalon befékezett, és mivel védő még akkor sem ért oda rá, zavartalanul emelt a rövid, bal felsőbe. A gól utáni bedobásból az olaszok háromra növelték az előnyüket Markus Gander révén: mindössze 13 mp telt el a két gól között. Hideg zuhany! Az olasz kamuhoki, amely a feltétel nélküli támadás helyett a korong megtartását jelenti – bár sok pontos passzt és korit feltételez – jól működött, majd emberhátrányba kerülve igazából azt sem tudhattuk meg, milyen jól zárnak négy az öt ellen hátul – 46 mp pörgött le a kiállításból –, mert egy korongszerzés után a 49. percben létszámhátrányban(!) vihettek kettő az egy elleni kontrát. Luca Felicetti első szándékú közeli lövése még lejött Murphyről, ám éppen a túloldalon érkező Daniel Sullivan elé, akinek nem volt nehéz dolga az üres kapus ismétléssel. A hátralévő percekben egyik fél sem ütött már gólt, az olaszok olyan nagyon nem is akartak, a britek meg nem tudtak (5–1).