Kangyal nem tud elszakadni a hokitól, bár vb-n már nem játszik

– Tényleg ez volt az utolsó?
– Attól függ, mire gondolnak.

–Természetesen a válogatottságra.
– Az nem biztos, ha viszont a világbajnokságra értenék, igen a válaszom. Ilyen tornán valószínűleg nem szerepelek többé, azt viszont nem zárom ki, hogy felkészülési meccseken, barátságos találkozókon pályára lépek. Feltéve persze, hogy a szövetségi kapitány igényt tart rám.

– Ebből következően klubszinten még folytatja…
– Így van. Az NZ Starsnál azt kérik, hogy maradjak, s ez nekem sincs ellenemre.

– Úgy tűnik, nehezen tud elszakadni a pályától…
– Csodálkoznak? Majdnem negyvenéves vagyok, s eddig szinte a jégkorong töltötte ki mindennapjaimat. Nem könnyű lemondani róla, és nem is akarok. Egy ideig még játszom, s azután sem szeretnék elszakadni a sporttól, a hokitól.

– Edzősködne?
– Nagyon szeretem a gyerekeket, de érzésem szerint nem lennék jó tanítójuk, ezért valószínűleg nem is próbálkozom meg vele. A Starsnál már beleszagoltam a vezetésbe, hasonló feladatokat a jövőben is szívesen vállalnék, sőt a hosszú pályafutásom során szerzett tapasztalatokat a jégkorongon kívül, szélesebb körben is kamatoztathatnám. Ha lehetőségem nyílik rá…

– Ha már a pályafutását említette: teljesnek érzi azt a több mint harminc évet, amelyet a jégen töltött?
– Hogyne érezném teljesnek! Pályára léphettem az A-csoportos világbajnokságon, s ez minden képzeletemet felülmúlta. Gondoljon csak bele, micsoda utat járhattam be: voltam én C-csoportos vébén hetedik helyen végző válogatott tagja is, néhány nappal ezelőtt pedig többek között Kanadával és Szlovákiával játszottunk a legjobbak között Svájcban.

– Pillanatnyi csalódottságot sem érez amiatt, hogy végül kiestek a világelitből?
– Nem. Nekünk – és ezt tényleg komolyan mondom – már az is óriási élmény volt, hogy ott lehettünk, és egyetlen meccset, pontosabban annak is csak két harmadát leszámítva egyáltalán nem okoztunk csalódást, vállalható volt a produkciónk.

A TELJES INTERJÚT ELOLVASHATJA A NEMZETI SPORT SZERDAI SZÁMÁBAN!