Kangyal Balázs belesérült a sok gyerek megmentésébe

Öt perc sem telt el a mérkőzésből, már kettővel vezetett a Fradi, ami – különösen a jégkorongban – messze nem ledolgozhatatlan hátrány, mégis, ha őszinték akarunk lenni, már ekkor eldőlt a kupa sorsa... Pedig egy nyár alatt nem egyszerű egy szinte teljesen új csapatot összerakni, ám úgy tűnik, a Ferencvárosnál megbirkóztak a feladattal. Tizenkilencen távoztak, tizenheten érkeztek a csapathoz, és az új igazolások már idénybeli első tétmeccsükön ízelítőt adtak abból, miért nézte ki őket a szakmai stáb. Mellettük, akik kivívták, hogy az előző évad után meghosszabbítsák szerződésüket, meghálálták a bizalmat, és az érkezőkkel kiegészülve alkottak jó elegyet. 

Az újak közül Brady Shaw például két gólt ütött – ő egyébként korábban játszott az ICEHL-es Innsbruckban, 2022–2023-ban a liga pontkirálya és legértékesebb játékosa lett, s egy idénnyel korábban még a Fehérvárt erősítette. A két svéd hátvéd, Alexander Ytterell és Jesper Lindgren egyaránt felfelé lógott ki a csapatból, mindketten két-két asszisztot adtak és védekező feladataikat is maradéktalanul ellátták. Előbbi egyébként – Shaw-val együtt – az első sorban játszott, utóbbi a másodikban. 

A maradók közül Aku Kestilä és Paavo Tyni is nagyszerű meccset zárt, és bár eleinte úgy tűnt, a nyáron megszerzett számtalan magyar válogatott játékosnak leginkább kiegészítő szerep jut a csapaton belül (egyedüli magyarként Sofron István fért be az első két sorba), a végén nekik is termett babér. Sofron egyébként egy gólpasszt adott, a DEAC-ból érkező Mihalik András viszont megszerezte első találatát új csapatában tétmeccsen, ő alakította ki az 5–0-s végeredményt. Nem lehet elmenni szó nélkül Bálizs Bence teljesítménye mellett sem, aki – szintén első tétmeccsén a Fradiban – kapott gól nélkül védett végig hatvan percet. Persze nem is dolgoztatta meg annyira a BJA, mint amennyire vélhetően az ICEHL-riválisok fogják, de a shut outot nem kell megmagyarázni.

Ami a káposztásmegyerieket illeti: legjobbjaik közül többet is elveszítettek a nyáron, sokan ráadásul éppen a Fradiba igazoltak (Horváth Milán, Sofron István, Nagy Krisztián – mind válogatott játékosok). Egyelőre nem sikerült őket megfelelően pótolni, kérdés, ez egyáltalán lehetséges-e, hiszen a hazai jégkorongbázis véges, kevés azoknak a hokisoknak a száma, akik nemzetközi szinten is versenyképesek, és ha a legtöbbjüket elviszi a Volán vagy a Fradi, akkor – csúnya szóval – a „maradékból” kell szemezgetni. 

A szombati eredményből azért nem szabad messzemenő következtetéseket levonni, nem tudhatjuk, versenyképes lesz-e Kangyal Balázs együttese az Erste Liga következő idényében, de leírni a regnáló magyar bajnokot nagy hiba lenne. Ha már Kangyal: szegény embert az ág is húzza. Hiszen nem elég, hogy csapata 5–0-ra kikapott, a vezetőedző meg is sérült az egyik harmad szünetében. Az öltözőbe vezető úton megállt az őt váró, éltető gyerekek mellett néhány szóra, amikor az elválasztó fémkordon a szurkolók súlya alatt eldőlt. A vezetőedző megpróbálta elkapni, hogy az elboruló gyerekeknek ne essen bántódásuk, de a nagy teher súlya alatt ő sérült meg...

„Amikor kidőlt a kordon, rajta volt egy csomó gyerek, akik előreestek, így én reflexszerűen utána kaptam a korlátnak, hogy ne essenek le. Viszont akkorra a korláton már minimum tíz gyerek lógott, és ahogy bicepszből, egy kézzel elkaptam a korlátot, hogy ne essenek be fejjel a vas alá, azt éreztem, mintha megszúrnának egy tőrrel a könyököm felett. Úgy néz ki, leszakadt a bicepszem. Hogy műteni kell-e vagy sem, a hétfői MR-vizsgálat után kiderül” – mondta Kangyal Balázs, aki a mérkőzés végét már felkötött kézzel, fájdalmakkal küzdve állta végig a kispadon.