Véget ért egy szép mese: a magyar válogatott kiesett az A-csoportból

Az utolsó szalmaszálba kapaszkodott a magyar jégkorong-válogatott vasárnap kora délután a Dánia elleni alsóházi mérkőzésen. A képlet egyszerű volt a találkozó előtt: ahhoz, hogy legyen esélyünk az A-csoportos tagság meghosszabbítására, a rendes játékidőben le kellett győznünk a dánokat, valamint reménykednünk abban, hogy az osztrákoknak nem sikerül ugyanez a németek ellen.

A legfontosabb azonban az volt, hogy az Ausztria elleni gyengébb teljesítmény után ismét jól játszó magyar csapatot láthassunk a jégen. A küzdeni akarással a „sógorok” ellen sem volt baj, a sorozatterhelés során pedig minden alakulatnak akadhatnak meccsei, amikor semmi sem sikerül – nagy kár, hogy nekünk ez a legrosszabbkor jött.

Jól kezdte a Cortina-csapat a találkozót, teljesen egyenrangú ellenfele volt a jobb erőkből álló dán válogatottnak, és még a Kangyal Balázs kiállításáért megítélt dán emberelőnyt is sikerült kivédekeznie különösebb problémák nélkül.

A harmad hajrájához közeledve némi közjátékot is feljegyezhettünk: Ennaffatival szólalkozott össze Bödker és Madsen, de a bírók diplomatikusan megoldották a helyzetet és szétszedték a holisokat.

Aztán a 16. percben olyasmit láthatott a kloteni Kolping Arena közönsége, amire ezen a világbajnokságon még nem volt példa: a magyar válogatott megszerezte a vezetést! Palkovics lépett ki Fekete nagyszerű kiugratása után, és szokásával ellentétben ezúttal nem lőtte el középről a korongot, hanem higgadtan elhúzta az elfekvő Patrick Galbraith mellett, majd fonákkal az üres kapuba helyezett. Gyönyörű gól volt!

A találat után nem sokkal a bírók kiküldték Vas Jánost, így meleg pillanatokra számíthattunk a hajrában – de ezt a hátrányt is sikerült kivédekezni, így 1–0-s magyar előnnyel zárult az első játékrész. Ráadásul a számunkra ugyanilyen fontos német–osztrák meccsen is megfelelő volt az eredmény (0–0).

A második harmadot is jól kezdte a csapat, a dánok nem tudtak komoly helyzetet kialakítani a magyar ketrec előtt. A találkozó feléhez közeledve aztán jött a derült égből villámcsapás: a bírók előbb Horváth Andrást, majd Kangyal Balázst szórták ki két percre – a kettős emberelőnyt pedig nem sikerült kivédekeznünk, és Kim Staal közelről egyenlített.

Ha ez nem lett volna elég, érkezett a hír, hogy az osztrákok vezetéshez jutottak a jövő évi világbajnokság házigazdája – és ezen minőségében a kieséstől nem veszélyeztetett – Németország ellen.

A dánok egyébként nem mentek a szomszédba egy kis keménységért, és a bírók jó néhány esetben nem szankcionálták megfelelően ezeket a durvaságokat – de azért a 34. percben egyszer mi is emberelőnyben támadhattunk, igaz, eredménytelenül.

A finisben nagyon nagy nyomás alá került Szuper Levente kapuja, és végül Mads Christensen gólt is szerzett – bár a találatot nem szabadott volna megadni a magyar kapus akadályozása miatt.

A harmadik harmad elején végleg megpecsételődött a magyar együttes sorsa, ugyanis Vas János ötperces kiállítást kapott, és a bírók ezt még megfejelték egy véglegessel is. A hátrányt nem sikerült kivédekezni, Morten Green kapu elé lőtt korongja Szélig Viktor korcsolyájáról vágódott a magyar kapuba, 1–3-ra alakítva ezzel a meccs állását. A számszerű, 1–5-ös végeredmény végül Morten Madsen és Nichlas Hardt találatával alakult ki.

A hajrában még megsérült az egész világbajnokságon szenzációsan védő Szuper Levente, a helyére Hetényi Zoltán állt be – reméljük, hogy nem esett komoly baja a klasszis kapusnak.

A vereséggel tehát biztossá vált, hogy a magyar válogatott kiesik az A-csoportból. Más kérdés, hogy egy esetleges győzelem sem segített volna Pat Cortina alakulatán, mivel a másik mérkőzésen Ausztria felülmúlta Németországot.

A magyar csapat összességében nem okozott csalódást a szurkolóknak, hiszen hatalmas bravúrral biztosította tavaly Szapporóban a részvételt – a bennmaradás kiharcolása emberfeletti teljesítmény lett volna.