Benk András: „Nem bírtam felemelni a karom, tudtam, hogy baj van”

Zürich szívében, a Balgrist kórház F-szintjének 16-os szobájában fekszik Benk András. Az Alba Volán 19 csatára a Kanada elleni meccsen Scottie Upshall-lel ütközött, majd terült el a jégen. Mint honlapunk is beszámolt róla, a diagnózis sajnálatos: kulcscsonttörés.

A roppant készséges, éjszaka altatással műtött fiatalember előbb megmutatja a röntgenfelvételeket („Ilyen volt, ilyen lett” – mondja, mi meg szörnyülködünk, mert a másodikon össze-vissza állnak a csontok, olyan, mintha az egyenes vett volna két balkanyart…), majd egy sóhajtás után belekezd: „Tudjátok, ez még egy viszonylag jobb sérülés, a beépített lemeznek hála olyan lesz ezután a jobb vállam, mint soha. Rutinból mondom, mert a ballal már eljátszottam ezt…”

Kedves, és van humorérzéke. Közben benyit a nővér, aki miután meglátja az akkreditációs kártyánkat, és rájön, hogy a média képviselői vagyunk, telefonálni kezd, majd közli: beszélgethetünk, de fotózni tilos. Majd mintha szándékosan magunkra hagyna három percre, hogy kattintsunk néhányat. Az alkalmat természetesen kihasználjuk, és Andrásnak sincs ellenvetése. Sőt örül, hogy foglalkoznak vele.

„Jólesik, hogy itt vagytok, köszönöm szépen” – közli, majd megállapodunk: jobb lett volna, ha a pályán találkozunk. A 22 esztendős hokis jól emlékszik a szituációra, és nem haragszik a kemény kanadaira: „Kifejezetten nagy lendülettel érkezett, későn vettem észre, és sajnos lent volt a fejem. Ahogy elterültem, nem bírtam felemelni a karom, tudtam, hogy baj van. Upshall odajött, mondta, hogy sorry, nem így akarta. Ebben maradtunk, ez benne van a játékban, még ha szabálytalan is volt.”

Benk Andrásnak ezzel természetesen lezárult a vb, s egyben a szezon is, amely kifejezetten zaklatott volt számára. Az olimpiai selejtezőkön mellőzte Pat Cortina, talán mert a klubcsapatában elmaradt a tudásától. Az idény végére azonban magára talált, és a Volánban, majd a válogatottban is fokozatosan javuló teljesítményt nyújtott – nem véletlen, hogy A-csoportos részvételét egyetlen percre sem fenyegette veszély. Az évad befejezése azonban nem lett csattanós, azaz sajnos nagyon is az lett, de más szempontból…

„Minden szuper volt, jól éreztem magam, a játék is ment, aztán tessék... Nagyon szorítok a srácoknak, hogy kiharcolják a bentmaradást; holnap kiengednek a kórházból, és ott lehetek a lelátón” – zárja szavait, majd mosolyogva megmutatja az egyik barátjától, válogatott társától, Vaszjunyin Artyomtól kapott SMS-üzenetet, amelyben ez áll: „Szia Csöcsikém, kitartást, ne add fel, megnyerjük neked a vébét!”

„A bentmaradással is kiegyeznénk” – majd záródik az ajtó.

AMLER ZOLTÁN