Hetven év után ismét Svájcban – a magyar hoki és a világbajnokságok

Az első „világbajnokságunk” majdnem elolvadt – A KEZDETEK

1927. január 24-én Bécsben kezdődött… A magyar jégkorong-válogatott, vagy ahogy még akkor nevezték, koronghokki-válogatott ekkor játszotta első hivatalos meccsét Ausztria ellen, a mérkőzést 6–0-ra a „sógorok” nyerték meg.

A második nagy eseményre napra pontosan két év múlva került sor, amikor válogatottunk megszerezte első győzelmét: Budapesten 1–0-ra legyőztük Nagy-Britanniát.

Világbajnokságon először 1930-ban, Chamonix-ban járt nemzeti csapatunk, ekkor még a csapatok alacsony létszáma miatt csak egy vb-t rendeztek (nem volt több csoport). Első világbajnoki szereplésünket Franciaországban egyébként kis híján meghiúsította a jégolvadás: a mieink már összecsomagoltak, és indultak haza, amikor az állomáson értesítették őket, hogy mégis megrendezik a tornát.

A mieink végül egy győzelemmel (Olaszország, 2–0) és egy vereséggel (Németország, 1–4) a hatodik helyen végeztek Franciaországban.

Az 1930-as szereplést még hat követte a legjobbak között, 1931-ben hetedikek lettünk, (1932-ben, amikor a vb egyben olimpia is volt, nem vettünk részt,) majd 1933 és 1939 között mindegyik vb-n ott voltunk, a legjobb helyezést 1937-ben könyvelhettük el, amikor Londonban az ötödik helyen zártunk. A legnagyobb különbségű győzelmünket az 1938-as a vb-n arattuk, 10–1-re nyertünk Litvánia ellen.

A máig utolsó szereplésünk a legjobbak között 1939-ben volt (akkor is Svájcban). A tornán végül a hetedik helyen végeztünk. Az utolsó összecsapáson Zürichben 6–2-re kikaptunk Németországtól.

61 felejthető év – INGÁZÁS A C- ÉS A B-CSOPORT KÖZÖTT

1939 után húsz év múlva szerepeltünk újra világbajnokságon, akkor már a B-csoportos vb-n, amelyen a második helyet szereztük meg. Ezt követően hol a B-, hol a C-csoportban szerepeltünk, bár inkább az utóbbiban.

2000-ben megnyertük a C-csoportos vb-t, 2001-től pedig állandósítottuk helyünket az átszervezett világbajnoki rendszer divízió 1-es csoportjában.

Új évezred, új generáció – AMIKOR A LEHETETLEN VALÓRA VÁLT

A sok felejthető évtized után az új évezred elejére felnőtt egy új generáció, élén Ocskay Gáborral, Palkovics Krisztiánnal, Kangyal Balázzsal, Ladányi Balázzsal, Szuper Leventével. Új generáció, amely már a 2002-es, hazai rendezésű divízió 1-es vb-n is közel állt a csodához, de akkor az utolsó meccsen a dánok nem engedték, hogy beteljesüljön az álom, 6–2-re legyőzték a mieinket. (Ez a világbajnokság elsősorban Szuper Levente hihetetlen teljesítményéről maradt emlékezetes, a kapus 48 lövésből 47-et ártalmatlanított a norvégok ellen 3–1-re megnyert találkozón).

Aztán 2007-ben Szlovéniában is a második helyen végeztünk (a házigazdáktól és Japántól szenvedtünk vereséget), hogy aztán 2008-ban, Szapporóban Észtország, Litvánia, Japán, Horvátország és Ukrajna legyőzésével 1939 után ismét biztosítsuk helyünket a legjobbak között.

A sors olykor nagyon igazságtalan, mert éppen azok nem ízlelhetik a siker ízét, akik a legtöbbet dolgoztak érte. Ocskayék álma tavaly teljesült, de sajnos a svájci világbajnokságon már nem mindenki lehet ott a tavalyi csapatból…

Ugyanakkor csoportellenfeleinkkel, Szlovákiával, Kanadával és Fehéroroszországgal szemben mi biztosan számíthatunk égi segítségre, és így Svájcban, ebben a számunkra 1954 óta nem éppen kellemes emlékű alpesi országban talán még a tavalyinál is nagyobb tettet vihetnek véghez a szapporói hősök.