Az Alba Volán csak azért is nyerni akar

A szlovén csapat továbbra is veretlen (25 meccsből 25 győzelem!), a Volán pedig hiába küzdött hősiesen, csak megszorongatnia sikerült az esélyest. Persze, csalódottságra egyáltalán nincs okunk.
- Idegenben nagyon nehéz legyőzni egy ilyen jó csapatot - kezdi a miértek boncolgatását az Alba Volán csatára, Palkovics Krisztián. - Szerettük volna legalább az egyik meccsen meglepni őket, nem sikerült, pedig mindkétszer közel álltunk a bravúrhoz, és még jól is játszottunk.
- Pat Cortina mit mondott az öltözőben a második meccs után?
- Ismét kiemelte, amit mindig is mondani szokott nekünk, hogy nemzetközi szinten hatvan percen át maximumon kell égni. A két meccs hat harmadából az elsőben játszottunk alárendelt szerepet, a többi ötben egyenrangú ellenfelei voltunk a Jesenicének, sőt, inkább mi nyomtunk jobban. Szinte csak hátrányból kaptunk gólt. Sikerült két jó meccset játszanunk a nagy esélyes otthonában, úgyhogy összességében elégedett volt, megdicsért minket.
- Maradjunk is egy kicsit a hátrányoknál! Különösen a második összecsapáson volt feltűnő a szlovén bírók ténykedése: négypercnyi szlovén kiállítás, kontra huszonhat percnyi magyar…
- A kiállítások fele jogos volt, a többi azonban… Persze, mindig lejt a hazai pálya, de ez már azért kicsit sok. Többször voltunk kettős emberhátrányban is, ehhez képest óriási dolognak tartom, hogy mi játszottunk enyhe fölényben, a második meccsen alig volt helyzetük.

- Csakhogy, a hokit gólra játszszák. Lőtt gól nélkül nehéz meccset nyerni.
- Erőnk java a hátrányok kivédekezésére fogyott el, így szinte lehetetlen győzni. Hiába nyomtunk, nem sikerült a góllövés, lőttünk több kapuvasat is, no meg Kristanról is minden kipattant, nem véletlenül vezeti a kapusstatisztikákat. Mindent összevetve nincs miért szégyenkeznünk.
- A mindig gólveszélyes Palkovics az idén sokak szerint csak árnyéka volt önmagának, most viszont úgy tűnik, kezd visszatérni a formája. Ön hogy érzi?
- Egyetértek. Az évad eleji térdműtétem és a múltkori vállsérülésem keretbe foglalta az eddigi szezont, nem csoda, hogy nem voltam formában. Ráadásul Ocskay is nagyon hiányzott mellőlem. A Kontinentális Kupán úgy játszottam, hogy a vállam még minden hirtelen mozdulatnál, például csuklólövésnél megsajdult, az orvos azt mondta, nagyon vigyázzak, rá ne essek, mert műtét lesz a vége. De az embernek a pályafutása során valószínűleg egyszer van alkalma ilyen csapatok ellen jégre lépni, úgyhogy a sérülésem ellenére vállaltam a játékot. Most meccsről meccsre jobban megy a játék, körülbelül nyolcvanszázalékos formában lehetek.
- Hogyan tovább?
- Pihenünk! Hétfőn reggel ötkor értünk haza, hatkor feküdtünk le, délután már edzés várt ránk, képzelheti, mennyire kómásak voltunk. De a fáradt izmokat át kellett mozgatni, a kedd már az igazi felkészülésé volt.
- Van még esély?
- Az edző mindig azt mondja, csak egy meccs erejéig gondolkodjunk előre. Nem omlottunk össze, nagy elánnal készültünk a folytatásra. Jó formában vagyunk, el kell őket végre kapni, hazai jégen le kell őket győzni. Borzasztóan dühítő, hogy még mindig veretlenek, minket is elintéztek eddig ötből ötször. Nagyon jó gárda a Jesenice, de csak azért is nyerni akarunk végre!