Biztató döntetlennel folytatták

A norvégokkal ugyanis nem sok unalmas mérkőzést vívtunk az utóbbi évek során. Két éve a hazai divízió-1-es vb-n bravúrral tepertük le őket 3-1-re ugyanebben a székesfehérvári jégcsarnokban, s ki ne emlékezne rá, a dánok elleni mérkőzésen múlt a feljutás az
A-csoportba (nem kell félni, a dánok most sem hiányoznak, ellenük vasárnap lépünk jégre). Szóval régi jó ismerősök a piros mezes vikingek.
Hála a jó égnek, az ismerősök közül hiányzik bizonyos Oystein Olsen. Jobban mondva jégszilánknyit sem hiányzik: ő volt az, aki az idei oslói vb-n ötöt rámolt be a kapunkba a norvégok 6-4-es győzelme során, pedig sokáig vezettünk…
Szóval igazi presztízscsata ez, még így nyárutón is. Igaz, hogy az ellenfél soraiból is hiányzott néhány nagymenő, mégis dicséretes, hogy a sérült Palkovics nélkül felálló magyar válogatott az első harmadban egyértelmű fölényben játszott. Előbb Ocskay, majd Ladányi sózta kapura a korongot jobb szélről, hátha beakad alapon, de Lund résen volt. A magyarok már négy-öt helyzetnél tartottak, amikor Spets a 8. percben megkínálta Budait a mindössze második norvég kapura lövéssel.
Csodák csodájára a magyar-horvát meccsen látott kiállításparádé után ezúttal tíz perc telt el az első büntetésig (talán ezért vezette az előre megadott tegnapról ismert dán bíró helyett a horvát Preselj a meccset), igaz, ekkor sajnos sajnos magyar oldalról állítottak ki. És sajnos a norvégok ki is használták a fórt. Lund bombázta rá középről (no, nem a kapus, hanem Lars-Erik), Aaby háttal a kapunak pedig belepiszkált. Budai semmit sem látott a korongból. A magyar fölényt (főleg a Ladányi, Peterdi, Vas Márton trió villogott), mégis norvég vezetést hozó első harmad után mindenki bizton állította: kellene egy gólocska. Mely gólocska a második harmadban harminc másodperc elteltével sem született meg, pedig Vas Márton egyedül lőhette a kapussal szemben, sőt az Ocskay, Ladányi, Orsó hármas által mintaszerűen kipasszolgatott akció után sem örülhettünk.

Bezzeg a 32. percben! Sándor Szilárd messziről, tisztességgel rálőtte, a korong elszáguldott a kapu mellett, a palánkról visszapattant, pont Lund korcsolyájára, aki ugyan megpróbált a korongra feküdni, de Sándor ott termett, és bepiszkálta saját gólpasszát.
Az egyenlítésnek se több, se kevesebb, alig három percig örülhettünk. Gabrielsen révén (ismét távoli löket, Budai ezúttal sem sokat láthatott) a vendégek háromból második emberelőnyüket is kihasználták.
A harmadik játékrészben aztán a horvát játékvezető északi kollégája pénteki produkcióját kopírozta. Így a büntetőpad ritkán maradt üresen, a Cortina-csapat ereje is a hátrányok kibekkelésében forgácsolódott szét. Épp egy újabb hátrány alatt nyögtünk, amikor a norvég védelem elszundikált. A védő Sille ugorhatott ki egyedül, s vérbeli csatárt megszégyenítő módon elfektette a kapust, majd a felső sarokba emelt. A végéig nyomott a magyar válogatott, Kovács bökhette kapura ordító helyzetben, majd Gröschl suhintotta sisakon Lundot, Sille passzából Vas János találhatott volna be, de a döntés a hosszabbításra maradt. A ráadás öt percben azonban már nem sikerült gólt lőni (néhányszor ugyan felsikítottunk, hol kimaradt magyar helyzet miatt, hol ijedtünkben), így a két csapat igazságosan megosztozott a pontokon.
A jelek biztatók. Bizton állíthatjuk, fog ez a csapat még jobban is játszani. ---- M ---- E