Konok kunok kemény hada

 Fülöpszállás kemény falu. Konok kunok lakják, ahogy az itt élők hirdetik magukról. Nehezen fogadják be az idegent, akit viszont beengednek maguk közé, annak megadják a tiszteletet. Büszkék arra, hogy közülük választották a kiskun kapitányt, és nem felejtik az 1745-ös redemptio emlékét, midőn Mária Terézia jóváhagyásával visszavásárolták a jászkun kerület kiváltságait.

 Azóta a magára hagyott, függetlenségétől megfosztott nép nem enged ősi jogaiból. A Bács-Kiskun Megyei Labdarúgó-szövetség a megmondhatója, Fülöpszálláson nem tűrik a feudális bíráskodást. Sértette őket, amikor a colstokkal kivonuló futballbürokraták levágattak nyolc centit a túl magasnak ítélt kapufából. A robotot régen eltörölték, legfeljebb fűnyíráshoz használják nagy ritkán. Ami a saját pallosjogot illeti, gyakorlásáról a rettentő hírű fülöpszállási ultrák gondoskodnak, különösen ha az ősi ellenfélről, Soltszentimréről van szó. Igaz, a kegyetlen vetélytárs tavaly feloszlott – mindkét fél őszinte bánatára. 

A Dunavecse elleni bajnoki előtt olyan felvezetést kapunk, amilyenben csak egy hagyományait bátran vállaló kun településen lehet része a fővárosi újságírónak. Tíz órakor református istentiszteleten veszünk részt, majd Magyar Csanád tiszteletes mutatja be a korábban leomlott vályogtemplom helyén emelt, 1797-ben szentelt templom ékességeit: a kétszáz éves tölgyfapadsort, Kecskeméti Pál püspök falba rakott ősi síremléket és az 1827-ben épített, „két manuálos, rück pozitív, 20 változatú”  orgonát.

Hol hit, ott szeretet. Hol szeretet, ott béke. Hol béke, ott áldás. Hol áldás, ott Isten. Hol Isten, ott szükség nincsen sokáig keresni a labda nyomát. Hamar kiderül, az ősfradista lelkész nagyapja, Balogh Bálint futballistaként hajdan a Ferencváros kispadjáig jutott.

„Az Istennek útja tökéletes, az Úrnak beszéde tiszta”– olvasni a református templomban a feliratot, ám a fülöpszállási pályán Isten útjai kifürkészhetetlenek. Miközben Szekeres sporttárs mutatja az utat a Bács-Kiskun megyei III. osztály bajnoki mérkőzésén részt vevőknek, csak reménykedhetünk benne, hogy a kiválasztott huszonkettőt a bibliai tanítás szellemében igazgatja majd: „Hallgatni fognak szavamra, s egy nyáj lesz és egy pásztor.”

 „Nézd a Zsuzsikát! Majd megnyíratjuk a sarki fodrásszal, hadd fázzon a feje...” – hallatszik egy kapatos hangú úr fenyegetése. Még el sem kezdődött a meccs, máris az az ember szörnyű gyanúja, itt egyesek azt sem bánnák, ha a jó pásztor életét adná a juhaiért.

De vissza az előzményekhez! Még javában ropják a szállásiak bemelegítő táncukat, amikor mi a falu utcáit járva, váltott idegenvezetők segítségével nyerünk páratlanul alapos betekintést a település gazdag történelmébe, kultúrájába. 

Tudták például, hogy a csősz, a kuvasz és a tőzeg szavunkat a kunok nyelvéből vettük? Nem ingyen, persze. Cserébe a magyarból adtuk nekik a sportszárat, a gumistoplist és a sípcsontvédőt.

Ha futni kell, itt visznek mindent. „A falu egy éjjel fölkerekedett barmaival, hordozhatóbb és értékesebb vagyonával, s odahagyta a földet, mely egyedüli táplálója a földmívesnek” – lapozzuk fel Varga Istvánné Fajszi Mária helytörténeti könyvében a 17. századi szemelvényt, a záró mondatot pedig mintha csak egy megrögzött soltszentimrei fanatikus írta volna: „...és a helység örökre eltűnt a föld színéről.”

 „Ez a sok tyúkocska tegnap még kapirgált, ma már a vérüket végképp kiontották. Forró vízzel meg is kopasztották, az után meg föl is trancsírozták.” Nézd csak meg, Robikám, mi lehet ez a szöveg?

A fülöpszállási csapatban futballozó testvérpár, Szalkai Lajos és Zsolt tudja a megfejtést: a régi lakodalmas versikét szavalták az ünnepi tyúkhúsleves mellé dédszüleik, Szabó Lajos és Horváth Eszter 1921-ben tartott esküvőjén. 

 A nemzedékről nemzedékre szálló szokások erejét bizonyítja a Kesik család története is: a helytörténeti múzeumban kalauzunknak szegődő Kesik József becsben őrzi 1937-ben született édesapja régi igazolását, ő maga szintén futballozott a csapatban, 21 éves fia, Kesik Tamás János pedig a Dunavecse ellen is a keret tagja.

 „Kemény nyakú népség, konok, nem tekintett törvényt, jogot...” – vette magára örömmel a középkori ismeretlen himnuszköltő jellemzését könyvében a helyi kun közösség. Amikor arról kérdezzük, felismerhetőek-e a kun vonások, Gubacsi Gyula polgármester kihúzza magát: „Egyszer egy idős néni rám nézett, és azt mondta: »Milyen szép kun fiatalember maga!«”

Fülöpszállás – az őszi és a tavaszi. A legenda szerint a település Karcag Fülöpről kapta a nevét, aki visszavezette a helyieket a mohácsi vész után elhagyott településre. Ma már nincs vész, a Mohácsot oda-vissza vernék a srácok, a Csele patak is odébb csörgedezik. Legfeljebb akkor kísért a vad történelem, amikor Szalkai kapus rohamra indul a kapujából, és a csatárkirályt, ha nincs már több csele, patakba fojtja, fájdalmas könnyei patakjába. „Amikor elindul, sokszor oda sem merünk nézni. Volt már itt lábtörés is, a pálya másik végén is hallatszott. Na nem nagy ügy, csak amolyan versenybaleset. ”

Az ember a vasárnapokért él. A hetedik napon megpihen, és amikor kezdődik a meccs, a korlátnak támaszkodva ordítja: „Hajrá, Fülöpszállás! ”

Fülöpszálláson nem válogatnak a módszerekben. A vecseiek talán nem tudják, de Dobos Zsuzsánnát vagy két évszázaddal ezelőtt egy kuruzsló halálra füstölte.  „Egy lugzóba parasat tett Kozári Sári, s arra késhegyen tzinobriumot tévén a beteget beleültette és letakarta.” Csak a miheztartás végett.

Ősdrukker, őslada, ősgyep. Nagyné Grecs Anita a Kiskunsági Nemzeti Park képviseletében mesél a pályán termő pázsitfélékről, és arról, hogy bizonyos fűmagasság esetén még szabad szemmel is ki lehet venni a területen valamikor keresztülfutó út nyomát. Élvezet hallgatni az állat- és növénytani kiselőadást, képzeletben élénk madárzsongás tölti be a tájat, és szinte várja az ember, hogy Szekeres bíró egyszer csak megállítsa a játékot, ujját a magasba emelve csendre intsen minden jelenlévőt. Aztán tisztelettel arra kérje az elnémult közönséget, hogy egy percre élvezze a csilpcsalpfüzike, a piroslábú cankó és az erdei pityer csivitelését.

Szikes tó, mozaikos táj, csocsogó, zsombék, turjános erdő, pozsgás zsázsa és fitoplankton... Riporter srác, áruld el, melyik meccset nézed? Mi vagy te, gólyatöcs?

A futballmeccs társadalmi esemény. Lehetőséget ad arra, hogy összejöjjenek az emberek, megvitassák ügyes-bajos dolgaikat.

Az edző háromgólos vezetésnél kiadja a jelszót: „Féket behúzni, első a védekezés!” De hát senki sem lehet tökéletes, támadni emberi dolog.

Gömb és gömb, mégis micsoda különbség, itt a szavak súlyán egy évszázad sem könnyít. „Csakhamar átzúgott felettünk a háború vihara: ennek nyomasztó hatása alatt állunk e pillanatban is, midőn a már-már kész toronyra felhelyezzük az új díszes gömböt” – Somogyi József fülöpszállási lelkész feljegyzése 1914 novemberében, az első világháború első hónapjai után.

„Nemes Jászság, híres Kunság nagy jajra jutott / Csendessége, békessége mert felbontatott / Boldogsága elfogyott, szabadsága megromlott / Híre s neve szép czímere is beboríttatott” – figyelmeztet a 17. századi népi költemény, ám szerencsére maradtak néhányan, akiket a sors viharai sem tudtak elmozdítani a történelem lelátóján bérelt helyükről. Néha elegendő egy marék szotyi és egy pár rigmus, hogy a falu neve újra régi dicsőségében ragyogjon.

A szünetben már 3–1-re megy Fülöpszallasiensis. Nézzetek a táblára! 

„Magyarul mondom, Tomikám, utoljára: tiéd a balszélső, tessék odacsúszni, ha kell!”

Csodálatos kinccsel büszkélkedik a pálya mellett Szigeti Gergely, a fülöpszállásiak éppen eltiltását töltő játékosa („Az őszi meccsen volt egy kis pity-puty, aztán még amiatt”). Elhozta megmutatni nagyapja eredeti, szegecselt bőr stoplisát.

Szigeti János a falu első csapatképén is látható (az ülő sorban balról az első játékos), 1922-ben született, megjárta a második világháborút, később a vasútnál talált munkát. Mesélte unokájának, annak idején az idegenbeli meccsekre sokszor már hajnalban el kellett indulni lovaskocsival. Amíg élt, minden fülöpszállási meccsen kint szurkolt.

Nehéz máshogy fogalmazni, a fülöpszállási csapatnál rend van. És ez elsősorban Kővári Csabának, a 32 éves edzőnek köszönhető, akinek külön érdeme, hogy annavölgyi születésűként elfogadtatta magát helyiekkel, akik a „bevándorlókkal” szemben hagyományosan gyanakvóak. Kecskemétre jár dolgozni, elmondhatja magáról, hogy egy építőipari cég alkalmazottjaként keze munkájával segítette az új Fradi-stadion első tartóoszlopának felállítását.

Egyenes tekintetű, becsületes fiatalember, aki büszkén és hitelesen képviseli Fülöpszállás értékeit, például azt az összefogást, amellyel a csapattagok a hét közben társadalmi munkában kipucolták, rendbe tették a sporttelepet. Féltestvére, Deák Sándor a házi gólkirály, a megyei III. osztályban 11 év alatt 187 mérkőzésen 137 gólt szerzett. Nem semmi.

A török idők mostoha körülményeit érzékelteti a Fülöpszálláson megfordult neves lelkész és polihisztor, Bél Mátyás feljegyzése: „Ahányszor csak valamilyen belháború volt, annyiszor néptelenedett el; a lakosok a rétekben, a szigetek rejtekhelyein bújtak el.” Manapság főként a mezőnyben szoktak, esetleg a kispad sarkában.

Hagyományos kunbaba, pályája elején. Megoszlik az apai figyelem: vagy a labda, vagy a baba...

Égi áldás – kell a vetésnek, kell a léleknek. Pályaszéli fohász az esernyő alatt, talán éppen a Codex Cumanicus nyelvemléke, a kun Miatyánk: „Bezen attamaz kenze kikte / szen lészen szen adon / dösön szen küklön / nitziengen gerde ali kikte / bezen akomezne oknemezne / bergezge pitbütör küngön / ill bezen menemezne / neszen bezde jermez berge utrogergene / illme bezne algyamanna / kutkor bezne algyamanna / szen börsön boka csalli / batson igye tengria. Ámen.”

Tibi Bácsi jó helyen kapiskál... Ő a fülöpszállási pálya házi védőszentje: füvet nyír, pályát vonalaz, öltözőt takarít. Néhány éve volt egy súlyos szívműtétje, leszázalékolták, édesanyjával él 58 ezer forintos rokkantnyugdíjából. Rózsa Tibor nevét osztatlan tisztelet övezi errefelé: a második félidő elején körbejár egy kotla, hogy a maga pénztárcájához mérten ki-ki bedobhasson egy-egy százast, kétszázast, ötszázast a lankadatlan munkabírású önkéntes megsegítésére.

„Ki is megyünk, szó sincs róla, mindnyájan” – ígérte meg előre a félidei állást becsületesen őrző csapat nevében Petőfi Sándor Föl a szent háborúra! című versében. A költő édesapja, Petrovics István 1833 és 1836 között egyszerre bérelt mészárszéket és két kocsmát Fülöpszálláson, a főtéren ma is álló Nagy Kortsma és Morgó vendégfogadót, valamint az Alsó Kortsmát.

 Köszi, köszi, köszi. Akkor birkapöri a kocsmában?

A kun sereg utolsó diadala.

Tíz perccel lefújás után benyit a partjelző a hazaiakhoz: „Srácok, itt nincs internet.” Valaki kikiabál a zuhanyzóból: „Az semmi, de meleg víz sincs!”

Leng kék-fehér kunzászló, Örök emlékezet, Ragyogj fel tiszta égbolt Szűz hómezők felett ! Őrhalmok jelzitek még Útján a nagy vihart, Mely népeket sodort el, Hogy nyelvük is kihalt. Hirdesd a nyugtalan világnak, Hogy emberibb korszak jön el ! Hol annyi hadak hada dúlt már, A Földön béke, béke kell. (Baki Mihály: Fülöpszállási emlékek I.– versrészlet)