Valamikor több mint háromezer mozi működött országszerte, a falusi filmszínházak közül ma már csupán egy maradt meg, a Tolna megyei Bölcskén. És hogy a 2700 lakosú település nevezetességének mi köze a futballhoz? Például Frigyer Anita személye: a 23 éves nő egyszerre jegyszedő a Rákóczi moziban és sajtófelelős a megyei másodosztályú Bölcskei SE-nél.
Nyolc éve kivitte édesapja egy meccsre, a furcsa közeg azonnal beszippantotta, néhány évvel később pedig már az ő hangján hallhatták a szurkolók: „Sok szeretettel köszöntjük önöket a Bölcskei SE bajnoki mérkőzésén. Kérjük, a találkozó közben a trágár beszédet és a pirotechnikai trükköket mellőzzék. Hajrá, Bölcske!”
Lányként nem volt könnyű érvényesülnie a fiúk világában, az ellenfelek szurkolói sem kímélték, amikor idegenbeli mérkőzéseken látták leszállni a csapatbuszról. Ilyenkor a bölcskei játékosok is macsósan hencegtek vele, ki menyasszonyaként, ki barátnőjeként, ki szeretőjeként mutatta be. Pedig állítja, nem volt ő egyik sem: „Házi nyúlra nem lövünk! És ezt a nyúl is tudja...”
A falusi mozi neve összeforrott Gazdag Gyuláéval. „Három és fél éves voltam, amikor édesapám először elvitt a falusi moziba, halványan emlékszem, A kölyök című Chaplin-filmet adták” – jelöli ki története kezdőpontját a bölcskei legendás mozigépész, aki apjának tett egy fogadalmat: „Megígértem neki, hogy amíg élek, lesz mozi Bölcskén”.
Az 1960-ban átadott intézményt több mint két évtizede vezeti a falusi mozikultúra utolsó mohikánja, a csőszerelőből lett mozigépész. Bár az internetkorszak az egyik kis filmszínházat dönti be a másik után, a korszerűen berendezett, technikailag jól felszerelt bölcskei mozi egyelőre bírja a küzdelmet. A kilencvenes évek virágzása a múlté, Gazdag Gyula megfogalmazása szerint a mai költségvetés így fest: „Nullszaldó, meg egy kicsi.”
A gépház levegőjét évtizedekig édesapja oldalán szívó mozivezetőnek boldogság, ha azt hallja, a faluban az előző esti vetítés a téma, netán a teremből kifelé hátba veregetik: „Gyuszikám, de jó volt ez a film.”
Szenvedélye nem új keletű: fiatalemberként a hetvenes években Csehszlovákiában és az NDK-ban vállalt alkalmi munkát, hogy legyen pénze az amatőr forgatáshoz szükséges filmtekercsekre.
Régi moziemlékeket idéznek a bölcskei vetítőteremben őrzött plakátok, A páncél nélküli lovag című bolgár film vagy a Nászéjszaka esőben című keletnémet alkotás mellett azonban a házigazdában a legmélyebb nyomot a Ki ölte meg Jessyt? című 1966-os csehszlovák vígjáték hagyta.
Egyszer felvitték a falubeliekkel Pestre, a Népstadionba. Hiába: őt a futballnál mindig is jobban izgatta a mozi. A vetítőterem felett berendezett helytörténeti fotókiállításából adott egy régi csapatképet a bölcskei egyesületnek, ma is ott lóg bekeretezve az öltöző falán.
A bölcskei mozi a szomszédos Madocsáról átköltözött egyesületi elnök, Besenczi István fiatalkorának is emlékezetes helyszíne marad. Hétköznapokon a paksi atomerőmű III. számú blokkját irányítja a 38 éves férfi, és amikor a munkahelyi sugárzásveszélyről érdeklődünk, határozottan feleli: „Ilyen kérdést ne tegyél fel annak, aki ott dolgozik, mert sértésnek veszi.” A serdülőkori mozis élmények azonban nem jelentenek tabut.