Felejthetetlen szecsői Újpest-verés

Vágólapra másolva!

2015.06.10. 10:06

Címkék

Tápiószecső nevét 2002 novemberében megjegyezte az ország: az NB III-as csapat a címvédő Újpestet ütötte ki a Magyar Kupából. A hihetetlen bravúrt máig emlegetik a Tápió-vidéki nagyközségben, Zsivóczky Gyula legendás gólja, Katzenbach Imre edzői munkája mély nyomot hagyott a helyiekben. Riport Tápiószecsőről, eredeti meccsfelvételekkel!

Vannak fradisták, akik még ma is vigyorogva emlegetik Tápiószecsőt, a Pest megyei nagyközséget, amely tizenhárom éve külön rigmust ihletett a zöld-fehér táborban: „Tápiószecső, imádunk, Tápiószecső!”

Az akkor NB III-as csapat 2002. november 6-án az egész országot meglepve hazai pályán 1–0-ra legyőzte, és kiejtette a Magyar Kupából a címvédő Újpestet. A szenzációs siker nem a semmiből jött, a Tápió-vidéki kis csapat az előző körben az NB I/B-s Vasas kiverésével (hosszabbítás után 3–1) ágyazott meg az újpestiek elleni diadalnak – a menetelésnek aztán a nyolcaddöntőben lett vége az MTK-tól elszenvedett, 2–0-s vereséggel.

„A sorsolás percétől kezdve csak az Újpest elleni kupameccs járt a fejünkben, az előző hét végi bajnokin rettentően ügyeltünk arra, hogy nehogy megsérüljünk – eleveníti fel a tizenhárom évvel ezelőtti aranynapokat a tápiószecsői pálya öltözőjében Grezsák Zsolt, a szecsőiek akkor 31 éves csatára. – Nem kellett senkit motiválni, engem meg Fradi-szurkolóként pláne nem – ezt óvatosan írja le, mert lehet, hogy egy nap az Újpest edzője leszek. Nekünk szokatlanul nagy iram volt a meccsen, de bírtuk, még úgy is, hogy az utolsó húsz percben emberhátrányban játszottunk. Elég korán, az első félidőben megszereztük a vezetést, mondani sem kell, Zsivó gólja után egyirányú forgalom volt a pályán.”

Az említett Zsivó nem más, mint Zsivóczky Gyula kétszeres magyar bajnok labdarúgó, aki azon kevesek közé tartozik, akik a Ferencváros, az Újpest és az MTK csapatát is erősítették. Abban az időben az 1966-os születésű futballista már túlvolt legszebb évein, Tápiószecsőn csak egy idényben, a 2002–2003-asban futballozott, az NB II-es Tatabányától csábította el barátja és korábbi csapattársa, a játékos-edző Katzenbach Imre. Róla most semmit sem tudni biztosan, utoljára 2009-ben látták, a nagy összegű pénzmosás és adócsalással vádolt, 1964-es születésű középpályásról akkoriban több sajtóforrásban helyen megjelent a feltételezés, hogy az alvilág eltette láb alól. Igaz, hallani olyan vad pletykát, amely szerint egyesek felfedezni vélték a korábbi edzőt a tavaszi Fradi–MTK mérkőzésen, az Üllői úti stadion nézői között.

„Reméljük, hogy Kaci él, és jól van – mondja Zsivóczky Gyula, megemlítve róla, hogy a Tápiószecső trénereként nem tűrte a lazítást, hiába a jeles futballistamúlt, Holló Richárdnak, Szász Ferencnek és neki is részt kellett venni a heti három-négy edzésen. – Járt némi pénz az eredményekért, az igazi prémiumot azonban a helyi vadászok hozták: meccsek után jobbnál jobb vadpörkölteket, szarvaspörköltet, vaddisznópörköltet ettünk."

"Hogy emlékszem-e az Újpest elleni gólomra? Hogyne emlékeznék! Jobbról jött egy beadás, Tamási és Juhár között ugrottam fel, és bár nem vagyok kifejezetten magas alkat, felhőfejessel szereztem vezetést. Nekem is sokat jelentett az Újpest legyőzése, de szerintem a szecsőieknek még többet.”

Zsivó távozott az idény végén, csatártársa, a szezonban még nála is több gólt szerző Grezsák Zsolt azonban hosszú évekig ott futballozott, és társaival időről időre felidézte azt a felejthetetlen szerdát, a lefújás után pályára rohanó háromszáz szurkoló ünneplését, a pezsgőlocsolást az öltözőben. A 2002-es szecsői aranycsapat hétköznapi hősei között akadt buszvezető, benzinkutas, gyerekcipő-kereskedő és tanító a sülysápi általános iskolából, számukra az Újpest elleni győzelem munkahelyi dicsőséggel is járt.

Kulcsszerepe volt az események dokumentálásában Gazsi Krisztián klubkrónikásnak, aki az 1938-as első csapatfényképtől kezdve a múlt hét végi bajnoki statisztikáiig mindent gyűjt a szecsői futballról, és a 2002-es mérkőzésről is helyi videofelvétellel és gazdag fotóanyaggal szolgál. Nagy fájdalma, hogy bár akkoriban a Pest Megyei Hírlap mellett rendszeresen tudósított a Nemzeti Sportnak, aznap felbukkant a pálya mellett egy ismeretlen, környékbeli férfi, és közölte vele, hogy az Újpest-meccsről ő adja a cikket. Hiába küldte el este a saját beszámolóját, a másnapi lapban valóban az idegen sorokat találta.

„Sokáig ment a huzavona arról, hogy a mérkőzésre egyáltalán beengedjék-e a szurkolókat – meséli a játékosként a Tápiószecső ifi csapatáig jutó Gazsi Krisztián, akinek személyes élménye, hogy később megfordultak a csapatnál olyan magasabb osztályból érkezők, akiknek Katzenbach Imrével ellentétben „...akkora volt az arcuk, hogy be sem fértek az öltözőajtón”. – Mivel az Újpest-tábor kiemelt kockázatot jelentett, az MLSZ a biztonsági céggel, a tűzoltósággal és a rendőrséggel egyeztetve felvetette a zárt kapus rendezés lehetőségét, de az is szóba került, hogy Vácra viszik a találkozót. Végül a szecsőiek nyomására kedd délután megadták másnapra az engedélyt, és bár kijöttek ezerötszázan, rendbontás nélkül lebonyolították a mérkőzést. Nekünk az az élmény olyan volt, mint ha a Real Madridot vagy a Barcelonát intéztük volna el. Jártak itt fradisták is, akik az Újpest ellen szurkoltak, ők ünnepeltek a leghangosabban.” Át is vitték az Üllői útra az új szlogent: „Tápiószecső, imádunk, Tápiószecső...”

„Csoda Tápiószecsőn! A negyedosztályú együttes remek játékkal, teljesen megérdemelten győzte le a címvédő Újpest FC-t. (…) A találkozót követően Gyulay Zsolt, az Újpest ügyvezető igazgatója elmondta, hogy lesz következménye a kiesésnek, de házon belül oldják meg majd az ügyet. Hozzátette, hogy Szabó András vezetőedző helye biztos a lila-fehérek kispadján, nem varrják a szakember nyakába a kiesést.”

A címvédő Újpest korai búcsúja (Törőcsik Béla), 2002. november 7.

„Azok a futballisták, akik irigylésre méltó módon Újpesten kaptak szerződést (ezzel talicskányi pénzt, biztos anyagi hátteret, no meg a mostanában oly divatos, piros színű Puma edzőcipót...) cserbenhagyták, megcsalták, sőt már-már megalázó helyzetbe hozták azokat, akik bíztak bennük. Becsapták vezetőiket, akik az elmúlt években valóságos paradicsomi állapotokat teremtettek a Megyeri úton (hagyjuk most az állami támogatást, a Fradival kapcsolatban sem emlegették évekig a madártetőkre, gólyafészkekre átutalt kisgazdamilliókat...), és bizony nevetség tárgyává tették híveiket is. Nemcsak azt a néhány százat, akiken jóízűen nevetett Tápiószecső apraja-nagyja, a plébánostól kezdve a kocsmároson át a sertéstelep vezetőjéig, hanem a többieket is, azt a sok-sok ezer Újpest-drukkert, akiket majd gúnyolhatnak a riválisok szerte az országban.”

Statiszták lila-fehérben (Sinkovics Gábor), 2002. november 7.

„– Már pénteken sorsolnak a Magyar Kupában. A Vasas és az Újpest után melyik csapatot szeretnék megkapni? – Végül is mindegy, hiszen ellenünk mindenki esélyes. Ha válogatni lehet, akkor jó lenne a Ferencváros vagy az MTK ellen pályára lépni. Azt talán mondanom sem kell, hogy nekem a kék-fehérek elleni találkozó hatalmas élmény lenne.”

Katzenbach Imre várja a Fradit (interjú, Kecskés István), 2002. november 8.

Törőcsik András tápiószecsői mérkőzéseiről sajnos nem maradt fenn fotó, megvan viszont a helyi egyesület legelső, 1938-as csapatának fényképe

Kevesen tudják, hogy 1997 tavaszán hét-nyolc bajnoki mérkőzésen pályára lépett Tápiószecső csapatában Törőcsik András, az újpesti legendás csatár. A helyiek visszaemlékezése szerint az akkor 42 éves futballista józan, visszafogott időszakát élte, hiába csalták, kocsmába sem ment el a csapattal, arra hivatkozva, hogy nem teheti. A nézőszám azokban a hetekben négyszázról hétszázra ugrott.