Íme, a szabadidős változat: a rekkenő hőségben még akár a folyosón is lehet curlingezni – A KÉPRE KATTINTVA GALÉRIA NYÍLIK

– Látom, a nappali sarkában ott az elektromos gitár. A curling mellett zenél is?
– Néha előveszem, a magam szórakoztatására – mondta dohai találkozásunkkor Belleli Lajos. – Nem vagyok nagy tehetség, a gitározással nem is vittem sokra. A kilencvenes évek közepén volt egy punkzenekarunk szülőhelyemen, Békésen, K-fear néven játszottunk. Saját számunk nem volt, Tankcsapdát, Alvin és a mókusokat, Nirvanát, Therapy?-t nyomtunk. Összesen két koncertet adtunk, egyet egy helyi gépüzemben, egyet pedig a Hörpintő nevű kocsmában. Várjon csak egy kicsit! (És ekkor oldalra kiált: Alexa, kapcsold fel a villanyt! Alexa, halkítsd le a zenét!) Köszönöm, folytathatjuk.

– Ez mi volt?!
– Hangfelismerő okosotthonprogram. Húszdolláros cucc, de nagyon megéri. Ha szólok neki, megfőzi a kávét, beindítja a mosógépet, lehúzza a redőnyt. Akár távolról, telefonon keresztül is irányíthatom, praktikus találmány.

– Mit szólt volna harminc évvel ezelőtt, a békési Hörpintőben, ha valaki azt mondja, 2022-ben programozott inassal főzeti a kávéját Katarban?
– Akkor semmire sem gondoltam. Nem érdekelt más, csak a haverok, a csajok és a buli. Hogy itt vagyok most, az egy folyamat része, az ember felnő, tanul, ismereteket gyűjt, lépésről lépésre jut előre az életében. Én ugyanaz az átlagos vidéki srác vagyok, ugyanúgy hallgatok Tankcsapdát, Nirvanát, Therapy?-t, mint annak idején. Szerencsés embernek tartom magam, megbecsülöm a helyzetemet, de meg is dolgoztam érte. Sok jó ember segítsége is kellett ahhoz, hogy így alakuljon az életem.

Gitárosként Békésen két koncertig jutott a kilencvenes években – A KÉPRE KATTINTVA GALÉRIA NYÍLIK

HOBBIFUTÓK KÖZÖTT KERESTE AZ ELSŐ PRÓBÁLKOZÓKAT

– Mióta él Katarban?
– Hét és fél éve.

– Sok idő.
– Sok. Amikor kiköltöztünk a feleségemmel és a fiammal, nem hittük volna, hogy ennyi ideig itt élünk majd.

– Nem veszítette el a régi barátait?
– Nem szakadtak meg a kötelékek, csak máshogy tartjuk a kapcsolatot, kevesebbet találkozunk élőben. Interneten beszélünk az otthoniakkal, családtagokkal, a nyarakat meg természetesen Magyarországon töltjük. Ha pedig egy magyar sportoló kijön ide, küldetésemnek érzem, hogy segítsek neki. Azért hatalmas változást jelentett a költözés, persze. Odahaza egyedi bútorok tervezésével foglalkoztam, a vállalkozást teljesen át kellett adnom a társtulajdonosnak. Az itteni megállapodásom ugyanis kiköti, hogy kizárólag erre a munkára figyeljek.

Jobb, mint a rossz Simsonnal száguldozni
Belleli Lajos 13 éves fia, Márton versenyszerűen motorozik Katarban, immár negyedik éve. Édesapja kíséri a versenyeire, segít neki hangolni, a felszerelést előkészíteni. És hogy féltik-e szülei a kalandvágyó tinédzsert?
„Féltjük, de ez a legbiztonságosabb környezet a motorozásra – feleli a 45 éves curlingedző. – Teljes védőfelszerelésben, biztonsági eszközökkel versenyeznek a fiúk, a pálya mellett bukóteret, védőfalat alakítottak ki, mentő biztosítja a futamokat. Kell is az elővigyázatosság, mennek hetven-nyolcvan kilométer per órás sebességgel. Ha arra gondolok, hogy mi annak idején tizennégy évesen Békésen rossz Simson motorokkal száguldoztunk, ezerszer jobb a katari változat.”

– Ha rendesen megfizetik, ez vállalható kompromisszumnak tűnik.
– Itt egyenes az üzleti hozzáállás, nem beszélnek mellé. Ha nem tetszik a bérezés, nem kell aláírni. Viszont ha elkötelezed magad, akkor a feltételeket is muszáj tiszteletben tartanod. Sajnos otthon még nem érkezett el az idő, hogy curlingedzőként bárki eltarthassa a családját. Katarban viszont meg lehet élni a fizetésből.

– Hétszeres magyar bajnok curlingezőként hogyan találta magát egyszer csak Dohában?
– A Katari Télisport Bizottság 2014-ben döntött úgy, hogy a jégkorong és a gyorskorcsolya mellett a curlinget is elindítja. A következő évben kiírtak egy pályázatot, engem meg a csapattársaim elkezdtek heccelni azzal, hogy hülye vagyok, ha erre nem jelentkezem, ezt nekem találták ki. Őrült ötletnek tűnt. Válogatott játékos voltam, családommal egy építkezés végén jártunk, törlesztendő hitelekkel, futott a bútortervező vállalkozás, kialakult az otthoni jövőképünk, szóval szinte minden a költözés ellen szólt. Mégis beadtam a pályázatomat a katari curlingedzői pozícióra.

– Igazi punk húzás.
– Különleges kanyar volt, az biztos, de ösztönzött a lehetőség, hogy teljesen érintetlen területen építhetem fel a curlingéletet, szó szerint a nulláról kezdve. Ezt úgy kell elképzelni, hogy eleinte itt tényleg nem volt semmi. Sem alkalmas jég, sem a curlinghez szükséges kő, és nem utolsósorban egyetlen játékos sem. Úgy szólítottam le a parkban a sportos alkatú hobbifutókat, hogy van-e kedvük kipróbálni magukat, jártam iskolákba, próbáltam embereket toborozni. Beszéltem a curling szépségéről, a sportág egyedülálló szellemiségéről.

– Ez engem is érdekel.
– A curling a világ legjobb sportja. Ha többen curlingeznének, jobb hely lenne a föld. Erőszakmentes, sportszerű, a közösségre, egymás segítésére épít. Érdemes beleolvasni a curling alapszabályába, amely bevezetőjében tisztázza a játék eszmei alapjait, így azt is, hogy az igazi curlingező inkább veszít, semmint hogy tisztességtelenül nyerjen vagy az ellenfelét megalázza. Máig él az ősi hagyomány, hogy a győztes a verseny után meghívja a vesztest egy italra. A szokás a skótoktól ered, akik már több mint ötszáz éve is űzték a sportágat, befagyott tavak jegén játszottak, kigurítottak egy-egy hordó whiskyt, és a játék végén a győztes csapatét verték csapra. Én 2003-ban, az Ausztriában rendezett Magyar Köztársaság Kupán próbáltam ki magam a sportágban néhány barátom biztatására, és egyből beleszerettem. Pedig a jéghez nem sok közöm volt előzőleg azon kívül, hogy az Eurosporton érdeklődve követtem a közvetítéseket, Békésen pedig gyerekként szívesen csúszkáltam a fagyott pocsolyákon.

– Hatásos volt a katari curlingmisszió?
– Az első időkben kialakult a tíz-húsz tagú, itt élő fiúkból álló bázis, ez indulásnak jó volt. Ma már ötvenen-hatvanan űzik Katarban a sportot, a körből az igazán aktív társaság húsz-harminc tagú. Heti két órában edzünk fixen, plusz alkalmanként kapunk még jégidőt, ezt kiegészíti tantermi elméleti oktatás és egyéni fizikai edzés. A többség katona vagy rendőr, amúgy is megkövetelik tőlük a megfelelő edzettséget. A legfőbb gond azonban az, hogy még mindig nincs alkalmas pályánk, ugyanazt a jeget használjuk, amelyet a hokisok, gyorskorcsolyázók és a jégtáncosok, hiszen az országban egyetlen ilyen létesítmény működik. Ráadásul ez nem is curlingjég, hanem hokijég.

Sportos, jó állóképességű katariakat keresett a curlingcsapatába Bellei Lajos, aki megszerettette a sportágat az országban – A KÉPRE KATTINTVA GALÉRIA NYÍLIK

A KŐNEK SEM MINDEGY, MILYEN JÉGEN CSÚSZHAT

Építési terület volt az ország
„Az elmúlt években hozzászoktunk, hogy az ország állandó építkezési terület volt – mondja Belleli Lajos. – Felüljárók, utak, körforgalmak tűntek fel egyik napról a másikra. Nagy volt a por, a hétköznapokban a közlekedést lezárások, terelések nehezítették. Láttuk jeleit az átgondolatlan munkának is, például akkor, amikor egy frissen aszfaltozott utat bontottak fel, hogy hatalmas szennyvízvezeték-felújításba kezdjenek. Most vége az építkezéseknek, elkészült minden, a nagy kérdés pedig az, hogy mi lesz a világbajnokság hagyatéka. A szándék a működőképesség biztosítása, nem véletlen, hogy a szervezőbizottság már a nevében is feltüntette ezt a területet: Supreme Committe for Delivery & Legacy.”
Ami a katari hétköznapokat meghatározó, kívülálló szemében szigorúnak tetsző előírásokat illeti, a vb alatt a dohai médiaközpontban önkénteskedő curlingtréner így fogalmaz: „Katar a világ népeinek nagy gyűjtőtégelye. Az itt élők kilencven százaléka migráns, beleértve természetesen engem is. Nagyok a kulturális, civilizációs különbségek, a szigorú szabályokra azért is szükség van, hogy ezeket könnyebb legyen összehangolni. Aki Katarban él, annak meg kell tanulnia az itteni szabályokat.”

– Milyen a curlingjég?
– Vízszintes, egyenletes és kifejezetten tiszta vízből készült. Fordított ozmózisos eljárással vagy kémiai úton állítják elő, itt viszont a jég alapja az egyébként a vezetékekben is futó, sótalanított tengervíz, a szükségesnél jóval kevesebb tisztítással. Nálunk a curlingkő és a jég súrlódása a meghatározó, ettől függnek a sportág nevében is tükröződő kanyarok. Ha nem tökéletes a felület, a kő gilisztázó vagy kígyózó útvonalon halad, és a sebessége is lassabb. Nem ideális a pálya.

– Mint egy göröngyös falusi futballgyep a vb-stadionok füvéhez képest?
– Nagyjából. Katarban az elmúlt években minden figyelem, támogatás a labdarúgó-világbajnokság előkészületeire összpontosult, a 2023-as év lesz a vízválasztó. Akkor derül ki, hogy jut-e pénz másra, például néhány millió dollár egy rendes jégcsarnok felhúzására. Kétféleképpen lehet egy új sportágat felépíteni: felülről, adminisztratív eszközökkel, vagy alulról, társadalmi szervezéssel. A helyi curling az első utat követte. Van ennek előnye, például a biztos szervezeti és anyagi háttér, de hátránya is, hiszen a sportág kultúráját menet közben kell megalapozni.

– Éppen, mint a katari futballban.
– Így van. Ne felejtsük, hogy Katar fiatal állam, 1971-ben nyerte el a függetlenségét. Igazán az 1990-es évekre erősödött meg gazdaságilag annyira, hogy képes legyen nagy fejlesztésekre, bátrabb tervek megfogalmazására. Természetesen felülről szervezve mindent. Furcsa a logika, de érvényes: itt nem azért építenek hatalmas könyvtárat, mert az emberek könyvet akarnak olvasni, hanem azért, mert a könyvtár a kulturális élet fontos tartozéka. Ott vannak a könyvek, és most már az emberek is betévednek.

Siker az Ázsia-kupán: a Belleli Lajos vezette katari curlingcsapat 8:5-re legyőzte Kazahsztánt – A KÉPRE KATTINTVA GALÉRIA NYÍLIK

HA A KÜLDETÉSNEK VÉGE, AKKOR IRÁNY MAGYARORSZÁG!

– Amikor odahaza említést tettem ismerőseimnek a katari curlingéletről, általában elkerekedett szemmel néztek. És lássuk be, a sivatagi környezetben jeges sportot űzni elsőre valóban furcsa tevékenységnek tűnik.
– Egyre kevésbé van jelentősége a beltéri sportoknál annak, hogy az adott országban milyenek az éghajlati viszonyok. Miamiban, Los Angelesben, Las Vegasban ugyanúgy jégkorongoznak, mint itt, azon mégsem csodálkozik senki.

– A hírek szerint a térség sportvezetőinek fantáziáját nem csupán a beltéri téli sportok mozgatják meg, Szaúd-Arábia például a 2029-es téli Ázsia-játékok megrendezésére készül.
– Az azért tényleg kicsit erős… A curlingre visszatérve: bárhová viszed a sportot, ha közösséget épít, társadalmilag pozitív a szerepe, jó hatással van az emberek egészségére, akkor örülni lehet neki. A sportág pedig most már nemcsak Katarban, hanem a térség más országaiban is ismert. Megtiszteltetés, hogy én teremthettem meg Közel-Keleten a curlingéletet. Ahogy említettem, a kezdeményezés nem az enyém volt, ám amit Katarban felépítettünk, követendő példának bizonyult másoknak is, és ma már működik curlingszövetség Szaúd-Arábiában és Kuvaitban, Bahreinben közel áll a megalakuláshoz, és már játsszák a sportot Indiában és Észak-Afrikában is. Amit elkezdtem, szeretném befejezni. Motivál, hogy Katarban csak a curlingre és a curlingélet szervezésére kell össz­pontosítanom, a programot végig is vinném.

– És aztán? Nem hiányzik Magyarország?
– De igen. Nem itt tervezünk megöregedni. Ha egy nap úgy érzem, a katari küldetésemet teljesítettem, hazaköltözünk.

KOSÁRLABDABAJNOKOK A KONYHÁBAN
Mintegy 260 ezer Fülöp-szigeteki él Katarban, a délkelet-ázsiai ország adja a negyedik legtöbb bevándorlót India, Nepál és Banglades után. A dohai Hamad Nemzetközi Repülőtér építésén dolgozók hatvanöt százaléka filippínó volt, és bár pontos arányokat nem ismerünk, feltételezhetően a világbajnoki stadionok kövei közül is sokat ők raktak a helyükre. Külön emíri engedéllyel építhettek maguknak római katolikus templomot, kialakult társadalmi életükre jellemző, hogy 246 különböző intézményük működik az országban, köztük a katari filippínó kosárlabda-bajnokságot bonyolító sportszervezet.
Az Elnök-kupáért zajló versengés győztese 2020-ban a Yam's étkeztetési szolgáltató csapata volt, ezt onnan tudom, hogy a trófeát mindennap megcsodálhatom. Valahogy úgy alakult, hogy a szállodai reggelifoglalásom az épületben működő filippínó étkezdébe szól, így a napindító narancslé előtt, ha akarom, ha nem, meg kell néznem a Fülöp-szigeteki dicsőségfalat. Itt a Chairman Cup nagydíja mellett túlnyomórészt kétes értékű vendéglátói oklevelek láthatók, valamint egy aláírt futball-labda, alatta egy böhöm táblán stilizált Azkals felirattal. Kíváncsiskodásomat látva a konyhavezető néni örömmel adott bővebb tájékoztatást a sportereklyével kapcsolatban, megtudtam, az „Azkals” kóbor kutyákat jelent, és a Fülöp-szigeteki nemzeti futballcsapat beceneve. A labdát borító szignók pedig – és itt a hatást várva jelentőségteljesen felpillantott – a válogatott tagjainak eredeti kéznyomai...
Nem akartam megsérteni az aznapi darált húspép alapján támadt szörnyű gyanúmmal, hogy a kóborkutya-kultusz talán begyűrűzött a Fülöp-szigeteki gasztronómiába is, a mosolygós filippínók kedvessége egyébként is könnyedén feledteti gyakorta előforduló konyhaművészeti ballépéseiket. De hogy igazságos legyek, a napról napra variált egzotikus készítmények között a csípős-savanyú, sűrű hallevest már a körülményekhez képest határozottan kedvencemnek mondhatom.
Az étkezőterem végébe állított, giccses műanyag vázákkal, ízléstelen művirágokkal és kék lufikkal körberakott fehér trónus szerepe azonban teljes rejtély. Valószínűleg arra ültetik majd a vendégek hősét, aki végigeszi a kísérleti reggeliváltozatok teljes skáláját.