A horvátoknál Borna Barisicnek, Mateo Kovacicnak, Dejan Lovrennek és a vezérnek, Luka Modricnak kell ügyelnie arra, hogy lehetőleg ne kapjon sárga lapot. Ellenfelüknél, a braziloknál Éder Militao, Fred és Bruno Guimaraes „veszélyeztetett.”
Az argentin válogatottban két szélső védő, Marcos Acuna, illetve Gonzalo Montiel „sárgás”, a hollandoknál Nathan Ake, Frenkie de Jong, Matthijs de Ligt és Teun Koopmeiners van a listán.
Portugáliának a sérült Danilo Pereira miatt nem kell aggódnia, legalábbis az eltiltása miatt nem, de Rúben Dias, Joao Félix vagy Bruno Fernandes kiesése egyaránt nagy érvágás lenne, miközben Rúben Nevesnek is figyelnie kell. A marokkói csapatból Szofjan Ambrabat, Abdelhamid Szabiri és Roman Szaissz törekszik leginkább arra, hogy ne kapjon lapot.
A címvédő franciáknál mindössze ketten, Jules Koundé, valamint Aurélien Tchouaméni az, akit eltiltás miatt elveszíthetnek az elődöntőre.
Összesen tehát huszonhárom labdarúgó kockáztat eltiltást a negyeddöntőben, és ami talán feltűnő lehet, hogy az angol játékosok hiányoznak a listáról, ugyanis Gareth Southgate együtteséből még senki nem kapott sárga lapot. Ennek miértjét egyébként a The Athletic is boncolgatta. Szerintük részben a válogatott játékstílusa áll a háttérben. A csapat eddig mind a négy mérkőzésén többet birtokolta a labdát ellenfeleinél, illetve labdavesztések után jól támad le, ergo kevesebb az olyan kontra, amelyet taktikai szabálytalansággal kell megállítani, így azon helyzetek száma is csökken, amelyek figyelmeztetést vonhatnak maguk után, valamint az angolok a szerelési kísérletek hatékonyságát tekintve listavezetők a mezőnyben.
A katari torna eddig viszonylag „nyugisnak” tűnik, legalábbis abból a szempontból, hogy mindössze két játékost állítottak ki a játékvezetők: a kapus Wayne Hennessey-t (Wales), illetve a mezlevételért második sárga lappal büntetett Vincent Aboubakart (Kamerun), mezőnyjátékos tehát még nem kapott azonnali piros lapot valamilyen kirívó szabálytalanságért. Ebben talán az is szerepet játszhat, hogy 2010-hez képest (15.6 szabálytalanság/mérkőzés) nagyjából néggyel (11.9) csökkent a szabálytalanságok száma meccsenként. Ha a kiállítást – nem feltétlenül helyesen – tekintjük a durvaság fokmérőjének, akkor a 2006-os torna a csúcs (vagy éppen a mélypont), tegyük hozzá, bár a kiállítás mint fogalom korábban is létezett, lapokat az 1970-es világbajnokságon használtak először. Pontosabban használhattak volna, ugyanis egyszer sem kellett, de a 2006-os németországi viadalon összesen 28 piros lapot osztottak ki. A portugál–holland nyolcaddöntőben például négyet, az Olaszország–Egyesült Államok és a Horvátország–Ausztrália találkozón hármat-hármat, apróbb szépséghiba, hogy utóbbi összecsapáson Graham Poll játékvezető tévesen a harmadik sárga lapja után (az elsőt vélhetően elfelejtette) állította ki a horvát Josip Simunicot. Zinédine Zidane ugyan durva szabálytalanság miatt kapott piros lapot (lefejelte Marco Materazzit), megmozdulása a finálék történetének egyik legemlékezetesebb pillanata. |