„Anglia ismét csalódottan távozik a világbajnokságról – kezdte írását Jamie Carragher – De ez nem azt jelenti, hogy ismét a szokásos kiesési történetet láthattuk.”
„Könnyű lenne Southgate csapatát egy kategóriába helyezni Bobby Robson olaszországi együttesével 1990-ből vagy Terry Venables hazai pályán elbukó gárdájával 1996-ból mint egy világversenyről drámai körülmények között búcsúzó angol válogatottat. De ne tegyük ezt, mert ez az Anglia nem egy lebecsült kiscsapat, amely felvette a versenyt a legjobbakkal – ellenkezőleg, minden más együttesnél jobban focizott a katari tornán. Éppen ezért sokkal nehezebb megemészteni ezt a kudarcot, mint a kilencvenes évek kieséseit” – írta Carragher, aki szerint 2018-ban Horvátország, míg a tavalyi Eb-n Olaszország jobb csapat volt, mint Anglia, ellenben most Kane és társai nem tudták kihasználni a minőségbeli fölényüket Franciaország ellen.
„1–1-es állásnál Anglia nyeregben volt, de sokak szerint sokkal többet lehetett volna tenni a fordítás érdekében, figyelembe véve a cserejátékosok minőségét. Nehéz elhessegetni azt a gondolatot, hogy nem használtuk ki a keretünkben rejlő potenciált. Southgate-et már 2018-ban is kritizálták a cseréi miatt, de akkor ő a a horvát csapat lendületét akarta megtörni. Franciaország ellen az lett volna a helyes döntés, ha megcélozzuk a fordítást Foden középre vonásával és egy-két szélső, mint Rashford vagy Grealish jóval korábbi beállításával. Ehelyett Southgate már 2–1-es francia vezetésnél lépte meg a cseréit. Ezzel nem ekézni akarom őket, hanem kiemelni, hogy milyen jól játszottak és hogy mekkora lehetőséget szalasztottak el” – zárta sorait Carragher.