Vb 2022: kemény munka a magyar FIFA-alkalmazotté a csalók elleni harcban

„Valamelyik éjjel, a hosszú munkanap végén, hajnali háromkor utaztam vissza a stadiontól a szállásomra a dohai metrón, amikor a kocsi végéből felismert egy srác, és odakiáltott nekem. Először átvillant az agyamon, hogy talán az este folyamán nem engedtem őt be a stadionba, és most haragszik rám, de hamar kiderült, szó sincs ilyesmiről. »Bearanyoztad a napomat!« – kiabált át mosolyogva a metrókocsin, és ez akkor nagyon jólesett. Nem emlékeztem az arcára, de valószínűleg segítettem megoldani a jegyproblémáját, bejuttattam a stadionba. A szándékom mindig az, hogy ha van rá lehetőség, megmentsem a bajba jutott szurkolót, találjak valami módot szorult helyzete orvoslására.”

Rózsa Dóra a jegyreklamációk kezeléséért felel, a nyolcaddöntővel búcsúzó világbajnoki helyszín, az Ahmed bin Ali Stadion végig az ő hatásköre volt, a hátralévő időszakban ingázik a stadionok között. A hálátlan és igen stresszes szerep célja, hogy a külső ellenőrzőkapun valamiképpen átjutó, de a stadionba lépésnél akadályba ütköző szurkoló problémáját kezelje. A hivatalos angol változatban assistant ticketing manager néven ismert FIFA-alkalmazotti munka a gyakorlatban a forgókapuknál kialakult váratlan nehézségek, viták rendezését szolgálja, pontosabban a beosztottakról „lepattanó” reklamálók ügyének elbírálását és ideális esetben előmozdítását. Ki kell szűrni a hamis vagy érvénytelen jeggyel ügyeskedőket, miközben az önhibájukon kívül bajba kerülő nézők segítése az alapvető szándék.

Hogy milyen esetekről van szó? Van, akinek a telefonjáról valamiért nem lehet leolvasni a jegyhez tartozó QR-kódot, nincsen letöltve a belépője vagy például – idősebb drukkereknél fordul elő ilyesmi – régimódi telefonja nem is képes megjeleníteni a szükséges azonosítót. Előfordul, hogy valaki a külső ellenőrzésen túljutva, de még a stadionon kívül, a „senki földjén” veszíti el a kinyomtatott jegyét. És vannak emberi jó szándék alapján, egyénileg megítélhető helyzetek: ilyen az, ha közvetlen családtagoknak egymástól távol eső helyekre szól a jegyük, esetleg a jegytulajdonosnak a hónapokkal korábbi vásárlás óta megváltozott a fizikai állapota, és a normál szektorok helyett a mozgáskorlátozottak közé kell ültetni. Gyakran mérkőzés közben támad probléma abból, hogy a néző kimegy cigarettázni, megfeledkezve a stadionok biztonsági alapszabályáról: aki egyszer kilépett a forgóajtón, többé vissza nem mehet.

Nemzetközi sportesemények tapasztalt közreműködője Rózsa Dóra, futballban a tavalyi Európa-bajnokságon dolgozott Budapesten hasonló minőségben, de a Giro d'Italia és a Saudi Tour kerékpárversenyen, a tokiói paralimpián, valamint az értelmi és testi fogyatékossággal élők speciális olimpiáján is örömmel vállalt szerepet. A sokszor hetekig, sőt Katar esetében az október 14-i kiutazás miatt több mint két hónapig tartó távolléthez persze kell férje és családja rugalmassága is – a huszonöt éve külföldön, jó ideje Amszterdamban élő háromgyermekes anyát világbajnoki teendői sem mentesítik az otthoni feladatok alól. Mosolyogva jegyezte meg beszélgetésünk végén:  „Ha belegondolok, azért az vicces, amikor két jegyreklamálóval folytatott vita között felhív a fiam, hogy megkérdezze: »Édesanya, nem tudod, hol van a focicipőm?«”