![](https://cdn.nemzetisport.hu/2025/01/TcygQyvbRyO1LqGLe32M_l2NNWPJ5zjh0AlH_aCQDQE/fill/1347/758/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzdmZWFlNThmNThiMjRkZDNiOWMyNzRjNDkwYmY2NTMy.webp)
Kezdjük is utóbbiakkal! Már tizenegy napja vagyok Oroszországban, de még nem találkoztam honfitársakkal. Azt már előzetesen is tudni lehetett, hogy túl sok magyar szurkoló nem fog kilátogatni a világbajnokságra, ezért még inkább meglepetésként ért, amikor a Kresztovszkij Stadionban gyanútlanul sétálgatva egyszer csak magyar szót hallottam. A kölcsönös megrökönyödést követően szóba elegyedtünk.
Mint megtudtam, Tóth György és barátai Egerből, illetve néhányan Budapestről érkeztek szerdán Szentpétervárra, hogy Brazíliának szurkoljanak. A baráti társaság egy hetet tölt a cári városban, amibe két csoportmeccset és egy kis városnézést is belesűrítenek.
„Gyönyörű hely Szentpétervár,itt a stadion környékén fantasztikus a hangulat, a belvárosban azonban nem tapasztaltuk annyira a vb-lázat. Nagyon örülünk, hogy itt vagyunk, próbáljuk kiélvezni minden pillanatát"–így szinte kórusban a társaság, akik egy talpig brazil felszerelésben lévő öregurat is magukhoz hívtak egy közös fotó erejéig, a közös nyelv pedig természetesen a futball volt, a csalogató szó pedig Ronaldo.
A stadion bejáratánál a brazil szurkolók otthoni hangulatot teremtettek: egy négyfős minizenekar rázendített a szambára, a drukkerek pedig egyre csak gyülekeztek körülöttük. Másfél órával a kezdés előtt mindenki azt kívánta, bárcsak már bent lennénk a stadionban és kezdődne végre a meccs. Én is.