A világbajnokságon szereplő futballisták átlagmagasságát tekintve a mexikói válogatott tagjainál (179.5 cm) csak az argentin (179.4), a perui (178.3), a japán (178.1) és a szaúd-arábiai (176.2) játékosok alacsonyabbak. Ebből kifolyólag a mexikóiaknak nem tartozik a kedvenceik közé, amikor az ellenfél szögletét kell kivédekezniük.
Juan Carlos Osorio szövetségi kapitány a problémák elkerülése érdekében előhúzott a repertoárjából egy olyan taktikai elemet, amelyet annak idején a legendás holland edző, Johan Cruyff alkalmazott először: a sarokrúgásoknál három támadóját is elöl hagyja, hogy lekösse az ellenfél védőinek figyelmét.
A fenti képen a Dél-Korea–Mexikó mérkőzés egyik jelenetét láthatjuk, amelyen az ázsiaiak éppen szöglethez készülődnek. Azzal, hogy három gyors mexikói támadó is elöl marad, a dél-koreaiak nem kockáztathatják meg, hogy szabadon hagyják őket, ezért három játékosuk hátul biztosít. További egy a kipattanó labdára helyezkedik a tizenhatos előterében, egy a szögletet rúgja, egy pedig az esetleges kis szöglet elvégzésében segédkezik.
A kapus értelemszerűen a kapuban, így a tizenhatoson belül mindössze négy játékos várja a szögletet, szemben a hat mexikóival – máris létszámfölényben vannak a fehér mezesek.
Alacsony átlagmagasság ide vagy oda, egyből megnőtt az esélye annak, hogy Mexikó sikeresen kivédekezi a szöglete(ke)t, sőt abból (vagy azokból) akár veszélyes ellentámadás(oka)t is vezethet.
Osorio hasonló taktikai húzással a németek ellen is megpróbálkozott, de a mérkőzés hajrájában – amikor csapata már 1–0-ra vezetett – természetesen már a támadók is a védekezéssel voltak elfoglalva.
A legjobb védekezés a támadás mottó tökéletes példáját látjuk.
A mexikói kontrákkal érdemes vigyázni:
A németek elleni gól…
…és a dél-koreaiak elleni második találat