A kötelező viseletként hordott akkreditációról könnyen leolvasható, ki honnan érkezett Oroszországba. Mivel a magyar válogatott nem szerepel a 2018-as világbajnokságon, gyakran megkapom a kérdést, melyik csapatot követem, mit csinálok a vb idején. Ezek gondos megválaszolása után gyakran arra keresem a választ, vajon mit tudnak az egyes külföldi újságírók a magyar futballról.
Nem sokat.
Persze a még különösebb válasz reményében általában nem azoktól kérdezem meg, akiknél úgymond szem előtt van a közép-európai labdarúgás, hanem ahol kevésbé vagy egyáltalán nincs. Nyizsnyij Novgorodban futottam össze Ngujen Huj Hieüvel, a vietnámi Bongda tudósítójával, aki amikor megtudta, magyar vagyok, nevetve szinte egyből rávágta, hogy Puskás! Elismerően bólogattam, majd további futballismerete iránt érdeklődtem.
„Emlékszem az Aranycsapatra, különösen Puskás Ferencre, aki négy gólt lőtt a Frankfurt elleni BEK-döntőben. Nagy Ádám nevét is hallottam már” – szemöldökömet felhúzva tekintettem ekkor a vietnámi kollégára, aki elárulta, az olasz futball a szakterülete, minden reggel elolvassa a La Gazzetta dello Sportot. Egy kérdéssel zárult a diskurzus: „Király Gábor játszik még?"
Hasonló válaszra számítottam Alejandro Rodrígueztől, a bolíviai Late rádió riporterétől. „Szinte semmit sem tudok a magyar futballról, de maga mit tud a bolíviairól? – dobta vissza a labdát a térfelemre Alejandro, majd mindketten nevettünk a kínosnak tetsző szituáción. – Az 1978-as világbajnokság interkontinentális pótselejtezőjében találkozott a két válogatott (a mieink két győzelemmel, 9–2-es összesítéssel kivívták a vb-részvételt – a szerk.), azt a magyar csapatot ismertem. Valamint az Aranycsapatról is hallottam.”
A sajtóközpontban hanyagul ledobta méretes táskáját a mellettem lévő üres székre egy tar úriember, és kedvesen megkért, figyeljek rá néhány percig. Ennek letelte után Russell, az AP hírügynökség amerikai tudósítója hálásan megköszönte segítségemet, majd néhány politikai kérdés kivesézése után váltottunk néhány szót a labdarúgásról is, mert hát mégiscsak…
„Követem az európai futballt, ahogy az Egyesült Államokban nagyon sokan. Tudom, hogy a magyar válogatottnál generációváltás van, a szurkolóknak türelmeseknek kell lenniük. A mi csapatunk sincs jelenleg könnyű helyzetben, új korszak kezdődik, így nem tehetünk mást, mint hogy időt adunk neki” – hangzott a bölcsesség, amivel nehéz nem egyetérteni.