A vuvuzelának „hála”, rémálommá válhat a jövő évi világbajnokság

Vuvuzela. Sokan valószínűleg még ma sem tudják, hogy mi ez, de a hangját már ismerik. Legalábbis akik nyomon követik a Konföderációs Kupa mérkőzéseit. A hagyományos dél-afrikai dudának köszönhetően olyan érzése lehet az embernek, mintha egy légyraj (esetleg gyilkos méhek, kinek mi tetszik) körözne a feje fölött.

Afrikában nem ritka a különböző hangszerek sporteseményen való használata, ám a Nigériában, Kamerunban, Szenegálban és a többi nyugat-afrikai országban közkedvelt dobok és kürtök legalább egyfajta zenét szolgáltatnak.

A vuvuzela (néha lepatatának is hívják) a dél-afrikai szurkolók körében az 1990-es években vált különösen népszerűvé, ám a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség később betiltotta a használatát, mivel monoton hangja az indoklás szerint rendkívül zavaró a szurkolók és a játékosok számára, ráadásul méretei miatt fegyverként is használható – a hagyományos vuvuzela ugyanis kb. egy méter hosszú.

A tiltást végül tavaly júliusban feloldotta a FIFA, így a Konföderációs Kupán és a 2010-es vb-n is engedélyezett a használata. Ez hatalmas örömöt váltott ki a dél-afrikai futballszurkolókból.

„A kultúránk része, és ingyen szórakozást nyújt a meccseken. A fellegekben jártam, amikor megtudtam, hogy eltörlik a tiltást – mondta Saddam Maake, a dél-afrikai Kaizer Chiefs szurkolóinak vezére. – Tudni kell azonban használni. A csendet nem szabad vele megtörni, és úgy kell fújni, hogy ritmusa legyen a hangjának.”

A helyi folklór szerint egyszer egy páviánt a vuvuzela erős hangjával öltek meg, így a mérkőzések vége felé még intenzívebben szokták fújni a fanatikusok a hangszert, hogy „megöljék” az ellenfelet.

„Egy futballmeccset sem tudunk elképzelni vuvuzela nélkül” – mondta Bongani Ndlela, az Orlando Pirates szurkolója.

Gyaníthatóan ezzel nem mindenki van így…