Sidney Govou portréja

nemzetisége:
francia-benini
42/10
születési hely:
Le Puy-en-Velay
ideje:
1979.07.27.
pozíció:
csatár, jobbszélső, balszélső
magassága:
175 cm
súlya:
72 kg
klubja:
Olympique Lyon
korábbi klubjai:
CO Le Puy
sikerei:
francia ifjúsági bajnok (1998), francia bajnok (2002, 2003, 2004, 2005, 2006, 2007, 2008), Ligakupa-győztes (2001), francia Szuperkupa-győztes (2002, 2003, 2004, 2005, 2006, 2007), Francia Kupa-győztes (2008), U21-es Eb-ezüstérmes (2000), U21-es Európa-bajnok (2002), Eb-résztvevő (2004, 2008), vb-ezüstérmes (2006), Konföderációs-kupa-győztes (2003), az Év legjobb fiatal futballistája Franciaországban (2001), az Év csapatának tagja a Ligue 1-ben (2003, 2004)



A benini származású Govou Le Puy-en-Velay-ban született, és a Brive nevű kicsiny klubban kezdett el futballozni. Innen került a Nimes érintésével 17 esztendősen az Olympique Lyon ificsapatába, de a tanulást sem adta fel a tehetséges ifjú, aki a fizikusi és a tanári pálya között vacillált akkoriban. Pénztárcája és a futballrajongók nagy szerencséjére végül is eredményeinek hatására a labdarúgás mellett döntött, ugyanis bekerült a francia utánpótlás-válogatottakba, bár szokatlan módon csak nagyon későn, majdnem 21 évesen mutatkozhatott be a Ligue 1-ben.

Az Auxerre ellen esett át a tűzkeresztségen, és első szezonjában mindössze négy bajnokin játszhatott. A következő évben szélsőből alkalmi középcsatárrá avanzsált, akárcsak Thierry Henry, és sokkal jobban is ment neki: öt góllal fejezte be a bajnokságot és Ligakupa-győztes lett. Igazából BL-beli teljesítményével hívta fel magára a figyelmet: kétszer is beköszönt a végső győztes Bayern Münchennek, de a Fenerbahcének, a Bayer Leverkusennek is, majd az UEFA-kupában a Slovan Liberecnek is betalált.

A szezon után, augusztusban már a felnőtt válogatottban is bemutatkozhatott, a Tunézia elleni 1-1 alkalmával. Nem kis szerepet játszott ebben az a tény is, hogy korábbi lyoni edzője, az őt az ifiből kiemelő Jacques Santini lett a szövetségi kapitány. Govou részt vett az U21-es Európa-bajnokságon is, ahol csapatával a döntőig menetelt, ekkor kapta a médiától az Új Henry becenevet. A következő idényre eligazolt a csatársorból mellőle Steve Marlet, így most már egyértelműen ő lett a kezdőben Sony Andersson párja.

A duó bajnoki címhez segítette a piros-kékeket: az aranycipőig jutó Andersson mellett Govou tíz találatot jegyzett, az utolsó, Lens elleni bajnokin az ő gólja döntötte el a Ligue 1-arany sorsát! A vb-keretbe még nem fért be (gallok akkori teljesítményét elnézve sokat nem veszített), de a bajnoki címvédésben oroszlánrésze volt. Angliából és Spanyolországból több klub is megkereste őt, de a Bayern München is érdeklődött iránta.

A szélső viszont szerződését egészen 2008-ig meghosszabbította, a hazai Konföderációs-kupa óta pedig rendre tagja a válogatott keretnek. Edzője, Paul Le Guen csapatkapitány-helyettessé tette meg, s új posztot talált ki számára: ezentúl a brazil Élber mellett jobbszélsőként szerepelt. Kényszermegoldás volt: a csatár akkoriban rengeteg helyzetet kihagyott, különösen a fontosabb BL-rangadókon remegett meg rendre lába és szíve.

Visszatérő térdsérülésén túllépve pályára léphetett a portugáliai Eb-n (igaz, csak Ludovic Giuly sérülésének köszönhetően kapott behívót), ám csak bemelegítésekkor és szünetekben. Pedig négy selejtezőn szerepelt s még egy gólt is lőtt. Sylvain Wiltord és Franck Ribéry miatt csupán négy vb-selejtezőn láthattuk őt, és úgy tűnt, sérülékeny térde miatt nem fogja elérni egykori formáját (többek között az orvosi vizsgálatokon bukott meg müncheni és newcastle-i szerződése is).

A Lyon soron következő bajnoki címének elnyerésében is nagy szerepe volt, ha nem is mindig volt kezdő, hat góljára nem lehet panasz. Djibril Cissé sérülésének köszönhetően viszont ott lehetett a németországi vb-n, és ha már elutazott, Raymond Domenech kapitány négyszer is bevetette őt: Togo ellen 14 percet kapott, de nem sok értelme volt játékának; a brazilok ellen 17-et, a spanyolok ellen újra 14-et, ez utóbbi alkalmakkor már jobban csipkedte magát, helyzetbe is tudott kerülni.

Beállt még a portugálok ellen is, a középpályára, ám a döntőn annak ellenére sem kapott lehetőséget a kapitánytól, hogy csatár- és cseretársa, Louis Saha eltiltása miatt nem ülhetett le a kispadra. Bár folyamatosan arról lehetett hallani, hogy eligazol Franciaországból, végül 2010-ig meghosszabbította szerződését az OL-lel. A bajnokságban a 2006-07-es idényben a góllövéssel kissé hadilábon állt, nem úgy a válogatottban: az olaszok elleni hazai Eb-selejtezőn, a vb-döntő visszavágóján kétszer is betalált Gigi Buffon hálójába!

"A fiatalok, Fred és Karem Benzema oldalán ismét gólerősen futballozik, öt Eb-selejtezőn háromszor volt eredményes. Ukrajnában pontot érő gólt szerzett, így talán végre saját jogán is tagja lehet a Les Blues" Európa-bajnoki keretének egy nagy tornán" - írtuk róla 2008 tavaszán.

A tornán remekül kezdett a hollandok ellen, majd szép lassan elszürkült, második fellépésén kimondottan gyengén futballozott. 2009 elején egy edzésen megsérült jobb lábának Achilles-ina, emiatt csak májusban tért vissza.

Nyáron több klubbal is hírbe hozták, de végül maradt Lyonban, és visszaverekedte magát a kezdőbe. Öt vb-selejtezőn szerepelt, egy gólt ért el.