Sokat várt erre a napra a portugál futball, de megérte: volt mit ünnepelni!

 ARANYAT ÉRŐ GÓL A 113. PERCBEN – MÁIG REKORD! 

(1960: Szovjetunió–Jugoszlávia 2:1). A franciák elleni kilencgólos elődöntőből érkező jugoszlávok kezdtek jobban a felázott talajú Parc des Princes-ben, és az első félidő hajrájában Milan Galics fejesével meg is szerezték a vezetést. A kiváló grúz szélső, Szlava Metreveli egy kipattanóból egyenlített a második játékrész elején, majd a hosszabbításban, a 113. percben Viktor Ponyegyelnyik befejelte a szovjetek győztes gólját. Akárcsak az 1956-os melbourne-i olimpia döntőjében, a Szovjetunió ismét legyőzte Jugoszláviát, az övé lett az első Európa-bajnoki cím – az akkori elnevezéshez híven: az Európai Nemzetek Kupája.

AZ ÖSSZEFOGLALÓ IDE KATTINTVA TEKINTHETŐ MEG!

„A családnevemet mintha a címlapok szerkesztőinek találták volna ki – mondta utóbb viccesen VIKTOR PONYEGYELNYIK, akinek neve az oroszban hétfőt jelent. – Moszkvai idő szerint este tízkor kezdődött a döntő, és amikor a hosszabbításban befejeltem a győztes gólt, már jócskán elmúlt éjfél odahaza. Vagyis hétfő volt…”

A rosztovi csatár különleges nevét az Eb-döntők legkésőbb született góljának szerzőjeként is őrzi a nemzetközi emlékezet. Szerzett gólt a csehszlovákok elleni elődöntőben is (öten osztoztak a gólkirályi címen, köztük volt Galics is), a szovjet válogatottban 29 mérkőzésen összesen 20-szor talált a kapuba viszonylag korai, egy vakbélműtét szövődményei miatt kényszerű visszavonulásáig. A párizsi győztesek közül ő távozott utolsóként az élők sorából, 2020 decemberében 83 évesen. 

Essék néhány szó a jugoszlávok gólszerzőjéről is: MILAN GALICSNAK a döntő volt sorozatban a tizedik olyan válogatott mérkőzése, amelyiken a kapuba talált, ezt akkoriban világcsúcsként könyvelték el. A Partizan Beograd klasszisa két hónappal később a római olimpia döntőjében is szerzett gólt, méghozzá rögtön az első percben, és ahhoz – valamint hét találatával kiérdemelt gólkirályi címéhez – aranyérem is társult; a jugók 3:1-re legyőzték Dániát. Válogatott karrierje 51 mérkőzésén 37 gólt szerzett – csak eggyel maradt le a jugoszláv rekorder Stjepan Bobektől –, ezekből három az 1962-es világbajnokságra jutott.

 PORTUGÁLIA FELÉRT A CSÚCSRA 

(2016: Portugália–Franciaország 1–0). A harmadik párizsi Eb-döntőnek már nem az 1960-as (és az 1984-es) finálénak otthont adó Parc des Princes, hanem az 1998-as világbajnokságra épített Stade de France volt a helyszíne.

A 20. század utolsó vb-jén szerencsét hozott a házigazdáknak az északi elővárosban, Saint-Denis-ben felhúzott aréna, aranyérmesek lettek, sőt ezen az Eb-n is nyertek benne két meccset a „kékek”. Amikor a finálé 25. percében le kellet cserélni a Dimitri Payet belépője nyomán térdsérülést szenvedő Cristiano Ronaldót, sokan hitték, hogy megint megnyílt az út a dobogó teteje felé.

S valóban, a portugálok a 80. percig nem találták el a kaput; ha valamelyik féltől gólt lehetett várni, az inkább a francia volt, csakhogy a piros mezesek védelme – Pepével a tengelyében – kiválóan működött, a középpálya is olyan szervezetten szűrt, mint a torna korábbi mérkőzésein, Rui Patrício pedig jó formában védett. Amikor meg kellett, a 93. percben, André-Pierre Gignac közeli lövésénél segített neki a kapufa…

A hosszabbításban aztán a portugálok is rúgtak egy kapufát (Raphael Guerreiro szabadrúgásból találta telibe a lécet). Fiatal csapatuk gépezete mintha olajozottabban működött volna CR nélkül, mint alkalmanként vele, amikor szinte minden labdával illett őt keresni.

A főnök persze sérülten sem hagyta magukra társait, a hosszabbításba torkolló csata hajrájában az oldalvonal mellett ágaskodva osztotta a tanácsokat, visszhangozta Fernando Santos szövetségi kapitány utasításait (vagy fordítva…?), és együtt tombolt a többiekkel a 109. percben, amikor a csereként beálló Éder nagy futás után, Laurent Koscielnyt erőszakosan lerázva magáról a jobb alsó sarokba bombázott, eldöntve a mérkőzést.

Ami nem sikerült 2004-ben otthon, az összejött 12 évvel később, ráadásul éppen az aktuális házigazda, az Eb-ken mumusnak számító (két elvesztett elődöntő!) Franciaország legyőzésével: Portugália története során először nagy tornát nyert!

PEPE ÉS NANI VISSZAEMLÉKEZÉSE A DÖNTŐ ESTÉJÉRE (ANGOL FELIRATTAL)
 

 A 2016-OS FINÁLÉ KÜLÖNLEGES STATISZTIKÁI 

Korábban (1980-tól, az első nyolccsapatos tornától számítva) nem akadt olyan válogatott, amelyiknek rendes játékidőben aratott győzelemből egyetlenegy is elég volt az Európa-bajnoki cím elhódításához, továbbá belefért négy nem megnyert meccs. 2016-ban megtörtént: a portugálok a csoportkörből három döntetlennel, a legjobb négy csoportharmadik egyikeként jutottak tovább, a horvátok elleni nyolcaddöntőt hosszabbításban, a lengyelek elleni negyeddöntőt tizenegyesekkel nyerték meg. Az egyetlen „rendes” győzelmüket a Wales elleni elődöntőben aratták (2–0).

Olyan válogatott sem volt, amelyik öt Eb-mérkőzését megnyerte, mégsem lett Európa-bajnok; 2016-ban a franciákkal megesett (2021-ben csatlakozott hozzájuk Anglia.)

Renato Sanches lett a legfiatalabb labdarúgó, aki Európa-bajnoki döntőben pályára lépett: a Benficából beválogatott, de a finálé napján már a Bayern Münchennel szerződésben álló középpályás 18 évesen és 327 naposan játszott Saint-Denis-ben.

Ricardo Carvalho nem játszott a döntőben, de a csoportmeccseken igen, és 38 évesen, 53 naposan minden idők legidősebb Európa-bajnokaként ünnepelhetett. Karrierje utolsó, 89. válogatott mérkőzését éppen a mieink ellen játszotta a csoportkörben (3–3).

És végül: Éder a 109. percben lőtt a francia kapuba – Európa-bajnoki fináléban még sosem született ilyen későn az első gól.

ÉDER GÓLJA „MINDEN LEHETSÉGES” KAMERAÁLLÁSBÓL ITT!

 EB-EREDMÉNYEK – JÚLIUS 10. 
EB 1960, FRANCIAORSZÁG
DÖNTŐ
Párizs: Szovjetunió–Jugoszlávia 2:1, h. u.

EB 2016, FRANCIAORSZÁG
DÖNTŐ
Párizs (Saint-Denis): Portugália–Franciaország 1–0, h. u.