Ezredmillimétereken is múlhat Varga Barnabás felépülésének időtartama

Rengeteg kérdés vetődik fel a Skócia elleni 1–0-s mérkőzésen megsérülő Varga Barnabás operációjával és felépülésével kapcsolatban. Dr. Zacher Gábor főorvos jól ismeri a csatárt, hiszen a Ferencváros és a válogatott hazai meccsein is rendre az oldalvonal mellől nézi a játékosok mozgását, és tudja, az ilyen fejsérülések után a lelkiállapoton is sok múlik. A legfontosabb keddi hír az volt a játékossal kapcsolatban, hogy a stuttgarti klinikán elvégzett operáció jól sikerült, különösebb komplikáció nélkül zajlott le a beavatkozás, de hogy pontosan hány csont tört el, melyik mozdult el a helyéről, és azok sértettek-e arcban futó idegeket, azt a kívülállók nem tudhatják… 

A legfontosabb tények közé tartozik, hogy Varga Barnabás a lehetőségekhez képest megúszta az ijesztő esetet. A csatár a Skócia ellen a hajrában 1–0-ra megnyert mérkőzésen az ellenfél kapusa, Angus Gunn alkarjával találkozott a levegőben, a meccs­ről készült felvételeken látszódott, milyen súlyos következményekkel járt az ütközés.

Dr. Zacher Gábor főorvos, oxyológus (sürgősségi, életmentési orvos) a honvéd- és katasztrófa orvostan szakorvosa, mentőorvos, címzetes egyetemi docens az elmúlt idényben hétről hétre testközelből – a pálya széléről – látta Varga Barnabást futballozni, s most lapunknak röviden elmondta az általa ismert részleteket az ilyen sérüléssel kapcsolatosan.

„Az arckoponyában sok apró csontocska van, és ezek nem azt szolgálják, hogy azzal ütközzünk, és kivédjünk különböző erőbehatásokat – mondta Zacher Gábor. – Ezerszer megnéztem az ütközésről készült felvételeket, a fotókon is jól látszik, a skót kapus alkarjával való találkozáskor mennyire eltorzult Varga Barnabás arca. Az összeütközés után nyomban eszméletét vesztette a labdarúgó, hiszen magatehetetlenül zuhant le a földre. Ilyenkor önmagában nemcsak az ütés, hanem a becsapódás is veszélyeket rejt magában, hiszen a csatár körülbelül másfél méterről zuhant úgy a földre, hogy a kezeivel semmit sem tudott tompítani. Ilyenkor az agyvízben úszó agy még inkább rázkódik, nekiütközik a csontos falaknak, és a hirtelen földet éréstől akár az ember bizonyos belső szervei is leszakadhatnak.”

Az ismert főorvos továbbra sem érti, miért tétováztak a német orvosok, hiszen szakmai szemmel azonnal látható volt, hogy Varga Barnabás görcsbe rándult, ami az eszméletvesztés első jelei közé tartozik. Márpedig ilyenkor a másodpercek is számítanak, ehhez képest kis túlzással noszogatni kellett a segítséget (Szoboszlai Dominik csapatkapitányként maga húzta, vonta a gyepen a hordágyat), hogy mihamarabb érjen már oda a földön elterülő magyar futballistához.

Varga Barnabásnak a skótok elleni mérkőzésen elszenvedett sérülésével véget ért az Európa-bajnokság, kérdés ugyanakkor, a felépülését követően mikor térhet vissza a pályára. A Ferencvárosra július közepén már Bajnokok Ligája-selejtező vár, az NB I is elstartol a jövő hónap végén, a csatár hiányát szinte biztosan megérzi majd a magyar bajnokcsapat is.

Nos, a felépülés hosszú hónapokig is eltarthat. A sebészeti beavatkozásról, a Stuttgartban elvégzett operációról az orvosi titoktartás miatt részleteket nem lehet tudni. Valószínűsíthető, hogy a műtétnél nem kívülről vágták fel a játékos arcát, hanem a szájüregén keresztül végezték el a beavatkozást, drótokkal, fémlemezekkel stabilizálták az elmozdult csontokat.

„Milliónyi apró részleten múlik ilyenkor a gyógyulás hossza – folytatta Zacher Gábor. – Tettek-e be lemezt Varga Barnabás arcába? Ha igen, hányat, és véglegesen bent maradnak, vagy fél, egy év múlva el kell távolítani? Betört-e a játékos arc­ürege? Sérült-e a szemizma, ami mindig bonyolítja a helyzetet?! Az arcon ezredmillimétereken múlhat a sérülés súlyossága.”

Ha szerdán valóban kiengedik a játékost a stuttgarti klinikáról, az mindenképpen jó jelnek tekinthető, hiszen azt jelenti, nem lépett fel komolyabb komplikáció. Ami biztos, Varga Barnabás visszatérését követően hosszú ideig maszkban lesz kénytelen futballozni. Zacher Gábor szerint fontos kérdés, hogy az eset után a remek labdarúgó lelkileg hogyan dolgozza fel majd az újabb kapu előtti szituációkat. Mennyire lesz benne a félsz, az aggodalom, hiszen a kapu előtti kavarodás gyakorlatilag lutri, sohasem lehet tudni, mikor ütközik a futballista testének, s éppen a fejének az ellenfél, netán a felugró saját csapattársa hol találja el. A kapu előtti helyzeteknél ráadásul sok olyan eset is történik, amelyet a szurkolók nem látnak; vasárnap a skótok két védője is meglökte a magyar csatárt, aki így tehetetlen volt éppen akkor, amikor a kapus könyöke, alkarja eltalálta az arcát.

Varga Barnabásnak kedden már voltak látogatói, az MLSZ Facebook-oldala ugyanis beszámolt arról, hogy Marco Rossi szövetségi kapitány vezetésével a szakmai stáb néhány tagja, valamint a játékosok képviseletében Botka Endre a csatár betegágyánál járt, s a nagyszerű futballista várhatóan szerdán hagyhatja el a stuttgarti kórházat.

Maibaum, sörsátor, traktorok – Bajorország minden bája Weilerben

Weilerben kedden csendes nap volt, így körülnéztünk a válogatott bázisa környékén, és azt tapasztaltuk, a helyiek hangulatát is fokozta, hogy a magyar nemzeti csapat még mindig versenyben van az Európa-bajnokságon.

A közösségi média tanúsága szerint az első Európa-bajnoki meccs, a Svájc elleni mérkőzés után odahaza már sokan eltemették a válogatottat, megjelentek a vereségek utáni szokásos gúnyolódások. A második, németek elleni vereség után a legtöbben lemondtak a továbbjutásról, és súlyos kritikával illették a játékosokat. Ahogy egy ismerős posztolta: maga hallotta egy budapesti élelmiszerboltban a skót meccs délelőttjén, ahogy egyik eladó szólt a másiknak, tegye ki az összes nemzetiszínű csomagolású Túró Rudit, mert lehet, aznap veszik az emberek utoljára.

Nos, Weiler im Allgäuban nem adták fel ilyen gyorsan a helyiek. A magyar zászlók ugyanúgy kint vannak a kerítéseken, az ablakokban, a magas házak ormain, és ha nem is lobognak, kifeszítve ott vannak még mindig a kirakatokban. Pedig nekik nincs vérségi kötelékük a magyarsághoz, nem is kötötte eddig őket semmi a magyar futballhoz, csupán választott csapatuk erre az Eb-re. Azért, mert itt van a magyar válogatott bázisa. Az ő falujukban. Amire végtelenül büszkék. Ők nem veszítették el a hitüket a skót meccs előtt sem, most pedig, amikor oly közel a nyolcaddöntő, tovább lobog a lelkesedés lángja.

Immár nemcsak a válogatott lakik itt, hanem a Nemzeti Sport tudósítói is néhány napig. Lényegében mindennap jártunk a településen az elmúlt két hétben, jórészt a sajtóesemények miatt, de most már kicsit több időnk jut a megismerésére is. Eddig csak a stratégiailag fontosabb pontokat jártuk meg: a válogatottnak szállást adó Tannenhof Sports & Spa Hotelt, amelyben a csapat mesés zöld környezetben, elzárva lakik, s a helyi amatőr csapat pályáját használja, amelyet az útjelző táblák kissé hivalkodóan stadionnak neveznek. Igaz, egyik oldalán van néhány száz nézőt befogadni képes, fedett lelátója, és az egyik kapu mögött-fölött egy terasz, amely nem csupán meccsnézésre, de közösségi térként is használható, büfével, sörpulttal, asztalokkal. Azt is ellepték a futballrajongók, amikor érkezés után két nappal nyílt edzést tartott a válogatott. A gyep minőségére aligha lehet panasza a játékosoknak, még akkor is viszonylag jól „állta a sarat”, amikor napokig esett, és úgy kellett edzeni rajta. Napos időben pedig ragyogó a gyepszőnyeg, mifelénk az amatőr ligánál magasabb osztályokban is simán megállná a helyét. Sőt, a gyep színére talán Angliában sem lenne panasz. Jellemző ez mindenfelé a környéken, hogy milyen képeslapra illően üde, zöld színe van a fűnek, ami nyilván a gyakori esőnek köszönhető. Szinte mindennap esik ugyanis – ilyen mikroklímája van ennek a régiónak. A hegyek sokszor eldöntik a felhők helyett, hogy meddig vihetik a terhüket.

Pontosan megmondani sem lehet, mekkora település Weiler im Allgäu, sőt azt sem, hogy falunak, netán kisvárosnak érdemes-e nevezni, nemigen húzhatók rá a magyar terminológiák. Egyszerre vannak jelen traktorok, sokan élnek a mező- és erdőgazdálkodásból, de gyárépületekből és irodaházakból sincs hiány. A házak előtt nagyon ritka a kerítés, de szinte minden udvaron látható tűzifa felhalmozva, gyakori a kültéri kemence. A legtöbb magánház ablakában spaletta, virág. A település közepén átfolyó csendes patakot kis hidak ívelik át. A főtéren kedves kis templom, macskakő, Maibaum (amolyan májusfa, ami egész évben kinn van). A vidéki Németország semmihez sem hasonlítható bája. Egyik forrásunk szerint kétezren, a másik szerint négyezren, a harmadik szerint hatezren lakják. A különbség abból adódik, hogy a hegyes-dombos vidéken szinte összenőnek a települések a völgyekben. Weiler im Allgäu néven fut ugyan a kisváros, de az eredeti neve Weiler, ám mivel legalább öt Weiler van Németországban, így különböztetik meg, hogy ez Allgäu régió Weilere. Újabban azonban Weiler-Simmerberg néven szokás emlegetni, mert a két település lényegében összenőtt.

A közösségi élet fő színtere az Eb alatt a helyi sörgyár, a Post Brauerei Weiler hatalmas sátra, amely a válogatott edzőpályája mellett van, hosszú sörpadokkal tele, első kézből lehet kóstolni a helyi világost, közben nézni a meccseket. A falucska apraja-nagyja összegyűlik itt a meccsek idején, a tinédzsérek is ott töltik el az időt, ám őket a meccsnél azért jobban izgatja az egymással cicázás, flörtölés.

Azt persze, túlzás lenne állítani, hogy a lakosság etnikailag homogén. Úgy halljuk, a legtöbben horvátok élnek és dolgoznak itt letelepedett vendégmunkásként, de magyarok is sokan vannak, főleg a környéken, és elsősorban a vendéglátásban. Vannak, akik már itt nevelik a gyerekeiket, mint az a kedves hölgy, aki a médiaközponban készíti mindennap a szendvicseket az újságíróknak.

Keverednek azért a kultúrák is, egyik törzshelyünk a kiváló olasz étterem, ahol olaszok dolgoznak, de a pizzériával majdnem szemben kínai étkezde is található. A kínai étterem boltozatára magyar zászló is van festve, de mint kiderült, nem az Eb apropóján, hanem azért, mert sok magyar jár oda enni. Az egyik törzsvendég a csapatunkról elmondta lapunknak: „Boldogok vagyunk, hogy itt van a magyar válogatott! Szoboszlai Dominik nekünk egy világcsoda, olasz embereket is kérdeztem róla, és ők is ismerték. Abban bízom, ha már itt van a válogatott Weilerben, egyszer tudunk velük találkozni. Biztos, hogy meg tudnék inni velük egy-két sört!”