Feröer: hagyományőrző bálnaölők a széljárta szigeteken

Középkori maradványokKözépkori maradványok

Talán az elszigeteltség teszi, de egész Európában nem sikerült olyan hűségesen megőrizni a középkori szokásokat, mint Feröeren. A nemzeti táncuk, a lánctánc és a hozzá tartozó balladák ma is élő hagyomány. A katolikus vallás viszont már nem él, mivel a reformáció idején megszabadultak tőle a feröeriek, ennek az emlékét őrzi egy félbehagyott középkori katedrális az 1300-as évek elejéről a hatalmas bazaltköveivel.

A tenger közepén

Feröer 18 nagyobb szigetből áll az Atlanti-óceán északi része és a Norvég-tenger között. Az ország Dánia része, de autonóm terület. Feröeren nincsen börtön és nincsenek rabok sem. Ennek az az egyszerű oka, hogy az elítélteket Dániába viszik a büntetésük letöltésére…

Az országban összesen 48 ezren élnek, ennek majdnem a fele, 20 ezer a fővárosban. A nyelvük legjobban az izlandira és az ónorvégra hasonlít. Természetesen rendkívül öntudatosak, ezért kifejezetten sértésnek számít, ha valaki dánnak titulálja őket. Sajnos a dánok az évszázadok során sokszor köszörülték a nyelvüket a „mucsainak” tartott feröerieken, amit ők persze nem vettek és vesznek jó néven.

Az ország zászlaja, a Merkið, a dán zászló alapján készült. Feröeri diákok tervezték Koppenhágában, és először 1919-ben bontották ki. A fehér alapszín a tiszta eget szimbolizálja és a hullámok fehér tajtékát. A piros és a kék szín gyakran megtalálható a hagyományos feröeri sálakon, de kapcsolatba hozható Izlanddal és Norvégiával is, amelyeknek a zászlaján szintén ezeket a színeket lehet megtalálni.

Az első telepesek valószínűleg a hetedik században érkeztek a szigetekre, és ír szerzetesek lehettek, akik háborítatlan vidéket kerestek maguknak az elmélkedéshez. Mindezt a források hiánya miatt csak valószínűsítik, az viszont biztos, hogy nagyjából a nyolcadik század körül a norvégok hódították meg a vidéket, és fontos állomásává tették az Atlanti-óceán északi része és az Ír-tenger közötti vizek ellenőrzésére.

Amikor aztán a dánok elfoglalták Norvégiát, a terület is dán föld lett, megjelent a reformáció, és ezzel párhuzamosan alakult ki a ma is meglévő vallási összetétel, hiszen az ország 90 százaléka evangélikus vallást követ.

A feröeri halászok a világ egyik legjobb hajósainak és halászainak számítanak a 19. századtól, így válhatott a halászat a szigetek szinte kizárólagos bevételi forrásává.

A fővárosban

Az egész országban mindössze öt közlekedési lámpa található, természetesen mindegyik a meccs színhelyén, azaz a fővárosban, Tórshavnban, meglehetősen közel egymáshoz. Mivel amúgy sincsenek távolságok az országban, akárhol is legyünk Feröeren, az biztos, hogy az óceán maximum 5 km távolságban lesz tőlünk.

Az ország legfontosabb iparága a halászat, ez adja a feröeri export több mint 97 százalékát. Nyilvánvalóan a tenger körül forgott a szigetek lakóinak többsége gondolkodása, és a modern idők sem sokat változtattak a halak fontosságán.

Aki járt már északi vidéken, az tudja, hogy arrafelé nagyon kevés a fa. Feröeren azonban van, igaz, ezeket Alaszkából és a Tűzföldről hozták be, mivel ezek a fajok jól bírják a szeles és hideg éghajlatot. Az ország természeti szépségét azonban nem annyira a növények, mint inkább a hegyek és a sziklák adják meg.

A bálnavadászat

Sokszor olvasható, főleg sporttémájú szövegekben a kissé pejoratív utalás a feröeri bálnavadászokra, pedig valamikor ez a nehéz munka a túlélés egyetlen biztosítéka volt az élelemmel szegényesen ellátott vidéken. Bár 1986 óta nem lehetne bálnát vadászni, Feröeren a hagyományhoz való erős ragaszkodás miatt ellenállnak, és vadásszák a bálnákat. Hiába Dánia csatlakozása az egyezményhez, ez az autonóm terület lakóit nem befolyásolja. Az némileg menti őket, hogy a Grindadráp nevű bálnavadászat nem kereskedelmi célból zajlik, hanem egymás között osztják szét a nemzeti ételnek számító bálnahúst.

A gond az, hogy ez a hagyomány nagyon véres, és a mai szemléletünkkel, rendkívül kegyetlen. Ezért – bár videókat szép számmal lehet találni róla –, inkább nem ágyaznánk be ide, mert még gyengébb idegzetűnek sem kell lenni ahhoz, hogy elszomorodjunk a látványtól. A part menti öblökbe beterelik a – különben rendkívül barátságos és békés – gömbölyűfejű-delfineket, vagy más néven pilótabálnákat, majd kampókat akasztanak az állatok orrnyílásába, és kirángatják őket a partra. Közben igyekeznek elvágni az állatok ütőerét... A többit el lehet képzelni. Egy ilyen alkalomban nagyjából két-háromezer cet pusztul el a közönség üdvrivalgása közepette.

A sport

Feröeren nagyon élénk sportélet van. Valamikor természetesen a mindennapi túlélés záloga volt a helyieknek, hogy a zord körülmények között gyalogolva eljussanak a hegyes vidéken a céljukhoz. Ehhez persze jó kondícióra, a halászathoz pedig kiváló evezőstudásra volt szükség.

A modern sportban elsősorban a labdarúgás népszerű a szigeten, de evezésben is jók a feröeriek. Az ország leghíresebb és egyben legeredményesebb sportolója Pál Joensen úszó, aki az első úszó érmeket szerezte. A sportvilágba a 2008-as belgrádi ifjúsági Európa-bajnokságon robbant be, amikor három számban is aranyat nyert. A felnőttek között sem tűnt el, hiszen 2010-ben éppen Budapesten nyert ezüstöt az Európa-bajnokságon. A most 23 éves sportoló a londoni olimpián is elindult, de ezt csak dán színekben tehette, mert Feröernek nincs olimpiai bizottsága. Az idei berlini Eb-n is nagyot úszott, 1500-on és 800 gyorson is ezüstöt nyert. Bizonyára senkit sem lep meg, hogy rendszeresen őt választják az év sportolójának.

A feröeri sportolók túlnyomó többsége azonban nem tud ilyen szinten vitézkedni, ezért nekik kiváló lehetőség a Szigeti Játékok, amelyen 1985 óta kétévenként mérkőznek meg az Atlanti-óceán, az Északi-tenger és a Földközi-tenger sokszor (csak elvétve önálló államot alkotó) szigeteinek sportolói. Jelenleg 24 tagú a szervezet, Feröer az éremlista 5. helyén áll.

Mit esznek arrafelé?

Természetesen elsősorban azt, amit a tengerből nyernek. Valamikor a bálnahús adta a lakosság táplálékának legfontosabb részét, de a Golf-áramlatnak hála rengeteg a hal a közeli vizekben is, no meg a halon kívül más ételek is kerülnek a tenger gyümölcseiből az asztalokra. A növényekben szegény szigeten ma már a legfontosabb haszonállat a juh, amely lelkesen legeli a füvet. Az elsősorban állati eredetű táplálék kiegészítője a burgonya és a rebarbara. A hagyományos tartósítási mód a szárítás és a sózás. Feröer „gulyáslevese” a Tvöst og spik, vagyis az emlegetett pilótabálna húsa és zsírja. Mindezt hideg főtt krumplival és szárított hallal kínálják. Gyakran esznek még bárányhúst, ebből készül a skerpikjöt, egyfajta speciális, szárított ürühús. Karácsonyi étel volt régebben, de ma már nem kötődik kizárólag az ünnephez. Vékony szeletekre vágva, kenyérrel fogyaszthatják.

A 19. század óta elterjedt az országban a sörfogyasztás is. Mivel az ország a második világháború idején brit megszállás alatt állt, elterjedt a fish and chips, valamint a brit tejcsokoládé is, amely azóta is rendkívül népszerű.

Megélhetés Feröeren

Skandináviában itt a legalacsonyabb a munkanélküliség, ezért lényegében mindenki találhat munkát. Az adózás utáni átlagkereset nagyjából félmillió forintnak felel meg, de persze az árak is valamivel magasabbak, mint nálunk. Ezek után nem csoda, hogy a sportolók túlnyomó többsége munka mellett sportol, még a válogatottak is. Lássuk be, útépítőnek, villanyszerelőnek vagy éppen óvó bácsinak lenni még mindig biztosabb egzisztencia arrafelé, mint futballistának. Irigylésre méltó vidék…

SPORTOSABBAN? BEMUTATJUK A FERÖERI FUTBALL-VÁLOGATOTTAT, MELY UGYAN CSAK KILENC TÉTMÉRKŐZÉSEN ARATOTT GYŐZELMET TUD FELMUTATNI, DE A LABDARÚGÁS TÖRTÉNELMÉNEK EGYIK LEGNAGYOBB MEGLEPETÉSÉT OKOZTA!