F1 75: huszonegy indulóból csupán három ért célba
| A Williams-Renault-nak az idényben nem volt ellenfele, versenyzői váratlan belharca azonban végig izgalmassá tette az egyéni bajnokságot. Az újonc Jacques Villeneuve úgy robbant be az F1-be, hogy első nagydíján csak egy késői technikai hiba miatt maradt le a győzelemről, és azt követően is végig méltó ellenfele volt a csapatvezér Damon Hillnek. A kanadai tehetségnek még az évadzárón is volt matematikai esélye a vb-címre, ám végül fel kellett adnia a szuzukai versenyt. Hill lett az első, aki világbajnok édesapa (Graham) fiaként ért fel szintén az F1 csúcsára. A vb végeredménye: 1. Damon Hill (brit, Williams-Renault) 97 pont, 2. Jacques Villeneuve (kanadai, Williams-Renault) 78, 3. Michael Schumacher (német, Ferrari) 59. Konstruktőrök: 1. Williams-Renault 175 pont, 2. Ferrari 70, 3. Benetton-Renault 68 |
Miután a címvédő Michael Schumacher átigazolt a Ferrarihoz, az 1996-os idény a Williams-Renault totális dominanciáját hozta – igaz, a német klasszis olykor-olykor technikai hátránya ellenére is villantani tudott. Így volt ez a Monacói Nagydíj időmérőjén is, ahol az erőviszonyokat borítva fél másodperces előnnyel szerezte meg a pole pozíciót, és lelki szemei előtt már ott lebegett az első futamgyőzelem vörösben.
Álmai azonban a nedves aszfalton induló versenyen már az első körben szertefoszlottak, mert a korláthoz csapta Ferrariját, miközben négy másik „sorstársa” szintén az elején kiesett ütközés vagy kicsúszás miatt. Ez már előrevetítette, milyen kaotikus verseny várhat ránk, ám azzal a forgatókönyvvel, ami a következő két órában megvalósult, senki sem számolt. Az ötödik körben a huszonegy indulóból (Andrea Montermini már a bemelegítő edzésén rommá törte autóját) csupán 13-an voltak versenyben, és a kiesési hullám a folytatásban az élmezőny többi pilótáját sem kímélte.
Közülük először a harmadikként haladó Gerhard Berger állt ki technikai hiba miatt, majd a futam derekánál a hatalmas fölénnyel vezető Damon Hill is. Sokáig úgy tűnt, ennek köszönhetően Jean Alesi simán nyer majd, ám a záró etapban az ő Benettonja is meghibásodott. Ekkor már csak nyolcan köröztek a pályán a 14. helyről nekivágó Olivier Panis vezetésével, a drámai események sora viszont korántsem ért véget.
Előbb Jacques Villeneuve akadt össze egy lekörözöttel, majd a hajrában Eddie Irvine megpördülő Ferrarijába szaladt bele Mika Salo, akit pedig Mika Häkkinen nem tudott elkerülni. Az utolsó köröknek így csupán négyen vágtak neki, elővigyázatosságból viszont Heinz-Harald Frentzen is kiállt a futamból, tehát a három dobogóson, Panison, David Coulthardon és Johnny Herberten kívül senki sem pillanthatta meg a kockás zászlót a kétórás időlimitnél leintett futamon.
Ilyen kevés célba érőt sem előtte, sem azóta nem regisztráltak, így az 1996-os Monacói Nagydíj a mai napig egyedülálló a Formula–1 75 éves történetében.
MONACÓI NAGYDÍJ
1996. május 19., Monte-Carlo
75 kör, 249.600 km
1. Olivier Panis (francia, Ligier-Mugen Honda) 2:00:45.629
2. David Coulthard (brit, McLaren-Mercedes) 4.828 másodperc hátrány
3. Johnny Herbert (brit, Sauber-Ford) 37.503 mp h.
A VERSENY RÖVID ÖSSZEFOGLALÓJA ITT!
