F1 75: Spában vette kezdetét Jim Clark 1963-as dominanciája
Az 1963-as idény elején úgy tűnt, folytatódik Jim Clark balszerencse-sorozata, hiszen hiába rajtolt az élről és vezetett magabiztosan az idénynyitó Monacói GP-n, váltóhiba miatt ki kellett állnia a versenyből. Lotusa a következő, belgiumi futam edzései alatt sem működött rendesen, az időmérőt csupán a nyolcadik helyen zárta.
A verseny napjára azonban megérkeztek a felhők az Ardennek fölé, és elázott a pálya a rajtra. Clark óriásit rajtolt, az első kanyarban már vezette a versenyt, és az első körben csak a pole pozíciós Graham Hill tudta tartani vele a lépést. Mire először körbeértek a 14 kilométeres pályán, már 15 másodperc volt az előnyök a riválisokkal szemben. Aztán a vizes pályán Hill is lemaradt Clarkról, aki a verseny felére félperces előnyt épített ki vele szemben is. A Lotus skót pilótája látványosan kiemelkedett a mezőnyből, ha nem ment tönkre az autója, mindig meg tudta mutatni, hogy klasszisokkal jobb a többi versenyzőnél. Ez is ilyen nap volt, esélyük sem volt ellene, ráadásul a vizes pályán öten is kicsúsztak, míg ő sokkal nagyobb tempónál hiba nélkül vezette sötétzöld-sárga Lotusát.
| A tíz futamból álló világbajnoki idény májusban Monte-Carlóban kezdődött és december 28-án Dél-Afrikában ért véget. Jim Clarkéhoz hasonló dominanciát előtte és utána is alig látott a Formula–1, a skót versenyző és a Lotus is a maximális 54 ponttal zárta az idényt – akkor is azzal zárta volna, ha nem nyeri meg az utolsó futamot. A vb végeredménye: 1. Jim Clark (brit, Lotus-Climax) 54 pont, 2. Graham Hill (brit, BRM) 29, 3. Richie Ginther (amerikai, BRM) 29. Konstruktőrök: 1. Lotus-Climax 54, 2. BRM 36, 3. Brabham-Climax 28 |
Hill BRM-je váltóhiba miatt a 18. körben megállt, így Clarknak már nem volt mit bizonyítania, visszavett a tempóból, de így is csaknem öt percet adott a másodikként célba érő Bruce McLarennek. Hatan jutottak el a célig, ketten egy, ketten két kört kaptak Clarktól, aki karrierje egyik legszebb sikere után meg sem állt a világbajnoki címig.
Lotusa 1963-ban sokkal megbízhatóbban működött, mint korábban bármikor. Hét győzelmet aratott (ennyit 1988-ig senki sem ért el egy éven belül), amelyből a vb-pontversenyben egyet mínuszolt is, mert csak a hat legjobb eredmény számított. Monacót leszámítva mindegyik versenyen az első háromban zárt, s mindannyiszor önhibáján kívül maradt le a győzelemről: Németországban motorhiba miatt lett csak második, míg az Egyesült Államokban a rajtnál cseréltek akkumulátort az autójában, és körhátrányból indulva a harmadik helyig zárkózott fel.
BELGA NAGYDÍJ
1963. június 9., Spa-Francorchamps
32 kör, 451.2 km
1. Jim Clark (brit, Lotus-Climax)
2. Bruce McLaren (új-zélandi, Cooper-Climax) 4:54 perc hátrány
3. Dan Gurney (amerikai, Brabham-Climax) 1 kör h.
