F1 75: nem volt elég üzemanyag az autóban, meghiúsult az argentin ünnep
Francois Cevert halála és Jackie Stewart visszavonulása után az 1974-es idényre jelentősen átalakult a Formula–1-es mezőny. A januári Argentin Nagydíjat a világot sújtó olajválság ellenére sem törölték, a versenyt a variálható Buenos Aires-i Autódromónak az előző években használt 3.3 kilométeres helyett a csaknem hat kilométeres nyomvonalán rendezték meg, a gyorsabb változaton az átlagsebesség 23 kilométer per órával emelkedett.
Az előző évet kiválóan záró Ronnie Peterson maradt a Lotusnál, míg csapattársa, az 1972-es bajnok Emerson Fittipaldi a McLarenhez szerződött 1967 világbajnoka, Denny Hulme mellé. A Ferrarinál Luca di Montezemolo irányításával kezdődött új éra, méghozzá a BRM-től elcsábított Clay Regazzoni, Niki Lauda párossal. A két Tyrrellben Jody Scheckter és Patrick Depailler ült. Az argentinok új hőse, Carlos Reutemann a Bernie Ecclestone által irányított Brabhamnél versenyzett.
Lehetetlen volt megjósolni az erőviszonyokat, és már az időmérő is rendkívüli eredménnyel zárult, hat csapat pilótái végeztek az első hat helyen, Peterson vezérletével, mögötte Regazzonival és Fittipaldival – őket Peter Revson (Shadow), James Hunt (Hesketh) és Reutemann követték. A versenyzők az ötszörös világbajnok Juan Manuel Fangio zászlólengetésére rajtoltak el, Peterson megőrizte az első helyét, mögé feljött a villámgyorsan induló Hunt. Mögöttük Regazzoni ütközött Revsonnal és a harmadik McLarenben ülő Mike Hailwooddal, de a svájci tovább tudott menni. Hunt Petersont megelőzve rövid ideig az élre állt, de még az első körben kicsúszott.
A 15 futamos idény során heten nyertek versenyt, Peterson, Fittipaldi és Reutemann is egyaránt hármat. A világbajnoki címért Fittipaldi Regazzonival futott versenyt, s 1967 óta először az utolsó futam döntött. Az október eleji Watkins Glen-i futamra mind a ketten 52 ponttal érkeztek meg, Scheckternek is volt esélye 45 ponttal. Fittipaldi a több győzelme miatt kedvezményezett volt holtverseny esetén. Ám a verseny előtti teszten Regazzoni balestet szenvedett, egyrészt fájt a lába, másfelől tartalék Ferrarival állt rajthoz, amellyel esélye sem volt a pontszerzésre, négykörös hátránnyal a 11. lett. A győzelemtől Scheckter is távol állt, Fittipaldi kényelmesen behozta a negyedik helyre a McLarent, és világbajnok lett. Az év két halálos áldozatot követelt, Peter Revson a Dél-Afrikai Nagydíj edzésén, Helmut Koinigg az idényzáró versenyen elszenvedett balesete következtében hunyt el. A vb végeredménye: 1. Emerson Fittipaldi (brazil, McLaren-Ford) 55 pont, 2. Clay Regazzoni (svájci, Ferrari) 52 pont, 3. Jody Scheckter (dél-afrikai, Tyrrell-Ford) 45 pont |
A lelátókat megtömő argentin közönség nagy örömére Reutemann vette üldözőbe Petersont, és a harmadik körben az élre is állt a Brabhammel, majd körönként egy másodperccel növelte az előnyét. Peterson Lotusának fékje meghibásodott, így Hulme örökölte meg a második helyet. A McLaren új-zélandi pilótája nem kelhetett versenyre Reutemann-nal, aki a 40. körben félperces előnnyel vezetett. Viszont a Brabham légbeömlő nyílása meglazult, ami nyugtalansággal töltötte el a közönséget. Reutemann vesztét végül nem ez okozta, hanem az, hogy kevés volt az üzemanyaga a táv teljesítéséhez. Négy körrel a vége előtt kezdett el lassítani, hogy egyáltalán végig tudjon menni, s Hulme körről körre rohamosan közeledett hozzá.
A nézőtér döbbenetére a McLaren az utolsó előtti körben az élre állt, s bár Reutemenn az utolsó kört el tudta kezdeni, a célvonalig nem jutott el, végül hetedikként jegyezték, pontot sem szerzett – ha a futam alatt megelégszik 5-6 másodperces előnnyel is, és nem húz el annyira a mezőnytől, biztosan végig tud menni. A verseny után Hulme mindenesetre azzal kezdte a nyilatkozatát, hogy ez a győzelem Reutemanné volt.
A Ferrari dupla dobogóval kezdte az első Di Montezemolo-érát, Lauda lett a második, Regazzoni a harmadik. A pole pozíciós Peterson ötkörös hátránnyal a 13. helyen csorgott be a célba.
ARGENTIN NAGYDÍJ
1974. január 13., Buenos Aires
53 kör, 316.315 km
1. Denny Hulme (új-zélandi, McLaren-Ford)
2. Niki Lauda (osztrák, Ferrari) 9.27 másodperc hátrány
3. Clay Regazzoni (svájci, Ferrari) 20.41 másodperc hátrány
