F1 75: egy körön múlt Jim Clark címvédése 1964-ben Mexikóban

I. SZ.I. SZ.
Vágólapra másolva!
2025.07.02. 09:38
null
John Surtees szokatlan festésű Ferrarival lett világbajnok 1964-ben Mexikóban (Fotó: Getty Images)
A Formula–1 idén ünnepli az első világbajnoki idény 75. évfordulóját, ennek apropóján indítottuk el sorozatunkat, amelyben mind a 75 korábbi idény legemlékezetesebb versenyére visszatekintünk. Az 1964-es mexikóvárosi idényzáró minden idők egyik legizgalmasabb F1-es futama volt, a világbajnoki cím ütközés, utolsó körös műszaki hiba és a ferraris csapattárs előzékenysége után dőlt el a korábbi gyorsasági motoros világbajnok, John Surtees javára.

Az 1963-as söprés után 1964-ben ismét üldözte a balszerencse Jim Clarkot, aki hiába volt a leggyorsabb a mezőnyben, Lotusa rendre tönkrement a versenyeken. Háromszor bírta végig az autója, azokat a futamokat meg is nyerte (bár Belgiumban szüksége volt Graham Hill utolsó körös kiesésére), de képtelen volt olyan rendszerességgel gyűjteni a vb-pontokat, mint Graham Hill a BRM-mel és John Surtees a Ferrarival. Az idényzáró Mexikói Nagydíj előtt Hillnek 39, Surteesnek 34, Clarknak 30 pontja volt. Mivel a legjobb hat eredmény számított, Hill már csak úgy növelhette pontjai számát, ha legalább a harmadik helyen végez. Surteesnek amellett, hogy Hill lemarad a dobogóról, a második hely is elég volt a vb-címhez, míg Clarknak a győzelem mellett az kellett, hogy a ferraris legfeljebb harmadik, a BRM-es pedig negyedik legyen (hatan szereztek pontot 9, 6, 4, 3, 2, 1 rendszerben). S eközben a három csapat is harcolt a konstruktőr-vb-címért.

Enzo Ferrari vitában állt az olasz autós szövetséggel a 250LM típusú sportautójának versenyzési engedélyéről, ezért az olaszok piros festése helyett Luigi Chinetti észak-amerikai ferraris csapatának nevében indította autóit, a North American Racing Team kék-fehér színezésével.

Az időmérőt Clark zárta az élen, Surtees a negyedik, Hill a hatodik helyről indult – a skót számára kecsegtető volt a helyzet, de az 1964-es Lotusszal csak a leintéskor mehetett biztosra. A rajt után Clark magabiztosan vezetett, miközben a rajt pillanatában a védőszemüvegével babráló Hill visszacsúszott a 10. helyre, Surtees Ferrarijának motorja pedig nagyon csúnya hangot hallatva ki-kihagyott, így ő a 13. helyen zárta az első kört.

Clark magabiztosan vezetett, a hatodik kör végén már 7.5 másodperc volt az előnye Dan Gurney (Brabham) előtt. Az amerikai mögött messze lemaradva Hill a 12. körben feljött a számára nagyon fontos harmadik helyre, a de a másik ferraris, Lorenzo Bandini nem maradt le róla. Surtees viszont egyre távolabb került tőlük – mindkét riválisa előtte volt, elérhetetlen célnak tűnt a világbajnoki cím megszerzése.

A Monacóban induló, tízfutamos idény májustól októberig tartott, és a francia Maurice Trintignant személyében utoljára szerepelt olyan versenyző, aki már az F1 első, 1950-es idényében is rajthoz állt. Az év halálos áldozatot is követelt, a holland Carel Godin de Beaufort a Német Nagydíj edzésén szenvedett végzetes balesetet.

A vb végeredménye: 1. John Surtees (brit, Ferrari) 40 pont, 2. Graham Hill (brit, BRM) 39, 3. Jim Clark (brit, Lotus-Climax) 32
Konstruktőrök: 1. Ferrari 45, 2. BRM 42, 3. Lotus-Climax 37

Ez is 1964-ben történt

A 31. körben, azaz majdnem féltávnál Bandini hátulról nekiment Hillnek, mindketten megpördültek, és a BRM kipufogója csúnyán meg is sérült, ki kellett állnia a bokszba, hogy levágják a csövek végét. Visszaesett, később újra a depóban járt, kétkörös hátrányba került a 11. helyen, egyetlen reménye a vb-címre riválisai balszerencséje volt. Csakhogy Surtees már a harmadik helyen haladt, Clark pedig továbbra is magabiztosan vezetett, és robogott a címvédés felé.

Csakhogy az 1964-es idény végén használt Lotus 33-as nem akarta, hogy Clark világbajnok legyen – nyolc körrel a vége előtt elkezdett folyni az olaj a motorból, Clark a hajtűkanyarban körről körre más ívet választott, és látta, hogy mindig ott van új olajcsík, ahol az előző körben kanyarodott. Csak reménykedhetett benne, hogy kibírja a végéig, de ahogy az utolsó kör elején elhaladt a célegyenesben, mindkét karját felemelve jelezte, hogy vége. A Lotus lelassult, majd megállt, Clark világbajnoki címe egyetlen körön múlt.

Az élre Gurney állt a Brabhammel, mögötte Bandini és Surtees sorakozott, de ahogy az olasz elhaladt Clark lelassuló Lotusa mellett, tudta, mi a dolga, és még a célvonal előtt elengedte maga mellett a gyorsaságimotoros-világbajnok (1956 és 1960 között különböző kategóriákban összesen hét, a királykategóriában négy vb-címet szerzett) Surteest, aki így a Formula–1-ben is felért a csúcsra. A mexikói közönség nagy része a beszámolók szerint nemigen értette, miért ünnepel jobban a második helyezett, mint a győztes, pedig a sportág történetének egyik legizgalmasabb vb-csatája zajlott a szemei előtt.

MEXIKÓI NAGYDÍJ
1964. október 25., Mexikóváros
65 kör, 325 km
1. Dan Gurney (amerikai, Brabham-Climax)
2. John Surtees (brit, Ferrari) 1:08.94 perc hátrány
3. Lorenzo Bandini (olasz, Ferrari) 1:09.63 p h.

Film a versenyről, benne Bandini és Graham Hill ütközésével

 

 

Legfrissebb hírek

FORMULA 1-ES NYEREMÉNYJÁTÉK JÁTÉKSZABÁLYZATA 2025

F1
11 órája

F1 75: Lauda Hollandiában aratta karrierje utolsó, 25. győzelmét

F1
16 órája

F1 75: a száguldó cirkuszban nem lett sorozat Dallasból

F1
2025.07.22. 12:25

Brownt nem lepte meg Horner távozása; Verstappen már a Belga Nagydíjon bejelentést tehet?

F1
2025.07.21. 13:37

F1 75: kettős McLaren-győzelem született a 22. és a 23. rajthelyről

F1
2025.07.21. 09:16

F1 75: kaotikus utolsó három kör döntött Monacóban

F1
2025.07.20. 10:15

F1 75: a kaszinóváros futama leginkább Piquet-nek hozott szerencsét

F1
2025.07.19. 12:08

F1 75: hiába Pironi elsősége, Jones nyert Kanadában – és világbajnok lett

F1
2025.07.18. 12:24
Ezek is érdekelhetik