F1 75: a Ferrari kettős győzelemmel tisztelgett Enzo Ferrari emléke előtt
A nyolcvanas években két, a Formula–1 alakulását, fejlődését nagyban meghatározó autósportvezér távozott az élők sorából, Colin Chapman és Enzo Ferrari. Előbbi a Team Lotust, utóbbi a Scuderia Ferrarit adta a száguldó cirkusznak. Mindketten versenyeztek, saját autót építettek, saját céget alapítottak, majd beszálltak az autósportba. Chapman vérbeli mérnök, autótervező volt, míg a szép kort megérő Ferrariból vállalat- és csapatirányító, iparmágnás vált az évtizedek alatt. Chapman 1982-ben hunyt el 54 évesen, Ferrari hat évvel később, s 90 volt már.
A Formula–1 történetének egyik leggyümölcsözőbb együttműködése kezdődött el 1988-ban, amikor a McLaren – az egyébként sikeres TAG-kapcsolat lezárultával – összeállt a motorszállító Hondával, és kétszeres világbajnoka, Alain Prost mellé szerződtette pilótának a Lotustól Ayrton Sennát, aki 1987-ben történetesen mély kapcsolatot épített ki a norfolki csapatot az évben (és ’88-ban is) erőforrással ellátó Hondával. A francia, brazil kettős lehengerlő teljesítményt nyújtott a 16 nagydíjat felvonultató 1988-as szezonban: csupán egy-egy pole pozíciót és futamgyőzelmet, valamint hat leggyorsabb kört engedett át a riválisainak, a többit magának követelte. A győzelmeket tekintve 8–7, a legjobb tizenegy eredmény alapján számított vb-pontokat tekintve 90–87 volt Senna javára Prost ellen; a brazil ezenkívül 13 edzéselsőséget tudott felmutatni.
A kolosszális McLarennel szemben a konstruktőröknél és a pilótáknál is világbajnoki címvédő Williams viszont versenyképes motor nélkül maradt 1988-ra, csak a szívómotort szállító Judd-dal tudott leszerződni, ráadásul Nelson Piquet is távozott a gárdától (a Lotushoz, Senna elárvult helyére). A csúcsot így Nigel Mansell két második helye jelentette abban az évben Grove-ban. Abban az évben, amelyik az utolsó volt a turbóérában.
A vb végeredménye: 1. Ayrton Senna (brazil, McLaren-Honda) 90 pont, 2. Alain Prost (francia, McLaren-Honda) 87, 3. Gerhard Berger (osztrák, Ferrari) 41. Konstruktőrök: 1. McLaren-Honda 199 pont, 2. Ferrari 65, 3. Benetton-Ford 39 |
Enzo Ferrari élete utolsó éveiben a McLaren és a Williams uralta az F1-et, a maranellóiak utolsó nagy címe, amit még az életében megnyertek, az 1983-as konstruktőri világbajnoki titulus volt. Az 1987-es idényzáró Ausztrál Nagydíjon Gerhard Berger diadalmaskodott Michele Alboreto előtt – ez volt a vörösre festett kocsik második sikere és egyetlen kettős győzelme az idényben. A következő évad alig különbözött ettől a maranellóiak számára, miközben az Il Commendatore, ugye, 1988. augusztus 14-én meghalt leukémiában.
Még egy hónap sem telt el a halála után, mikor szeptember 11-én Olasz Nagydíjat rendeztek Monzában. A pálya falta a motorokat a nyári melegben, még a McLaren is megadta magát Alain Prost alatt a 35. körben, pedig sem azt megelőzően, sem azt követően nem esett meg ilyen csúfság a wokingi autókkal 1988-ban. Prostén kívül további hét olyan kiesést jegyeztek a versenyen, amely kifejezetten motorhiba miatt történt. S minő meglepetés: a futamot az első helyről indulva 49 körön keresztül vezető Ayrton Senna sem ért célba.
Igaz, vele nem a technika ördöge babrált ki, hanem a bárányhimlős Nigel Mansellt Monzában helyettesítő beugró: Jean-Louis Schlesser. A (későbbi) kétszeres sportautó-világbajnok, Le Mans-2. francia az 50. körben a célegyenes utáni sikánban összeütközött az őt épp leköröző Sennával (hogy ki volt a hibás, arról máig megoszlanak a vélemények), aki – sérült hátsó felfüggesztéssel – megforgott a McLarenjével, és a kerékvetőn ragadt.
Gerhard Bergernek és Michele Alboretónak pedig már csak be kellett fejeznie a hátralévő két kört, hogy együtt ünnepeljen az őrjöngő tifosókkal.
Az volt az egyetlen futam az évadban, amelyen nem a McLaren diadalmaskodott. Említést érdemel még az Arrows teljesítménye, a már az időmérőn is jól szereplő Milton Keynes-iek a harmadik és a negyedik helyet kaparintották meg Eddie Cheever és Derek Warwick révén. Az Arrows egész évben remekül teljesített, 23 pontjával, valamint konstruktőri negyedik helyével fennállása legjobb idényét produkálta.
OLASZ NAGYDÍJ
1988. szeptember 11., Monza
51 kör, 295.8 km
1. Gerhard Berger (osztrák, Ferrari)
2. Michele Alboreto (olasz, Ferrari) 0.502 mp hátrány
3. Eddie Cheever (amerikai, Arrows-Megatron) 35.532 mp hátrány
